Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.

Irományszámok - 1869-274

CCLXXIV. SZÁM. Hí II. melléklet a 274. számú irományhoz. Indokok az írtványokról szóló törvényjavaslathoz. Ezen javaslatban az irtványok két neme különböztetik meg, úgymint: a földesúr által kivált­hatóké és a birtokosok által megválthatóké. Ezen megkülönböztetés az 1853. márczius 2-án kelt nyilt­parancs 9. §-ában is előfordul. A most idézett nyiltparancs az irtványokra nézve több tekintetben az 1836. VI. t. ez. 1-síf §-tól eltérő intézkedéseket tartalmaz. Az alkalmazásban azonban mind az egyik, mind a másik sok gya­korlati nehézségbe ütközött. A hivatkozott törvény nem nyújtott útmutatást megbirálására azon körül­ménynek: mikor voltak az irtványok a jobbágyok élelmére szánva, és agyakorlatban az iránt is kételyek támadtak : vájjon a megélhetés szüksége csak a jobbágyoknál vagy az irtványok más birtokosainál is tekintetbe veendő-e? Kérdés tárgya volt mindenkor az is: miképen bizonyittassék be a földesúr ellen­mondása és megkivántatott-e : hogy ezen ellenmondás birói utón lett légyen nyilvánítva? Az iránt is folytonos kétségek, vitatkozások és különféle értelemben hangzó határozatok keletkeztek : „mikor fek­szik az irtványokon törvényesen valamely summa pénz. " A nyiltparancs a visszaváltás esetében az irtás­bér és az irtványokon fekvő beruházásokat megtéríttetni rendeli, de ezek miségét épen oly kevéssé hatá­rozza meg, mint a hivatkozott törvény. Ide járul, hogy a rajtfekvőségek és beruházások — ha ezek jogi fogalma szabatosan meg lenne is állapítva, csak akkor lennének alaposan megitélhetok, ha az egyes irt­ványokra nézve kellőleg bebizonyíttatnának ; miután azonban nemzedékeken át iríványokról földköny­vek nem léteztek : a bizonyítás legtöbb esetben majdnem lehetetlenné vált. Ily körülmények közt épen nem lehet feltűnő, ha az irtvány-visszaváltási perek hosszú időn át húzódtak és ha elvégre a birói határo­zat bekövetkezett is, ez egyik félre sem volt kielégítő. Hogy ezen helyzetnek vége vettessék és egyszersmind a bircokszabályozási ügyek gyors befe­jezése lehetővé tétessék: a javaslatban az irtványoknak birtokosaik és a volt földesúr közötti megosztása indi tvány oztatik. E javaslat az által van indokolva, mert az irtványoknak haszonvétele a birtokos és földesúr között tettleg is meg van osztva. A kérdés ilyképeni megoldása tehát a tényleges használati állapotnak megfelel, sok gyűlöletes súrlódásnak elejét veszi, a birtokszabályozási ügyeknek nemcsak gyorsabb, hanem simább lefolyását is előmozdítja, azonfelül pedig teljesen az életből van merítve, mert a tapaszta­lás bizonyítja, hogy mindenütt, hol az irtványok iránt fenforgott perek barátságos egyezség által fejez­tettek be: az eddigi birtokosok irtványaik 1 /. 2 , Ysi Vá va oy Vö rászéfc szolgálmánymentesen tulajdonjoggal megtartották, a többi részt pedig a földesúrnak az irtványbér vagy a beruházási költségek elengedésével visszabocsátották. Erdély és a kapcsolt részekre nézve a javaslat 14. §-a szintén az 1854. június 21. nyiltpa­rancs 19. §-ában foglalt rendelkezéseket veszi alapul, azonban több a méltányosság által parancsolt mó­dosításokkal és pedig különösen : aa*

Next

/
Oldalképek
Tartalom