Főrendiházi irományok, 1865. II. kötet • 167-339. sz.
Irományszámok - 1865-289
r CCLXXXIX. SZÁM. 393 2-ik §§-ai szerint alig gondolható czél, melyre a minisztérium ezen hatalmát fe3 nem használhatná : nem tartóztathatjuk vissza azon aggodalmunk kifejezését, — hogy e törvény által oly miniszteri teljhatalom alapíttatnék meg, mely egyrészről minden tulajdonosnak birtokjogait kétségessé tenné, — másrészről pedig a törvényhozásnak még utólagos közbenszólását is kizárná, — a mennyiben a közérdek feletti határozás egyszer mindenkorra a végrehajtó hatalomnak adatván által, e felhatalmazásra hivatkozni minden egyes estekben teljesen elégséges igazolás lenne. És ha ily korlátlan hatalom csak azon esetekre szorítkoznék is, midőn az saját szükségeinek fedezésére és rovására közvetlenül veszi igénybe a polgárok tulajdonát, még akkor sem volna megengedhető: mert nézetünk szerint a tulajdonjog szentsége alul kivételt tenni csak azon felségi jognál fogva lehet, mely az egész országban rejlik ; ezen felségi jogot pedig csak maga az ország, törvényhozása által gyakorolhatja, és ezt semmi bármily magas állású végrehajtási tényezőre ruházni nem lehet. Mennyivel sérelmesebb tehát, ha megemlékezünk, hogy a többször tisztelt törvényjavaslatban nincs kizárva azon lehetőség, hogy a magas minisztérium ezen jogát nem közszükségü vállalatokra is kiterjeszthetné, mert vajmi könnyű egyes vállalatokat közhasznú szinben tüntetni elő ; és vajmi nehéz megbírálni, vájjon a tetszőleges haszon meghaladja-e azon kárt, melyet a jogviszonyok biztos alapjainak megingatása okoz? ezt megítélni a helyi érdekek szempontjából egyedül a törvényhatóság maga lenne hivatva, ennek ellenmondása padig a 22-ik szakasz által minden feljebb hivatkozás kizárásával, teljesen mellőztetik. Hiszszük mi, hogy azon minisztérium, mely alkotmányos törvényeink helyreállításában oly erélyesen működött, ezen törvény alkalmazása körül is óvatosan és minden kímélettel fog eljárni, és ennélfogva nem is a minisztérium, hanem a törvény elvei ellen intézzük észrevételeinket, mert jöhetnek idők és viszonyok, midőn ezen elvek szigorú alkalmazása szomorú következéseket vonhatna maga után, és városunk felvirágzása helyett, annak romlására működnék. Nem is gondolhatunk egyebet, a mi a 22. §. javaslatba hozatalára okul szolgálhatott volna, mint azon bizodalmatlanságot, hogy a törvényhatóság netán valóban hasznos czéloktól is megtagadhatná közreműködését ; és ezen aggodalom talán helyt foglalhatna akkor, ha mi azt kivánnók, hogy a kisajátítási egyes esetek feltétlenül és kizárólag törvényhatóságunk beleegyezésétől legyenek feltételezve ; mi ezt nem kívánjuk, csak azt kérjük a fenébb előadott okoknál fogva, hogy az említett szakasz oda módosittassék, miszerint oly esetek, midőn a minisztérium és törvényhatóság között valamely a helybeli érdekekre vonatkozó czél tekintetéből nézetkülönbség merül fel, előleges elhatározás végett a törvényhozás elébe legyenek térj esztendők. Kik egyébiránt kitűnő tisztelettel vagyunk a főméltóságu Főrendi háznak Pesten 18G8. november 25-én tartott közgyűlésünkből alázatos szolgái Barna Zsiga s. k., Gamperl Alajos s. k., h. főjegyző. h. f. polgármester. FŐREÍDl IKOM. n. 50