Főrendiházi irományok, 1872. I. kötet • 1-79. sz.
Irományszámok - 1872-37
XXXVII. SZÁM. 173 életbe, mi annyival inkább történhetett, mivel a módosított előbbi szerződés határozatai is nálunk csak administrativ utón hozattak be, és csak oly határozatokról volt szó, melyek a levelező közönségre nézve kedvezményt képeztek. Egyidőben kiterjesztettek a kérdéses változások saját belföldi és Austriával való forgalmunkra is, valamint az oly kívánatos öszhangzás szempontjából legott megkezdettek a Dunafejedelemséggel, Szerbiává]^ Görögországgal, Olaszországgal, Sweiczczal és Oroszországgal is az erre vonatkozó tântârgyalâsok, melyek sikerén nem lehet kételkednünk. Az árúmustrákra és mutatványokra nézve, melyek a kereskedelem előmozdítására igen jelentékeny befolyással vannak, és melyek postai szállítása iránt ujabb időben szintén szabadelvűbb németek terjednek; ugyanazon dijleszállitás határoztatott el (14-dik czikk) mint a nyomtatványküldeményekre, csak hogy ezek továbbra is csak 250 gramme A 15 lat egyenkinti súlyig fogadtatnak el levélpostai szállításra. A postautalványozási intézménynek a kölcsönös forgalomban is behozatala a kereskedelmi és üzletvilág egyik régi óhaját képezi. — Nagy akadályra találunk e részben pénzviszonyainkban, melyet azonban nem hiszünk legyőzhetlennek, és ennek folytán a bemutatott szerződés 18-ik czikkében a föltételeket, t. i. mely összegig és mily díjért lesznek postautalványok közvetíthetők, megállapítottuk. — Az intézmény tényleges behozatala azon tárgyalások eredményétől függ, melyeket a es. kir. osztrák postaigazgatásnál ez irányban megindítottunk. Alevélporto megosztását illetőleg indítványunkra oly módozat fogadtatott el (22. czikk), mely mind a kezelést, mind a számvitelt lényegesen egyszerüsiti, és ily kiterjedésben itt először talál alkalmazást. — Azon tapasztalásból indulva t. i., hogy azon összeg, melyet a levélporto czímén Németországnak fizettünk, állandóan alig különbözött azon Összegtől, melyet Németország e czímen javunkra irt, helyesebbnek véltük, az egész leszámítolást e czímen, és az ezzel járó tömérdek aprólékos munkát megszüntetni, és minden postaigazgatásnak azon dijakat meghagyni, melyek területén folynak be. — Kivétel csak az express kézbesítési dijakra és a hirlapi illetékekre tétetett, melyeknél ilyetén compensatio nem észleltetett. A dijmentesség, a nemzetközi forgalomban általánosan érvényre jutott elv szerint, az Uralkodó családok és tagjainak egymás közt váltott, és postai és távirdai hivatalos ügyekben előforduló levelezésekre szoríttatott (23. czikk). A kocsipostai forgalomra nézve behatóbb változás nem foglaltatik a szerződésben, ha csak a 34. czikkben említett ajánlott csomagok küldhetése nem vétetik annak, melynek azonban inkább Németországra nézve van jelentősége, mivel ott értéknyikánitás nélkül föladott csomagokról nem állítanak ki vevényt, ha a föladó azt külön dij fizetése mellett nem ajánlja. — Az értéknyilvánitás gyakran nem találtatván illedelmesnek, a föladónak nem volt módja Németországban iíy küldeményről föladási vevényt nyerni, mi most az uj intézmény behozatala által lehetségessé vált. Nálunk minden kocsipostai küldeményről, akár értéknyilvánitással, akár a nélkül adatik fel, díjfizetés nélkül állítanak ki vevényt ezentúl is, a Németországba szóló ajánlott csomag tehát a közönséges csomagtól csak abban fog különbözni, hogy elveszése esetében 21 frtnyi kárpótlás — közönséges csomagért pedig csak minden font súlyért 1 frt 50 kr. fog fizettetni. A kocsipostai tarifa, habár sok kívánni valót hagy, egyelőre érintetlenül marad, mivel a kérdés még eléggé tanulmányozva és megér g ^nincsen. Ez alkalommal tehát csak arra szoritkoz unk, hogy a szerződés 50. czikkében a kérdés lassankinti megoldhatása nyitva tartatott. A nemzetközi forgalomban oly nagy jelentőséggel bíró átbocsátási (Transito) viszony az uj szerződésben egész körülményességgel van szabályozva, és az egész transito-ügy oly alapra fektetve, mely a szabad transito eszméjét igen megközelíti, s mintegy előkészíti. Az átbocsátási dijak tetemesen leszállittattak, és egyúttal határoztatott, hogy csak az egymásnak feles súlyban teljesített transito-ért fizettessék kárpótlás, és ez is csak azon esetben, ha a feles súly évnegyedenkint levelezéseknél a 100 kilogramme-ot, nyomtatványoknál és árúmustráknál pedig az 500 kilogramme-ot éri el. (49. czikk.)
