Főrendiházi irományok, 1869. VI. kötet • 355-436. sz.
Irományszámok - 1869-381
210 CCCLXXXI. SZÁM. Ezen magasabb állami tekintetek tehát itt is némi törvényhozási beavatkozást igazolnak ugyan, de csak olyan mértékben, a minő az emiitett veszély elhárítására okvetlen megkívántatik ; tehát nem az egész magánjogi viszonyra, hanem egyedül a lakhelyre, a belsőségre nézve. Nem tagadhatja a bizottság, hogy imént ecsetelt elvi szempontját a hozzája utalt jelen törvényjavaslatnak csak azon szakaszaiban látta alkalmazva, melyek a telepitvények fentebbi két osztályának elsejére vonatkoznak; holott a második categoriára nézve indítványozott rendelkezések a maguk egész kiterjedésében ez alapon nem igazolhatók. Miután azonban a jogügyi bizottság szempontjának érvényesítését egyes szakaszok módosítása által is véli elérhetőnek, a képviselőházi törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatni javallja : de csak azon feltétel mellett, hogy annak IIlető pontjai a fentebb jelzett elvi alapnézet értelmében módosíttassanak. Az egyes szakaszokra nézve a bizottság következő módosításokat hoz javaslatba : I. 1. §. A bizottság a telepitvényesek fogalmának e szakaszban adott meghatározását helyesnek tartja, s a fömomentumot jelesen abban látja, hogy a törvény hatálya azon esetekre szorittatik, melyekben a telepités folytán községek támadtak. Hogy ezen fontos szempont annál vIIágosabban fentartassék és minden félreértés ellen biztosittassék, e szavakat: ,,akár egyeseknek időnként, akár egyidejűleg többeknek" kihagyatni, s helyettök az eredeti szöveg 2-ik sorában előforduló ,,által" szó után, e szavakat: „beleegyezésével letelepedett egyéneknek 1 ' beszúratni javasolja. H. 4. §. E szakasz a telepitvényi viszony azon eseteiről intézkedik, melyek határozott időre kötött még folyó, vagy ujabban (1848) után lejárt szerződéseken alapulnak ; a képviselőházi szöveg ezen telepitvényeseknek is tulajdonít a külsőségekre kiterjedő vételjogot. A bizottság e helyen csak arra utal, a mit elvi álláspontjának jelzésére indokoltan kimondott, hogy t. i. ezen egész categoriára nézve egyedül oly mértékben és pedig legszorosabb magyarázat mellett látja az állami befolyást igazoltnak, minő mulhatlan szükséges, nehogy a magánjogi fejlődés községek elpusztítására és hajléktalanná tételére vezessen ; ezen álláspont következetes keresztülvitelében a törvény rendelkezésének : 1) kizárólag azon tárgyra kell szorítkoznia, melynek biztositása az emiitett közérdek által követeltetik, t. i. a belsőségre ; és 2) kizárólag azon időre, melyben a szerződési viszony ezen biztosítást nem nyújtja ; tehát — minthogy a határozott időre kötött szerződés tartama alatt a telepitvényesek belsőségeik birtokában ugy sem zavarhatók — a belsőségekre szorított törvényhozási beavatkozásnak is egyedül ezen szerződések bekövetkezett vagy bekövetkezendő lejárta után van tárgya és alapja. Végre czélszerűnek látja a bizottság, hogy a belsőségek kiterjedésének s értékének netalán helyt foglalandó birói meghatározására kulcs adassék î az ebbeli rendelkezést pedig leghelyesebben itt véli beiktathatónak. Mindezek folytán a bizottság e szakasz eredeti szövegét elfogadásra nem ajánlhatja, hanem saját elvi álláspontjának értelmében azt következő uj szöveggel ajánlja megállapittatni : »4. §. ;• ; / A hol a telepitő tulajdonos és a birtokló telepitvényes közt a telepitvényre vonatkozó szerződés meghatározott időre szól, — köttetett legyen bár szerződés az 1848-ik év előtt vagy utóbb: a szer-
