Főrendiházi irományok, 1869. II. kötet • 127-189. sz.
Irományszámok - 1869-128
CXXVIIL SZÁM. 49 Mielőtt a bizottság áttérne az 1868-iki államháztartás végeredményének kimutatására, kötelességének ismerte még röviden az államvagyont illetőleg nyilatkozni. E tekintetben pénzügyminister úrhoz mindenek előtt e kérdést intézte : mi történt a dohány-készletekkel, só- és bányaterményekkel, melyeket a pénzügyminister ur még 1867-ben átvett, illetőleg: mi volt azoknak mennyisége, értéke ? Válaszul nyerte : „A kérdéses készletek mennyisége 1867. és 1868. végével a zárszámadás 14—15. lapoldalán részletesen kimutatvák. Leszámolás a bécsi kormánynyal egyedül csak a dohánykészletekre nézve történt, mely leszámolásnak eredménye a zárszámadás 9-ik mellékletében (III. füzet 16. lapoldal) ki van mutatva, mely szerint Magyarország a tényleg átvett és 10.887,557 frt 23 krra becsült dohány készletből a lajtántúli kincstárnak 914.339 frt 04 krt tartoznék megtéríteni, a magyar pénzügyministerium azonban csak 600,000 frtot akar elismerni, és ez összeg a zárszámadásban a dohány-jövedék passivumai közé fel is vétetett. E részben a tárgyalás még nincsen befejezve. " A só- és bányatermények leszámolás nélkül ugy vétettek fel, miként a magyar korona területén a magyar ministerium felállításakor találtattak. A bizottság e válaszra nézve nem vonakodik kijelenteni, hogy noha sajnálja, hogy ez utóbbi terményekre vonatkozólag az átvétel alkalmával leltár nem készittetett, a kormány eljárását egyebekben csak is helyeselni tudja, mert mind az mi Magyarország kétségtelen állami tulajdonából származik, vagy abba beruháztatott, következőleg az összes országos bányászati, pénzverési, koronái, kincstári bányauradalmak és erdők készletei, valamint a posta és távirda beruházásai is e tulajdon elválhatatlan részét képezik, s azokból leszámolásnak helye nem lehet, valamint elismeri azt is, hogy a tisztán üzleti czélra alapított dohány-egyedáruságnál, melynek készletei annak idején készpénzben vásároltatván, azt, hogy mennyi részben lettek Magyarország, mennyiben pedig a lajtántúli országok bevételeiből szerezve, kimutatni tüzetesen nem lehet, egy mindkét félre igazságos leszámolásnak indokolt szüksége volt. Mindezen készletek álladéka 1867. év végével becsültetett ... 22.910,927 ft. 39 kr. 1868. év végével pedig 24.944,435 fi 85 kr. becsárban, következőleg 2.033,508 ft. 46 kr. gyarapodással lett megállapitva. Fogyatkozás csak a bánya- és kincstári uradalmak és posta-készleteknél van összesen 343,585 ft. 69 krig, mely alapját a sójövedéknél a növekedett fogyasztásban, a postánál a közlekedési eszközök elhasználásában, a kincstári uradalmak és erdőknél az időjárási viszonyok következtében megfogyott termelésben találja. Az államkövetelések kevesebbek. az 1867~ki álladékhoz képest . . . 17.961,991 ft. 86V2 kr. A tartozás több (s e közt az 1868-ki vasúti államkölcsön 22.251,862 ft. 99y 2 kr.) s képez ...... . 23.175,496 ft. 65V 2 kr. együtt 41.137,488 ft. 52 kr. ellenben az állam ingatlan vagyona gyarapodott . , . . . . 13.551,472 ft. 68y 2 kr. a termesztmények, mint fentebb 2.033,508 ft. 46 krral a pénztári többlet 28.033,268 ft. 54y 2 kr. Összesen . 43.618,249 ft. 69 krral levonva a fogyatkozást 41.137.488 ft. 52 kr. maradt gyarapodás . [ 2.480.961 ft 17 kr. a mely értékkel t. i. az állam cselekvő vagyona 1868. végével az 1867-iki álladékhoz viszonyítva e többrmegy. (Zárszámadás 7. lap.) FŐRENDI IROMÁNYOK 1870. II. 7
