Főrendiházi irományok, 1869. V. kötet • 320-355. sz.
Irományszámok - 1869-323
CCCXXÍH. SZÁM. 13 Ë kettős tekintet megerősítette a főrendi házat a fentebb jelzett jogi alaphoz való szilárd ragaszkodásában, melynek nyomán — tehát közvetve ép a képviselőház által szorgalmazott szempontoknál fogva is — látta mellb'zhetlenül szükségesnek a categoriák felállítását. Ezen czáfoiat nélkül maradt okokkal szemben egyedüli ellenérvül az hozatik fel : hogy categoriák megkülönböztetése a véglegesen innézkedő törvénynek praejudikálna. A bizottság ezen ellenvetést alaposnak el nem ismerheti: jelesen azért nem, mert különböző e két rendbeli törvényes intézkedés kiindulási pontja, rendeltetése, s ettől feltételezett benső szervezete ; a jelen törvény egyes concret esetekben tapasztalt égető szükség kifolyása, mely csak pillanatnyi kisegítőül van hivatva szolgálni, s ennélfogva tisztán gyakorlati szempontból különbözteti meg az egyes eseteket, elméleti teljességre pedig semmi igényt nem tarthat ; a végleges törvény ellenben birtokviszonyainak rendezésére czéizó törvényhozási működésünk egészének organikus tagja, melynek messze időkre íeend kihatása ; melynek feladata : a tárgyat elméletileg s gyakorlatilag lehetőleg kimeríteni, és pedig nem egyedül a pillanatnyi szükség követelményeinek szűk korlátai közt, hanem a távolabbi czélszerűség igényeinek is fezemmeltariasa mellett. Világos tehát, hogy a kettőnek csak tárgya azono3, alaki természete és módszere azonban nem egyedül különböző, hanem egyenesen ellentétes. Azért is alig lehet azok egyikéből a másikra következtetést vonni és a jelenleg kiszemelt esetekben mintegy szükségképeni előképét látni azon categoriáknak, melynek a végleges törvényben lesznek felállitaodók. Elvileg tehát praejudiciumnak egyátalán helye nincs. Gyakorlatilag azonban kétségtelen, hogy a jelen intézkedés a végleges eldöntésre befolyással van — ha ngy akarjuk — annak praejudikál. Az előttünk fekvő törvényjavaslat rendelkezéseinek határát ugyanis a mellőzhetlen pillanatnyi szükség, a végleges törvényét az átalánosan vett czélszerűség szabja ; világos lévén pedig, hogy ezen határ amannál tágabb , világos egyszersmind, hogy a végleges törvényhatályát az ideiglenesénél tágabbra igenis terjesztethetjük, de de szűkebbre nehezen szabhatjuk. A főrendek által elfogadott megszorítások tehát az alkotandó végleges törvény tágabb körre terjeszthetésének nem praejudikálnak ; holott az eredeti szövegben foglalt határozatlan s úgyszólván transcendentalis értelmezésű kitételek a végleges törvényben netán teendő minden megszorítást ok nélkül megnehezit. Azon kiterjedésben és irányban tehát, melyben egyedül áll a praejudicium elkerüléséből vont érv, az nem csak ellenvetésül nem szolgálhat a főrendi ház szövegezése ellen, hanem inkább a leghathatósabban ajánlja azt ; s ennélfogva a bizottság ép azért mert a képviselőházzal egyetértőleg az előtünk fekvő kérdés végleges megoldásában lehetőleg szabad kezet óhajt biztositani a törvényhozásnak, ragaszkodik a törvényjavaslat első tárgyalásakor elfoglalt álláspontjához. A képviselőház üzenetéhez kapcsolt indokolás azon pontját pedig, mely a czélba vett ideiglenes intézkedésnek egyáltalán fenálló szükségét a depopulátiótóli aggály felemlítése vei bizonyítja, nem is tekintheti a bizottság a főrendi ház álláspontja ellen felhozott czáfolatnak ; miután a főrendek ezen aggálynak jogosultságát nem tagadták, sőt ebben látták egyedüli alapját a törvényjavaslat czélzatához történt hozzájárulásuknak, s végre ezen veszély fennállásának általuk észlelt kiterjedéséhez idomitották a korlátozásokat is, melyeket a tőrvényjavaslat eredeti szövegébe beiktattak, A második pontra, t. i. az ideiglenes intézkedés hatályának időtartamára nézve, a képviselőház szintén visszautasítja a főrendi ház módosítását ; avval véli pedig az e részben felmerült aggodalmat eloszlatni, hogy a végleges törvény tárgyalását még f. é. október hó egyik napjára határozza kitűzetni. A jogügyi bizottság ezen határozatban nem lát elegendő biztosítékot arra nézve, hogy megÓvassék a főrendi ház elvi álláspontja, t. i. a moratorialis intézkedés hatályának lehető legszűkebb korlátok közé szorítása. — Az előttünk fekvő törvényjavaslat eredeti szövege ugyanis fentartja azt a törvényhozás végleges intézkedéséig, melynek létrejötte tudvalevőleg a törvényhozás három tényezőjének egyetértésétől tételeztetik fel, s ennélfogva az illető tárgynak a képviselőház napirendjére való kitűze-
