Főrendiházi irományok, 1872. II. kötet • 80-156. sz.

Irományszámok - 1872-86

98 LXXXVI. SZÁM, korona országainak összes lóállománya ugyanis 2.158,820 drb. lóra rug; a közös hadsereg 16szükséglete mozgositás esetén: 99,100 drb. ló, melyekből az ajánlatba hozott kulcs szerint 60,677 drb. a magyar korona országaira esnék; ehhez számitva a honvédség által mozgositás esetében igényelt 8182 drb. lovat, a Magyarország által kiállitandó lovak száma: 68,859 drb., mi az összes lóállománynak 2'92%-át képezi; oly teher, mely, figyelembe véve a mi viszonyainkat, elviselhetőnek tekintendő. — Áttérve a részletekre, a bizottság indittatva érzi magát, a kényszerállitás elvének teljes épségben tartása mellett a lótenyésztés érdekeinek és a törvényjavaslat másik főelvének, t. i. a lótulajdonos teljes kármentesítésének biztositása végett, a következő változtatásokat ajánlani: A 4. §. második kikezdésének 3. sorában ezen szavak után: „közreműködése mellett" ezen szót „községenkint" vélné beszúrandónak, a végett, hogy a törvényben határozottan kimondassék az, miszerint a lovak összeírása a hatóságok által a helyszinén eszközlendö, minthogy ellenkező esetben a lovaknak évenkint történendő kerületenkénti összecsőditése által a lótulajdonosokra ujabb zaklat» kötelezettség rovatnék. A bizottság különös fontosságot vél tulajdonithatni annak, hogy a lóavató bizottságokban a lovak becslését eszközlő szakértők oly független állású polgári egyénekből vétessenek, kik a lovak szolgálati képességét és értékét a közönséges gazdasági szempontból msgitélendik, nem pedig kizárólagos katonai szempontból; — e czélból javasolja, hogy a (6. §. c.) pontjának utolsó előtti sorában: „megbízható szakértők" helyett „megbízható, de tettleges katonai szolgálatban nem álló szakértők" tétessék, A 8. §. második kikezdésének utolsó mondatát, mely szerint oly fedezett kanczák, melyek az~ utolsó két évben meddőn maradtak, a kényszerállitás alól ki nem vétetnek, a bizottság a lótenyésztés érdekeivel nem véli Összeegyeztethetni, minthogy a két évi meddőség a kancza értékét tenyésztési tekintetben meg nem határozza. A bizottság javasolja tehát ezen mondat elhagyását s pedig annál is inkább, mivel nézete szerint ez által az állitás alá eső lovak száma az intézkedés sikerét veszélyeztető csökkenést nem fog szenvedni. A 8. §. 4-ik kikezdése a becslők részére a becsű iránt utasitást foglal magában, mit a bizottság a lótulajdonosoknak igért teljes kármentesítés elvével nem vél összeegyeztethetni ; nézete szerint ugyanis a becsű alapjául nem a ló katonai szolgálati képessége, hanem egyedül csak a közéletben! használhatósága és időszerinti pénzértéke szolgálhat. Ez okból ajánlja ezen bizottság a jelzett kikezdés következő szövegezését : „A többi lovak a bizottsághoz rendelt szakértő becslők által becsértékök szerint becsültetnek meg. " Kelt«Budapesten, 1873. évi január 28-án. Gróf Cziráky János s. k.» bizottsági elnök. Őrgróf Pallavicini Ede s. k. bizottsági jegyző.