Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.
Irományszámok - 1869-258
CCLVIIL SZÁM. 29 Iámmal; 1856. évi decz. 5-én Ausztriával; sőt 1848. évi aug. 12-éna congressuskülön átalános törvényt hozott a kiadási szerződések mikénti végrehajtása tárgyában. Belgium sem maradt s nem maradhatott kizárva a mívelt nemzetek közösségéből, melyek a kÖzönsége3 bűntetteseknek hazájuk illetékes birósága eléállittatása által, a személy- és vagyonbiztonságot bizonyos tekintetben a nemzetközi jog oltalma alá helyezik. Már az 1836. évi decz. 30-án hozott törvény által meghatározta Belgium a kiadás eseteit, Összefüggésbe hozván e törvényt saját alattvalóinak megbüntésével azon büntetendő cselekmények miatt, melyeket azok külföldön követtek el. A kiadási törvény 1868. april 5-én hozott törvény által ujolag kiterjesztetett: s ez képezi az alapot, mely az ezen ország által kötött s kötendő számtalan kiadási szerződéseknél irányul szolgál. Francziaorszdgnak nincs külön kiadási törvénye, de mig 1841-ben csak 3 állammal volt ily kiadási viszonyban: ma 59 ily szerződése van érvényben; a mi világosan arra mutat, hogy az előbbi tartózkodás, a szükség által követelt ellenkező rendszernek engedett tért, s hogy ez utóbbi rendszer lett uralkodóvá. A mit a dolog természete, a mit az előrehaladott és a legszabadabb államok cselekménye mint követelményét az állami czéloknak, gyakorlatilag megállapított : azt a tudomány is mint elutasithatlan tant s a társas élet föltételét s az állam erkölcsiségének postulatumát sarkelvül tűzte ki. Vatel, Wheaton, Martens, Lewis, Mohi s számtalan nevezetes iró, habár a kiadás indoka és határai tekintetében eltérnek egymástól ; de azon tételre nézve, hogy az állam az ő területére menekült külföldi gonosztevőt, az illetékes külföldi biróságnak tartozik kiadni : erre nézve nincs nézetkülönbség a tudósok között, a mint nincs véleménykülönbség a mívelt államok között. Figyelmet érdemel, a mit Hans a belga büntető-törvénykönyv átalános elveiről irt munkájában a bűntettesek kiadására nézve állit : „Ha a megsértett társadalomnak joga van a bűntettesek kiadatását kívánni : az állam, melynek területén azok tartózkodnak, köteles kiadatásukat eszközölni. És minthogy az államok tartoznak egymást a jogos czélok elérésében segélyezni, szükséges, hogy tiszteljék az igazság jogát és előzzék meg a bűntetteket, biztosítván azok megbüntetését. Azon gonosztevők büntetlenségének biztosítása, a kik Kazájok büntető igazsága elől megfutamodtak, a nemzetközi viszony megtámadása volna. a A magyar kormány elfogadta ezen elvet, elfogadta ezt erkölcsi és polgárositó béltartalmánál fogva, valamint gyakorlati hasznainál fogva ; és elfogadta azért is : mert az államok átalános rendszerét, képező szabály visszautasítását : a nemzetközi jog közösségéből való káros kilépésnek tekintette. A kormány bizton hiszi, miszerint eljárása a fölvilágosodott törvényhozás helyeslésével találkozik. Az egyezségek főelveit illetőleg: különösen azon közös intézkedések emeltetnek ki, melyektől a megállapított viszony jellegét nyeri, s melyek mindhárom szerződés irányának felismerésére szolgálnak. Ilyenek: I. Mindhárom egye., ség alap-föltétele : a viszonosság. Mag3^aroi , szág csak azt és annyit vállalt magára : a mit és a mennyit hasonló esetben a mi irányunkban a másik szerződő fél is teljesiteni tartozik. IL A kiadásnak csak az egyezség II, czikkében felszámított büntetendő cselekményekért van helye. E cselekmények, a mint ez azok áttekintéséből kitűnik, természetüknél fogva a súlyosabb büntetendő cselekmények sorába tartoznak, s az úgynevezett „delicta juris gentium" fogalma alá esnek. Nem képzelhető művelt állam, mely az emiitett czikkben megjelölt cselekmények bármelyikét nem tekintené a jogrend súlyos megzavarásának s elkövetőjét criminalis büntetéssel nem sújtaná. A Svéd-Norvégországgal, valamint *az Olaszországgal kötött szerződésben azonban még a büntetés minimuma is meg levén állapitvaj: a kiadásjezen országok részére csak akkor eszközöltetik, ha megjelölt büntetendő cselekmény nem követtetett el oly körülmények között, melyek következtében a tettes hazájának törvényei, arra kisebb büntetést határoznak, mint a mely a kiadás feltételéül az egyezségben kikötve van.
