Főrendiházi irományok, 1869. VI. kötet • 355-436. sz.

Irományszámok - 1869-378

CCCLXXVIII. SZÁM. 185 A másod- és harmadbiróságok oly esetekben, melyekben az eléjök került urbéri ügy ujabb tár­gyalás vagy nyomozás nélkül a jelen törvény határozatai szerint elintézhető nem volna : kötelesek a pert kiegészítés és ujabb Ítélethozatal végett visszaküldeni. 87. §. Mindazon tárgyakra nézve, a melyekről a jelen törvény rendelkezik, a birtok-állapot ideiglenes fentartása addig, a mig a rendes biróság érdemlegesen határozna, ezentúl az 1868. LIV. t. ez. 93. sza­kaszának i) pontjában kijelölt biróság előtt és eljárás utján eszközlendő. Az uri szolgáltatások hátralékainak behajtása szintén sommás eljárás útjára tartozik. 88. §. A törvényszékek hivatalból tartoznak felügyelni arra: hogy érvény szereztessék az 1868. XXXVIII. t. ez. 39. szakaszában foglalt azon intézkedésnek, mely szerint az iskolai vagyon gyarapítása végett mindenütt, ahol a tagosítás és a legelő elkülönítése még ezentúl fog megtörténni, azon alkalommal a már fennálló vagy netalán felállítandó községi népiskola számára, a felosztandó közös területnek mindenki IIletményébe aránylag beszámítandó, legalább egy század része elkülönítendő. 89. §. A mely esetekben a jelen törvény a szolgálmányokat a volt úrbéresek által rendeli megvál­tatni : a váltságot azon összeg képezi, a mely az évi szolgálmányok értékének húszszoros összegé­ből, egy hatod résznek a beszedési és kezelési költségek fejében való levonása után fenmarad. A szolgálmányok értékének meghatározásánál, a mennyiben azok nem készpénzből állottak, a következő elvek irányadók : a) ha kézi- vagy igás-napszámból állott a szolgálmány: amannak értéke ll 1 ^, emezé pedig 35 o. é. krakzárral számítandó ; 6) terményben' szolgálmányok eseteiben az 1842—1847 (hat évi) összes termésnek, mely egyéb bizonyítékok hiányában bírói becsű utján lenne megállapítandó, egy hatod része veendő évi szolgálmányul s annak értéke szintén az 1842—1847. évek folyama alatt azon vidéken fennállott középárak átlaga szerint számitandó ki. 90. §. A 20. szakasz értelmében, egyik vagy másik fél kívánatára, a megváltás könnyítésére országos közvetítés segélye nyujtatik akkép : hogy a volt földesurak, a részükre megállapított váltságösszeg erejéig jelzálogos váltsági kötvényeké-kel fognak egyszerre kielégíttetni, a váltságkötelezettek pedig váltságtartozásukat, törlesztés utján, az ország pénztárába fizetik. Ezen „jelzálogos váltsági kötvények" mind a tőkére, mind pedig a tőke után félévi utólagos részletekben fizetendő 5%-os kamatokra nézve, az ország jótállása alá helyeztetnek és félévről félévre a terv szerinti törlesztési járadék arányában törlesztetnek, és pedig legalább fele részben nyIIvános kisorsolás s a kisorsolt kötvényeknek az országos pénztárnál teljes névszerinti értékben beváltása, — többiben pedig tőzsdei bevásárlás utján. Azok, a kiknek IIyen váltságösszeg jár, kötelesek a váltságösszeg fejében résztikre kiállított kötvényeket névszerinti értékben elfogadni. 91. §. A váltságkötelezettek váltságtartozásuk után évenkint kamat fejében 5%-ot, tőketörlesztési jára­dék fejében 2 1 /2%-ot, kezelési költségek fejében V2%" ot fognak az ország pénztárába, és pedig fél évi előleges részletekben befizetni. Ezen évenkint összesen 8%-ra terjedő törlesztés folytán, az összes váltságtartozás 22 év múlva megszűnik. A lejárt tőke- és kamat-járadékok, valamint a kezelési költségek is, az ország rendes adóközegei által, az országos adóval együttesen hajtatnak be s azok minden tekintetben az országos adó termé­szetével birnak s annak minden törvényes előnyeit élvezik. FŐRENDI IROMÁNYOK. 1872. VI. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom