Főrendiházi irományok, 1865. II. kötet • 167-339. sz.

Irományszámok - 1865-309

CCOIX. SZÁM. 455 A szalonnánál tett megjegyzésre nézve felhozta, hogy sem szalonna, sem disznózsír nem hozatik rendesen Svajczba, mert a nép ott olvasztott vajjal élvén, a szalonna csupán kivételesen használtatik. A lovakra vetett beviteli vámot pedig aránylag oly csekélynek állította, hogy az a bevitelre legkisebb hatással birhatna. Ezen okok ellenében, de főkép azért, mivel az alku alapját és czélját — mint fenébb érintve volt — nem az egyes vámtételek megváltoztatása, hanem az egész vámtarifa kölcsönös elfogadása képezte, s mivel az átviteli vám megszüntetése Svajcz részéről oly uj engedmény volt, melyet jóakaratának tanusitásául ellenengedmény nélkül nyújtott, a magyar korinány fenebbi kivánalmaihoz tovább nem ragaszkodott, hanem a szerződést, ugy mint a tisztelt képviselőház előtt fekszik, elfogadta, és azt, mint hazánkra sok előnynyel birót, a tisztelt háznak jóváhagyás végett melegen ajánlja. Végül meg kell emlitenenij hogy miután Ő császári és apostoli felsége b. Beust külügyminiszterhez folyó hó 14-dikén bocsátott legmagasabb kéziratában a czimezésekre nézve végleg intézkedni kegyeskedett, azonban jelen szerződés még folyó évi július 14-én köttetett : a minisztérium kötelességének ismerte Svajcz mint egyik szerződő fél képviselőjének folyó hó 21-én jegyzőkönyvileg kijelentett beleegyezése mellett, a czimezéseket s elnevezéseket már a szerződésben e mellékleteiben a legfelső kézirat értelmében alkalmazni. Kelt Pesten november hó 23-án. Gtorore István s. k.. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter.