Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.
Irományszámok - 1869-273
164 CCLXXEL SZÁM. 273. szám. (C. ÜLÉS 527. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Szelistye és Talmács fiókszékek községeinek folyamodványa az úrbéri viszonyok rendezéséről alkotandó törvény 82. g-ának módosítása iránt. Magas főrendi ház! A magas képviselőház által elfogadott s némely még szabályozatlan királyföldi birtokviszonyok rendezéséről alkotott . . . . . sz. t. czikkely 82. §-úban említés tétetik: Talmács és Törcsvár birtokviszonyainak külön törvény által leendő rendezéséről is. Azonban úgy vesszük észre, hogy bár mennyire méltányoljuk is a magas képviselőház jóakaró készségét a király földi birtokviszonyok rendezése tárgyában, a kérdéses törvényjavaslat azt tanúsítja, miszerint annak szerkezete a királyföldi s névszerint a Szelistye-Talmács fiókszékek és Törcsvár jogos s törvényszerű birtokviszonyainak nem egészen felel meg, s fiókszékeink lakosait a törvény hozásáig nem eléggé nyugtatja meg. A törvényjavaslat szövegében s szerkezetében e szavak olvashatók : „A Talmács és Törcsvár uradalmak." E szöveg és szerkezet kettős tévedésen alapúi. Egyik tévedés az, hogy Szelistye e szövegből s szerkezetből kimaradt, s noha ő exellentiája az igazságügyminister úr meghatalmazott képviselőnknek, Simon Florent urnák szóval kijelentette is azt, hogy Ő Szelistyét és Talmácsot egynek tekinti s veszi : e különben elismeréssel fogadott nyilatkozat bennünket nem nyugtathat meg, miután Szelistye és Talmács két különálló fiókszék, melyek századok óta Nagy-Szeben székhez lettek kapcsolva s bekebelezve, s melyek politikai közigazgatás tekintetéből mai napság is egy 1868. évi belügyministeri magas rendelet következtében Nagy-Szebenszékhez adattak, s a közigazgatási intézkedésekben a szász atyafiak tiltakozása s ellenzése daczára is azzal együtt vesznek részt. E fiókszékek sorsa a birtokviszonyok szempontjából s névszerint az ezen viszonyokat szabályozó jogos- és törvényes elvek tekintetéből azonosak ugyan, de oly külön álló területeket képeznek, melyek mindannyiszor, midőn azok birtokviszonyai törvényes szabályozásának szüksége fölmerül, mellőzhetlenül együtt s külön fölemlitendők. Másik tévedés az, hogy ezen fiókszékek Törcsvár társaságában, a törvényjavaslatban, Szelistye elhallgatásával, uradalmaknak czímeztetnek, holott Erdély törvényhozása éppen ugy, mint számos kormányszéki s cancelláriai rendeletek kétségtelenné teszik azt, miszerint sem e fiók székek a 7 szász szék (Septem judices Saxonicales) melyekhez V. László 1453. évi kir. rendeleténél fogva a szász városokkal és lakosokkal egyenlő jogélvezetével lettek csatolva és bekebelezve, — soha jobbágyokká nem lettek, — sem a 7 szász szék vagy a szász egyetem és a szász nemzet e fiókszékek földesuraivá soha nem tétettek.
