Főrendiházi irományok, 1869. I. kötet • 1-126. sz.
Irományszámok - 1869-9
20 IX. SZÁM. leges munkájának sivár teréről az alkotmányos joggyakorlat termékeny mezejére átmenve, a kibékülés eredményének a haza szellemi és anyagi javára való megérlelése. Felséged kegyelmes trónbeszédének magasztos szavai és szelleme hatványozzák ezen érzelmeinket és ujabb biztosítékot nyújtanak az ország legszebb reményeinek teljesedéséhez. Az államjogi viszonyok törvényhozásilag biztosított alapjának hangsúlyozásával kezdődik, a külbéke és nyugalom fentartásának biztos reménye kijelentésével végződik Felségednek kegyes trónbeszéde, kijelölvén azon időszerű reform-kérdéseket, melyeknek czélszerü megoldása a jelen törvényhozás nehéz feladata, üdvös megfejtésének lényeges feltétele. Hol az államviszonyok alapjában hiányzik a kellő szilárdság, és az alig megvetve, már is a változtatás veszélyes kísérletének tétethetik ki, kétessé válik a reformok gyakorlati létrehozása is, mig a fenyegetett külbéke mellett, az állam fenmaradásának védelme merítené ki a biztos haladásnak szentelhető anyagi és szellemi erőket. A trónbeszéd szavainak a nemzet óhajtásával való találkozása ez alap érintetlen maradására nyújt megnyugtató kilátást, a kedvező kül viszony ok pedig alapos reményt ébresztenek, hogy zavartalanul fogunk eljárhatni törvényalkotási feladatunk megoldásában. Számos elintézetlen kérdés és elhanyagolt teendő üdvös rendezésére, nem bevégzett harczok meddő fölelevenitésére, előre, nem hátra utalnak Felséged szavai. Teljes készséggel, és őszinte hazafiúi Örömmel lépendünk, ezen irányt követve, a trónbeszédben kijelölt törvényhozási tevékenység terére. Mélyen érezzük azon számos kérdés rendkívüli fontosságát és halaszthatlau sürgősségét, melyekre Felséged a törvényhozó-testület figyelmét felhívni méltóztatott. Valamint az igazságszolgáltatás helyes szervezetében részrehajlatlanságában, gyorsaságában, olcsóságában és egy szabatos büntető-törvénykönyv készítésében Felségeddel együtt felismerjük a rendezett államélet egyik fo kellékét : ép oly kevéssé kerülhette el figyelmünket azon ellentét is, mely az átalakult kormányzati rendszer és a törvényhatóságok jelen szervezetének némely alkatrészei között létezik; Az utóbbi idők aggasztó tapasztalatai ujabban feltüntették az 1848-diki választási törvények hiányait; és bármily eltérők legyenek is a felfogások ezen hiányok okai, fokozata, orvoslási módja iránt, azon meggyőződés, miként a jelen törvényhozásra e tárgyban szintoly fontos, mint sürgős feladat vár: annál átalánosabb és élénkebb, minél kétségtelenebb, hogy jó választási törvények képezik a valódi alkotmányos élet egyik főfeltételét. Az ideiglenes sajtótörvények ujabb tapasztalatok által igazolt tetemes hiányainak orvoslása, az egyesülési jog rendezése, reál- és humanistikus középtanodák, valamint az egyetem és műegyetem szervezése-, a hűbéri viszonyok maradványainak oly módon való megszüntetése, mely helyes közgazdászat! elvek szem előtt tartása mellett a tulajdon szentségét is teljesen megóvja, s a kilátásba helyezett ipar-, vasút-, vizjog-szabályozási törvények kimerítik nagyrészben azon szellemi és anyagi alkotások összegét, melyeknek létesítését az országnak fejlődése és emelkedése első sorban követeli. Ezen számos feladatok a törvényhozási intézkedések hosszú sorát fogván képezni, törvényes működésünk küszöbén csak forró hálánkat fejezhetjük ki császári és apostoli királyi Felségednek azon atyai gondoskodásaért, melyet a hazai ügyek üdvös fejlődésére vezető utak és módok bölcs kijelölésével honunk közboldogságának fölvirágoztatása iránt tanúsítani kegyeskedett ; s midőn megnyugvással látjuk Felséged kormányának egyetemes iránya és a nemzet jogosult óhajtásai közötti, a közügyek helyes menetének mellőzhetlen egybehangzását, s örömmel vagyunk tanúi azon bizalomnak, mely Felséged kormányának működését környezi, teljes készséggel ajánljuk fel a kitűzött czélok elérésére k unoly és buzgó közreműködésünket. A reformkérdések keretében foglaltatik a főreniaUáz szerves átalakítása is. Nem uj kérdés ez előttünk, Felséges urunk! mert mellőzve a régiebb idők ebbeli törekvéseit, melyek az 1790.és 1827-diki országos választmányoknak jelenleg a viszonyok által már túlszárnyalt javaslataikban találták legnyomatékosabb kifejezésüket, a főrendi ház ismételve kijelentette az Átalakítás tekintetbe vételének szükségét, erre vonatkozó óhaját és készségét. Habár a főrendiház átalakítását tárgyazó nézeteink határozott és részletes kijelentését ezen kérdés országgyűlési tüzetes tárgyalásának időszakára kell halasztanunk, jogosítva és Ösztönözve érezzük magunkat eleve is kijelenteni, hogy bármennyire tiszteljék is a főrendek a
