Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.

Irományszámok - 1869-292

CCXCII. SZÁM. 2È3 kivánja a bizottság a főrendi ház figyelmét felhívni, miszerint a telepítési inger elfojtására vezetne minden rendszabály, mely az ide vonható viszonyok jogi sérthetlensége iránti bizalmat megingatná. Ezen kettős indok arra vezette a jogügyi bizottságot, hogy a moratóriumot kimondó törvényjavaslat tárgyalásánál minél szigoruabban ragaszkodjék a fentebb jelzett átalános jogi alapelvhez. Ily szempontból kiindulva azon meggyőződésre jutott a bizottság, hogy a szóban forgó törvényjavaslatot jelen szerkezetében a melt, főrendeknek elfogadásra semmi szin alatt sem ajánlhatja: de meg ellenkezőleg annak egyszerű visszautasítása mellett sem szavazhat ; ez utóbbit jelesen azért nem teheti, mert vannak igen is köztudomásra oly telepitvényes községek, melyek helyzete a moratorium rendszabályát indokolja és veszélyes jellegéből kivetkőzteti; az előbbit pedig azért nem, mert a törvényfava&lat jelen szerkezeté kiterjeszti a moratóriumot úgyszólván vég nélkül — de mindenesetre a bebizonyított szükség határain túl az alája vont esetek nemeit, fennállását és időtartamét tekintve. Egyrészről ugyanis a „telepitvényes községeket jelen állapotukban meghagyandóknak" mondja, a nélkül hogy^ezeknek szabatos fogalom-határozatát adná, ugy hogy elvégre bármely idegen földön bizonyos szolgálmányok teljesítésé mellett tartózkodó lakosok agglomération értethetnék e nevezet alatt; másrészről pedig fentartja a moratorium hatályát a „törvényhozás végleges intézkedéséig", a nélkül, hogy ezt bármily határidőhöz kötné. — Ha az előttünk fekvő törvényjavaslat ily nevezetes hiányainak daczára a bizottság nem indítványozza annak egyszerű visszautasítását, ennek oka abban keresendő, hogy bizonyos esetekre nézve, mint már fennebb megjegyeztetett, igazolva látja a czélba vett kivételes rendszabályt ; mely eseteknek átalános körvonalozását megkísértve, megjegyzi, hogy ez alkalommal a telepitvényes községek jogi fogalmának tüzetes meghatározásába, — milyet a leendő végleges törvénytől követelnie keilend — bocsátkozni nem akart ; a jelen intézkedés csak átmenetes jellegű és kizárólag gyakorlati ezélzátú lévén, elegendőnek vélte a törvényjavaslat iig kitételei alá vonható eseteket szintén csak gyakorlati szempontból megkülönböztetni és kimondani, melyekre nézve látja ideiglenes intézkedés oly égető szükségét, minő a moratóriumot igazolni képes, melyekre nézve nem. így fogván fel a bizottság jelen feladatát, a „telepitvényes községek" azon tág fogalma alatt, melyet a törvényjavaslat szövegezése — legalább ki nem zár, két elvileg különböző fóesetet talált. Ugyanis : 1. Vannak oly telepek , melyek saját házaikban lakó, minden idö'kikötés nélkül telepitett honpolgárok által képeztetnek. Ezek gyakran huzamos és háborítatlan gyakorlat folytán egész gazdaságiés családi létöket ezen állapotukhoz idomították, mely szorosan vett jogi szempontból igaz, hogy csak „precarium"-nak mondható, melynek azonban rögtöni felbontása tönkrejutásukat és jóhiszemű biztonsági érzetök oly váratlan felháboritását vonná maga után, hogy ebből — a gazdasági károsulástól eltekintve — a jogérzületnek sokkal veszélyesebb megingatása származnék, — mintsem a jelen állapot moratóriuma általi fentartásából : mely állapot eredeti határozatlansága és gyakorlat által felvett örökbérleti hasonlatossága folytán a haszonbéri szerződés jellegét többé-kevésbé ugy is elvesztette. Ily esetekre tehát a bizottság előbb körvonalozott átalános felfogásából kiindulva, a moratóriumot bizonyos meghatározott időre veszély nélkül kimondhatónak és a körülmények alapján igazoltnak is véli. 2. Ellenben ott, hol a telepités határozott idő kikötésével történt, és ennek folytán a nép öntudatában is megtartotta a haszonbéri szerződés természetét, fennáll a moratorium eszméjéből folyó veszély egész kiterjedésében, míg egyátalán véve nem mutatkozik elegendő ok a jogfolyamot megakasztó rendszabályok kibocsátására, ha csak nem azon több részről felmerült aggályban, hogy számos ily szempont alá eső telepes, ha lakhelyéből rögtön kizavartatnék, földönfutóvá nyomommá. — Habár kétséget nem szenved, hogy a kiszabott időhöz kötött szerződés elégséges intést foglal magában a szerződésileg megállapított eshetőségek folytonos szemmeltartására, a bizottság mégis a tényleges állapotok iránti kiméletes tekintetet a legszélsőbb határig vinni óhajtván, azt javasolja a mélt, főrendeknek, hogy a törvényjavaslatban úgynevezett telepitvényesek ezen osztályát fenyegető veszélyt is figyelmökre méltassák, és a meghatározott időkre szabott moratóriumnak ez esetben is, de eggedül a lakházakra nézve helyt engedjenek, a mennyiben azok az illető telepesek tulajdonát képezik. 36*