Főrendiházi irományok, 1869. III. kötet • 190-255. sz.

Irományszámok - 1869-204

.CCIV SZÁM. 141 204. szám. (LXIX. ÜLÉS 383. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Jelentése a főrendi ház állandó jogügyi bizottságának a köztörvényhatóságok rendezéséről szoló törvényjavaslat tárgyában. A főrendi ház állandó jogügyi bizottmánya a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalás alá vévén és mindenek előtt a czélbavett törvényes intézkedés szükségét éretten megfontolván, erősen hiszi, hogy alig lehet valaki, ki annak sürgős voltát mélyen nem érezné. Valamint egyátalában a hazánk történelmi s állami létével csaknem ugyanazon idős megyei institute az egymásután következő századok viszonyaival egyetemleg a fejledező kor kivánalmaihoz képest sok változásokon ment keresztül, ugy érezte a múlt század végén is már annak további fejlesztésének és rendezésének szükségét az 1790-iki törvényhozás, e kérdés megoldását országos küldöttség feladatává tűzvén ki. A minek eredménye az idők viszonyai által meghiusittatván, a rendezés előkészitése 1825/7-ben a törvényhozás ujabbi gondoskodásának tárgyává lett. Még szükségesebbé vált ezen rendezés az 1840—1843/4-iki országgyűlésen keletkezett némely törvényes változások, névszerint a birtok- és hivatalképességnek a nem nemesekre való kiterjesztése folytán, elannyira, hogy némely megyék helyi szabályok alkotása utján, például az úgynevezett tisztesbeknek ezután szavazati jogot megadva, igyekeztek a törvény és a megyei rendszer hiányain segíteni, mig végre az 1848-ik évi törvényhozás rendi alkotmányunkat képviseletivé alakitván át és a parlamentaris felelős kormányt hazai institutiónk sorába vévén fel, a megyei intézvénynek azelőtti alapján való változhatlan fenállása lehetetlenné vált. Igyekezett is az 1848-ki törvényhozás ideiglenesen a megyék szervezetét legátalánosabb vonalzatban az uj alkotmányos átalakulással összhangzásba hozni, de ez ügyben tett törvényes intézkedései határozottan csak az ideiglenesség jellegét viselvén magukon, a végleges rendezés a következő törvényhozásnak volt fentartva. A közbenjött események azonban meghiusiták e feladatnak teljesítését, és igy azon ideiglenes intézkedések, melyek által az 1848-diki törvényhozás csak a legkiáltóbb hiányokon igyekezett segíteni, még most is fennállanak. Természetes, hogy azok csak egy rövid átmeneti időszakra lévén alkotva, miután egy nemcsak magában hosszú, de nemzetünk és egyes osztályainak minden viszonyaira mélyen beható idö jött közbe, azok a megyei élet újra lett meginditásával minden tekintetben elégteleneknek mutatkoztak. E körülmények közt a már azelőtt régen érzett, de az 1848-iki átváltozások folytán még sürgősebbé lett szüksége a „köztörvényhatóságok rendezésének" oly égetővé vált, hogy a bizottság magát annak bővebb indokolásától felmentve érzi, nem hallgathatván el mégis azt, hogy a törvénykezés te-