Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.

Irományszámok - 1869-282

236 CCLXXXÏL SZÁM, 282. szám. (CIV. ÜLÉS 544. 6) JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Jelentése a főrendi ház állandó jogügyi bizottságának „az irtványokról szóló" törvényjavaslat tárgyában. A főrendi ház állandó jogügyi bizottsága az igazságügyi ministeriumnak a fentczímzett törvényjavaslatot bekisérő •/. a. ide mellékelt indokait magáévá teszi és ennélfogva az irtványokról szóló törvényjavaslatot átalánosságban elfogadásra ajánlja. Osztja maga részéről is az annak szüksége felett kifejtett nézetet, hogy ezen ügyben az 1853. márczins 2-án kelt nyiltparancs által tett intézkedésektől el nem térő, hanem azokat csak bővitŐ s tüzetesebben körülíró törvényes rendelkezések történjenek, miszerint az e tárgyban jogérvényes Ítélet vagy egyesség utján a tulajdonos volt földesurak s az irtványföldbirtokosok közt már is létrejött megállapodások szoros tiszteletbeni tartása mellett ujabbiak keletkezése könnyittessék, s igy ezen az ország egy részében nagyszámban még rendezetlenül fennálló viszonyok törvényesitendő végszabályozása által a tulajdoni jog biztositása, s igy az érdeklett honlakosok megnyugtatása eszközöltessék. Ezen óhajtott czélt pedig a bizottság csak ugy tarthatja elérhetőnek, ha a tulajdonos volt földesúr s az irtványbirtokos közti viszonyok a tulajdoni jog szentsége elvének tiszteletben tartása mellett a kölcsönös méltányosság alapján rendeztetnek, mely meggyőződése annyival inkább mélyen gyökerezik Ő benne, mert nem kerülhette el figyelmét azon körülmény is, hogy az országban az irtványok nagy részben régibb időkből származnak s csak a földesurak részérőli elnézésén, vagy azoknak hallgatag beleegyezésén alapulván, róluk többnyire csak szóbeli egyesség keletkezett, s igy ha valahol, ugy itt a viszonyok rendezésénél a kölcsönös méltányosság szellemében eszközlendő egyezkedésnek útjait könnyíteni, hivatva van a törvényhozás. Áttérve már a törvényjavaslat egyes részleteire, a bizottság a 4. §, ö_j pontjában e szót „törvényesen" e szavakkal: „az 1836. V. t.-cz. 3. §-a értelmében" felcserélendőnek tartja szabatosabb értelmezés végett. Ugyanezen szakasz e) pontját pedig alig tarthatja a bizottság megegyeztethetőnek azon szellemmel, mely különben e törvényjavaslaton végig átvonul s azon elvekkel, melyeket a bizottság is, mint azt fentebb jelzé, e viszonyok rendezésénél irányadókul elfogadandónak tart. Az irtványok nagyobb része az azokról hozott első törvényes intézkedéseket, s igy az 1836. évet megelőző időkben keletkezvén, kizáratnék a 4. §. é) pontja által ezeknek nagy része az e törvényjavaslat 5. §-ában a kölcsönös méltányosság alapján helyesen körülirt visszaválthatási pontozatok jótéteményeitől, s igy a tulajdonos volt földesúr s az irtványbirtokosok közti viszony elintézése s megszüntetése azon módjától, mely legtüzetesebben körülírván a kölcsönös megállapodás határait, s igy minden további villongásnak véget vetvén, legalkalmasabbnak mutatkozik e viszonyok rendezésének az egész országban mennél hamarább keresztül vitelére, s mely "egyszersmind a kölcsönös méltányosságnak, valamint az eddig keletkezett egyez ségeknek is leginkább megfelelvén, már ezen okból is a törvényhozás különös » előleges tekintetbe vételére igényt tarthat. Kizáratnék is annyival inkább a létező irtványok nagy része ezen eljárás jótéteményeitől, mivel az e) pont csak azon 1836. év előtt keletkezett irtványokát kívánja az 5. §. szabályai után vissza-