Főrendiházi irományok, 1872. I. kötet • 1-79. sz.
Irományszámok - 1872-31
XXXL SZÁM. 135 Melléklet a 31. számú irományhoz. Indokolás az 1873-dik évi bécsi világkiállítás alkalmával kiállítandó tárgyak ideiglenes oltalmazása iránti törvényjavaslathoz. A világkiállításoknak kétségkívül egyik legfőbb czélja: szembe állítani egymással a világ minden részeinek ipar-készitményeit } oly czélból, hogy alkalom nyiljék a kiállitott iparczikkek készítésénél követett különböző eljárás és leghelyesebb módozat tüzetes és beható tanulmányozására, és hogy ennek folytán az e téren ép oly szükséges, mint bőven jutalmazó előhaladási szellem hathatós serkentést nyerjen. Ezen nagyfontosságú czél elérésének azonban útjában áll számos kiállítónak azon nem egészen alaptalan aggodalma, hogy ipar-készítményeiknek sajátlagos előállítási módjai vagy egyéb kiváló minőségef mások által elsajátíttatván, sok évi fáradságos és költséges kísérleteik gyümölcseiben megrövidíttethetnének, mely aggodalom a legközelebbi bécsi világkiállítás Ötletéből már a sajtó utján is nyilvánult, különösön a „Scientific American" czímű newyorki, az ipar-világban igen elterjedt lapnak 1871. évi deczemberhó 23-ik számában, melyben a külföldi kiállítók az ezen körülményből származható veszélyekre figyelmeztetnek és a kiállítási ügy vezetésével megbízott közegek megfelelő oltalomról való gondoskodásra hivatnak fel. Ezen indokok vezérelték az előbbi nemzetközi kiállításokat rendező államokat is, midőn külön oltalmi törvények utján a kiállítók érintett aggodalmait elhárítani, szellemi tulajdonjogaikat biztosítani igyekeztek. Az utolsó ilynemű törvény Francziaországban 1867-dik april hó 3-án hozatott. A bécsi világkiállítás vezérigazgatósága mindezeknél fogva a birodalmi tanácsban képviselt országok ministerlumához fordult a végből, hogy a kiállítók a kiállitandó tárgyakra vonatkozó szellemi tulajdonjoguk megóvására, a kiállítás idejére, a fennálló törvények, különösön a szabadalmi árúbélyeg és minta-oltalom iránti törvények jogi kedvezményeiben részeltessenek. De minthogy egyrészt a kiállitók szellemi tulajdonukat alig látnák eléggé megóva, ha az a monarchiának csak egyik felében biztosíttatnék, és másrészt az Ausztriával fennálló vára- és kereskedelmi szövetség XVI. és XVII. czikkei szerint „a szabályszerüleg kieszközlött találmányi szabadalmak mindkét állam telületén érvénynyel birnak", és „az árúbélyeg, mustra vagy mintának a két államterületenlevő akármelyik iparkaraaránál történt letéteményezése és lajslromzása az illető részére min dk ét fél területén törvényes oltalmat biztosit" az ausz.riai minisíerium a vám- és kereskedelmi szövetség idézett czikkeinek értelmében a magyar kormány beleegyezését kérte ki, hogy a kiállitók megnyugtatására s szellemi tulajdonuk biztosítására, a monarchia két felében egyforma törvényes intézkedés történjék. Az e tárgyban folytatott tárgyalások eredménye a t. képviselőháznak beterjesztett törvényjavaslat.
