Főrendiházi irományok, 1872. I. kötet • 1-79. sz.

Irományszámok - 1872-36

XXXVI. SZÁM. 153 ugy menekült, hogy a rég szándékolt, de még mindeddig nem sikerült negyedik kibocsátású 3 millió forintnyi részvényeinek elzálogosítása mellett a nemzeti banktól hasonló összegű előleget vett fel. Ezen előlegért az állam garantiát vállalt épugy, mint előbb a hitelintézeti kölcsönért, a következő 1859. évben pedig azt a nemzeti banktól egészen magára vállalta át, a visszafizetés módozatának megállapítását későbbre tartván fenn. Ily módon látszólag ismét kedvezőtlenebbé lett a vállalat pénzügyi helyzete, a mennyiben 9 millió (helyesebben 9.450,000) frtnyi részvénytőkéjével 6 millió frt elsőbbségi kölcsön, 6 millió frt hitelintézeti kölcsön és 3 millió frt állami kölcsön, összesen tehát 15 millió frtnyi adósság állt szemben. Ennek következtében az első évben (1859-ben) az első kibocsátású 3 millió frtnyi részvények garantirozott 4°|o kamatjain kivül nem is fizethetett részvényeseinek sem kamatot, sem osztalékot. De már a következő 1860. évben határozottan jobbra fordult a vállalat sorsa, s azután is folyton tartott a javulás Az 1856., 1857., 1858., 1859, években elmulasztott értéklejegyzések s ez évek positiv veszteségei mintegy 2.400,000 frtnyi deficitet képviseltek —- mely további leplezés nélkül — a részvénytőke rovására vezettetett be a társaság könyveibe. A triesti hajógyár épitése 1860-ban befejeztetvén, gond fordíttatott reá, hogy az abba fektetett tőke legalább a lehetőség szerint gyümölcsözzön. Magában az üzlet vezetésében czélszerű reformok hozattak be. Ilyképen az utolsó 3 millió frtnyi adósság visszafizetésére nyert moratórium és a 2 millió forintot meghaladó évi állami járulék mellett lehetővé vált, hogy az üzlet folyó költségei fedeztethettek, a részvényeseknek nem több ugyan, de a 4%, kamat rendesen kiszolgáltathatott, a megszabott értékjegyzések és a biztosítási és tartalékalap növelése, illetőleg a deficit leszállítása szabályszerüleg végbemehettek, s a vállalat nem csak nem volt többé kénytelen — 1859 után — ujabb adósságot csinálni, hanem a máris reá nehezülő terhet a szabályszerű törlesztések által folyton apaszthatta. Ezen szemlátomást való javulásban lelte a vállalatot az eredetileg 1851. évben kötött és 1858ban megújított postaszerződésnek 1864. év végére határozott letelte. A részint Önhibája által okozott, részint rajta kivül álló okokból eredt csapások és veszteségek következéseit akkor is sinylette ugyan még a vállalat, mindazonáltal nem volt több kénytelen a postaszerződés megujitása iránti kérelmét merőben pénzügyi szorongattatásból való kimentésre alapítani. A könyveiben vezetett deficit a tartalékalap szakadatlan növelése által ekkor már mintegy 1.400,000 frtra szállott alá; hajóanyagának és a hajógyárnak leltárilag felvett értéke pedig nem haladta már túl oly aránytalan mértékben azok valósággal realisálható értékét. A szerződés megujitása iránti tárgyalásoknál a Lloyd azt kérte, hogy az állami járulék az eddigi kulcstól eltérőleg akként állapittassék meg, hogy összes akár bel-, akár külföldi, akár gyors-, akár rendes járatai után mértföldenkint egyaránt 3 frt 30 kr. fizettessék neki, mely számítás mellett az évi járulék mintegy 2.800,000 frtot tett volna. Kérte azonkívül, hogy ezen szerződés 1879 végéig, azaz a társasági alapszerződés lejártáig köttessék meg. A kormány az időtartamra nézve hajlandó volt a társulat kérelmét teljesíteni, oly kikötéssel azonban, hogy az első 7 év leteltével revisio alá vétessék a szerződés. Az állami járulék kiszámítását illetőleg ellenben ragaszkodott az addig szokásban volt módhoz s azon kulcsot állította fel, hogy a külföldi gyorsjáratokért 4 frt 20 kr., a külföldi rendes járatokért 3 frt 35 kr. számittassék minden tengeri mértföld után, a belföldi járatok pedig továbbra is díjtalanul tartassanak fenn. Ezen az alapon 2.284,000 frtot tett volna az évi járulék, a járatoknak eleinte czélba vett kiterjedése mellett. A további, ezúttal már a birodalmi tanács közbenjöttével folytatott tárgyalások után 1865. július 27-kén véglegesen létrejött s a folyó év végével lejáró uj szerződés azután következő főhatározatokat foglalja magában. A szerződés tartama 1865. január 1-jétŐl 1871. deczember végéig terjedj az állami járulék mértföldpénzek alakjában fizettetik, minden szerződésileg kikötött gyors- (azaz óránkint rendszerint 10 tengeri mértföldet haladó) járatért egy-egy mértföldre 4 frt 20 kr., minden közönséges (óránkint 8 mértföldet haladó) járatért Qgy-egy mértföldre 2 frt 50 kr. számíttatván, a szerződésbe foglalt belföldi menetek pedig ingyen teljesittet vén ; ezen mértföldpénzek azonban összevéve egy év alatt a 2 millió forintot meg nem haladhatják ; a Lloyd hajóinak a kikötői és hajózási illetékektől való mentessége (mi évenkint FŐRENDI IROMÁNYOK. 1872/5. 20