Főrendiházi irományok, 1869. III. kötet • 190-255. sz.
Irományszámok - 1869-190
2 CXC. SZÁM. Melléklet a 190. számú irományhoz. Előterjesztés a buda-pesti lánczhid megváltására vonatkozó törvényjavaslat tárgyában. Általánosan elismert tény az, hogy a bnda-pesti lánczhid magában a főváros közlekedési és kereskedelmi forgalma igényeinek többé meg nem felel ; hogy különösen akkor, midőn az árú-szállitás e hidon nagyobb mérvben élénkül, mi ujabb időben igen gyakran megtörténik, a közlekedés veszélyessé kezd válni, sőt nem ritkán egészen megakad ; szóval hogy a főváros közlekedésének biztosítása már most mellőzhetlenül megkívánja, miszerint a lánczhidon kivül a folyó két partja a főváros határain belől legalább is még egy állandó hid által Összeköttessék. Bár mennyire el van azonban ezen ujabb Összekötés szükségessége általánosan ismerve, ez eddig eszközölhető nem volt. Létesítésének legfőbb akadálya ismeretes ; ez t. i. azon szerződés, mely az 1832—6-ik XXVI. és 1840. XXXIX. tör vény czikkek szerint a buda-pesti Ián czhid-társulattal köttetett. Az utóbbi következőleg hangzik : „A Buda és Pest városai közötti állóhid építése iránt kirendelt országos választmány által báró Sina Györgygyei az 1836. évi XXVI. törvényczikk folytában kötött szerződés a jelen törvény által is teljes erejűnek nyilvánittatik. " Az idézett szerződés 19-ik pontja ezeket foglalja magában : „Fenhagyatik a részvénytársaságnak, hogy a mennyiben netalán a lánczhidon kivül a közlekedés könnyítése végett még egy vagy több máé hidat, vagy egyéb közlekedési eszközt is idővel felállitani kívánna, azoknál szintén az állóhidra megszabott vámot mindenkitől veheti" stb. Ebből világos, hogy a lánczhid-társulat a lánczhidon kivül a közlekedés könnyítése végett még egy vagy több más hid építésére nem kötelezve, csak jogosítva van, következne, hogy azon esetre, ha ujabb hid építése szándékoltatik, ez csak azon utón érhető el, ha a magyar kormány a buda-pesti lánczhidtársulattal szabadalmának a közforgalom által igényelt megszüntetése iránt kiegyezést eszközölni képes. Bizonynyal ezen meggyőződéstől indíttatva hozta at. képviselőház is ezen határozatot, melynek alapján a magyar kormány a lánczhid-társulattal az egyezkedési tárgyalásokat annál inkább meginditandóknak vélte, mivel itt nem csak a főváros közlekedésének és kereskedelmi forgalmának igényeiről van szó, hanem az ügy országos érdekűnek és fontosságúnak is el van ismerve annyiban, a mennyiben a folyam két partján elterülő országos vasúti hálózat is csak ugy jöhet a kereskedelem érdekében czélszerű Összeköttetésbe, ha a folyam által félbeszakadt összeköttetést nem à főváros területén alul vagy fölül, hanem magában a főváros határában eszközöltetik. A ház és kormány ezen nézete országos akarat alakját Ölté fel később azáltal, hogy a lánczhidtársulat szabadalma megváltásának szükséges voltát a Duna-folyamnak a főváros mellett szabályozásáról s a forgalom és közlekedés érdekében Buda-Pesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és e közmunkák végrehajtási közegeiről hozott 1870. évi X. törvényczikk is elismerte, midőn a közlekedés könnyítése végett az ország két részét egybekötő lánczhid megváltását elrendelvén, a megváltási árt a felveendő 24.000,000-nyi kölcsönből rendelé fedeztetni.
