Főrendiházi irományok, 1869. III. kötet • 190-255. sz.
Irományszámok - 1869-198
CXCVm. SZÁM. 63 9. §. Az engedélyesek kötelesek a postát és a postakezelőket az 1867. évi vám- és kereskedelmi szövetség VIII. czikkében elfogadott 1851. november 16-án kelt vasúti üzletrend 68. §. értelmében ingyen szállítani s ebhez képest naponta minden irányban legalább egy vonatot berendezni. A levél-posta s egyéb postaküldeményeket illetőleg maximum gyanánt minden postainak nyilvánitott vonaton két mázsányi súly ingyen szállitandó s kötelesek engedélyesek a posta-szállitás tekintetéből vagy külön kocsit adni a posta-kincstár rendelkezésére, vagy legalább waggonjaikban oly helyet kijelölni, melyen a postaküldeményeket kisérő kalauz hivatásának háborítatlanul megfelelhessen. A két mázsányi súlyt meghaladó postaküldemények szállítása külön egyezmény tárgyát képezendi. A többi vonatokon, melyek naponként közlekednek, kötelesek engedélyesek a két végpont közt váltott levél-csomag szállítását saját kalauzok vagy vezetőjük által elláttatni. 10. §. Az engedélyesek kötelesek az államkormány kivánatára az államtávirda-vezetékeknek pályájuk hosszában saját birtokukon és területükön való felállítását ingyen megengedni. A távirda-igazgatóság azonban köteles a távirda-oszlopok felállítási helyének, valamint a vezető huzalok más megerősítési pontjainak megállapításánál az engedélyesek megbizottjaival egyet értö'leg járni el ; s azokat ugy választani, hogy ezek miatt se a vasúti üzlet, se az üzleti személyzet biztonsága ne veszélyeztessék. Továbbá kötelesek az engedélyesek a pályájok mentén felállított távirdavezetékeket saját személyzetük által minden dij nélkül őriztetni, a kisebbszerü megromlásokat legalább ideiglenesen helyreállíttatni, az e végre szükséges eszközöket azonban a távirda-igazgatóságtól kapják. Az állam viszont köteles az engedélyeseknek minden azért való külön díjfizetés nélkül megengedni, hogy üzleti távirdai huzalaikat a pálya hosszában létező vagy azon folállitandó állami távirdai vezeték oszlopaira megerősíthessék, azonban valamint a huzaloknak, ugy a megerősités módjának, s az arra használt eszközöknek az államtá vir dáknál e tekintetben dívó rendszerbe teljesen beillőknek kell lenniök, s azért a vasúti üzleti vezetékeknek az állam-oszlopokhoz való erősítése vagy csak állami szakértő közeg felügyelete s ellenőrzése mellett történhetik, vagy pedig azt maga a távirdai igazgatóság hajthatja végre, mindkét esetben ugy a vezeték szerei beszerzésének; mint a megerősítésnek s felügyeletnek teljes költségeit az engedélyesek viselik. Ugyanez áll azon esetre is,ha az állam apálya hosszában állami távirdavezetékfelállítását nem tartaná szükségesnek; csakhogy ekkor az üzleti vezeték felállításának minden költsége az engedélyeseket fogja terhelni. Ez utóbbi esetben azonban a vezeték kiépítése a távirda-igazgatósággal kötendő külön egyezmény, és csak ez által erre adott engedély értelmében történhetik. A pálya mentén az állami oszlopokra erősített vagy ezek nem létében a külön e czélra épített vasuttizleti távirdavezetékeket az engedélyesek az állam szokott ellenőrködése alatt kizárólag csak azon sürgönyÖzésekre használhatják, melyek a vasúti üzlet czéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei vagy ez utóbbiak által egymás közt folytattatnak. Jogosítva van azonban a kormány a pályaigazgatósággal egyetértve ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti szükséglet megengedi, ugy állami, mint magán-sürgönyök továbbítására illő ellenőrzés melletti használását kívánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja és a távirás dijának az engedélyesek és az állam közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan kölcsönös egyezmény utján állapittatnak meg azon feltételek is, melyek alatt a vasuttizleti vezetékek fölépítését, úgyszintén azon évi átalány mennyisége is, melyért a kész vezetékek jókarban tartását huzalmértföldenkint az állam magára vállalja.
