Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.
Irományszámok - 1869-289
CCLXXXrX. SZÁM. 265 Melléklet a 289. számú irományhoz. Jelentése a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministemek és az igazságügyi ministemek az észak-amerikai egyesült államok kormányával kötött consularis egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslathoz. Midőn az észak-amerikai egyesült államok kormányával 1870. július 11-én kötött consularis egyezmény beezikkelyezéséröl szóló törvényjavaslatot szerencsénk van alkotmányos tárgyalás és elfogadás végett bemutatni, annak létrejöttét és tartalmát illetőleg csak kevés megjegyezni válónk van. A kérdéses egyezmény megkötésére első és foindokul azon tapasztalás szolgált, hogy az amerikai polgári háború óta, melynek folyama alatt a külföldi consulatosoknak nyújtott némely kedvezmények bizonyos félreértésekre adtak okot, állhatatosan vonakodott az észak-amerikai kormány consulainknak oly kiterjedésben adni meg az exequaturt, melyben azt az egyesült államok és Francziaörszág közt 1853. évben kötött hasonló természetű egyezményhez képest a legnagyobb kedvezés elvére támaszkodva kívánhattuk volna. Jóllehet e körülmény valami jelentékenyebb hátrányt vagy nehézséget kereskedelmi képviselőink működésének nem okozott: mégis lehetetlen volt nem éreznie ő Felsége kormányának, hogy a consuli tisztviselők jogkörének szabatos körülirása, melyet a még 1829-ből és 1848-ból származó idevonatkozó egyezményünk nélkülözött, ép az északamerikai államok sajátságos szerkezete mellett, melyben a szövetségi állami és helyhatósági competentiák oly sokfélekép fűződnek egymásba, egy ujabb, mind a két fél jogos igényeit kielégitő egyezmény alakjában nyerjen kifejezést. Az egyesült államok kormánya készséggel fogadta ajánlatunkat, s megjelölve azon pontokat, melyek felvételére vagy kihagyására a maga részéről súlyt fektetne, hajlandónak nyilatkozott a részünkről közlött 1866. december 11-én kelt osztrák-franczia consularis egyezményt a mindkét részről megkívánandó módosítások mellett a kötendő egyezmény alapjául elfogadni. Az ekként közösen elfogadott alapon tehát megindultak a tárgyalások s ezek eredményeként van szerencsénk az 1870. július 11-én megkötött és aláirt egyezményt ezennel az országgyűlés elé terjeszteni. Tartalmát illetőleg elegendőnek véljük megemlíteni, hogy az egymás consuli tiszviselői számára biztosított jogok és előnyök egyrészt a terjes és tökéletes viszonosságnak felelnek meg, másrészt pedig megütik, de nem haladják meg azon mértéket, melyet az egyéni jog és az állami felsőség elve ép ngy, mint a forgalom szabadságának követelménye jelöl ki, s mely ennélfogva minden ilynemű ujabb állami egyezményben átalánosan el van fogadva. Eme jogok és előnyök magából a szerződésből kitűnvén, azoknak egyenként való felsorolását itt mellőzhetni véljük. Kelt Pesten, 1871. évi ápril 19-én Horváth Boldizsár s. k., igazságügyi minister. Szlávy József s. k., földmívelés, ipar- és kereskedelmügyi minister. FŐRENDI IROMÁNYOK X8V1. IY, 34,
