Főrendiházi irományok, 1869. VI. kötet • 355-436. sz.

Irományszámok - 1869-365

CCCLXV. SZÁM. 65 Melléklet a 365. szánva irományhoz. Ministeri-indokolás a foldmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministemek a Németországgal f. évi oktőber^hő 5-én Bernben kötött^távirdaegyezmény beczikkelyezéséről szőlő törvényjavaslathoz. Az 1870. évi I. t. ez. törvény erejével ruházott fel egy távirdai egyezményt, mely az osztrákmagyar monarchia, az akkori észak-német szövetség, Bajorország, Württemberg, Baden és Hollandia közt 1868. évi október 25-én Baden-Badenben köttetett és az imént felsorolt, az u. n. német-osztrák távirda-egyletet képező államok kölcsönös távirdai viszonyaiban azon időtől kezdve mostanáig zsinórmértékül szolgált. Az eme szerződést aláirt németországi államok közjogi viszonyaiban időközben beállott változások arra inditották az észak-német szövetség kormányát, melynek kezébe ment át azóta az összes németországi távirda-intézetek főigazgatása, hogy — élve a baden-badeni szerződés 12. czikkében minden egyes szerződő fél száraára fentartott egy évi felmondás jogával — még 1870. évi deczember hj folyamában a szerződést kellő alakban felmondja, mihez képest az folyó 1871. évi december 31-én érvényét veszti. Az 1865-ben Parisban kötött és 1868-ban Bécsben átvizsgált átalános nemzetközi távirdai egyezmény, melynek à most megszűnő távirda-egyletet képező államok is részesei, magában foglalja ugyan mindazon elveket és határozatokat, melyek az egyes államok kölcsönös távirdai viszonyait a könnyű és rendes közlekedés szempontjából szabályozzák. De ezen átalános nemzetközi távirdai egyezmény már eredetIIeg is csak azt tűzvén ki feladatául, hogy a sürgönyváltási szolgálatot mindenütt egyenlő elvek szerint szabályozza, és az alkalmazandó árszabályra nézve az átalános forgalomban érvényes díjtételek maximumát határozza meg: nem csak nem ellenzi, hanem egyenesen fentartja a szerződött államok azon jogát, hogy egymás közt külön szerződéseket köthessenek, melyek a díjtételek lejebbszállitását, az IIletékek leszámolásának egyszerüsitését, a forgalom gyorsítását és könnyebbitését czélozzák. És valóban, alig van már állam, mely a szomszédjaival való távirdai közlekedésre nézve a nemzetközi árszabályzatban szabottaknál alacsonyabb dijakat s más, ugy a közönség, mint a szolgálat érdekében fekvő könnyítéseket ne létesített volna. Ezen a fennállott távirda-egyletben a tisztelt országgyűlésnek is helyeslésével kiváló módon érvényesült, de kisebb-nagyobb mértékben valamennyi szomszédjaink irányában tényleg gyakorlatban lévő kedvezményből épen a monarchia és Németország közötti, reánk nézve oly nagy fontosságú forgalFŐRENDI IROMÁNYOK. 1872. Ví. 9