Főrendiházi irományok, 1865. II. kötet • 167-339. sz.

Irományszámok - 1865-241

A vitel- és fuvardíjak ezüstben szá­mítása. A meghatáro­zott árszabá­soknak az en­258 CCXLI. SZÁM. Gyorsvonatoknál, melyeknek legalább is első és másod osztályú kocsikból kell állani, e dij husz százalékkal felemelhető azon feltétel alatt, bogy ezen gyorsvonatoknál a sebesség más magyar és osztrák pályák gyorsvonatainak átlagos sebességénél csekélyebb ne legyen. Ellenben a kormány fentartja magának a jogot, az úgynevezett vegyes vonatoknál, melye­ken egyszerre személyek és árúk is szállíttatnak, a fenebbi maximai árszabásokat húsz százalékkal leszállítani. Az árúkat illetőleg közönséges gyorsaság mellett mértföldenkint vámmázsájától : az I-ső osztály 2 kr. oszt. értékb. a Il-ik „ 2% „ „ a III-ik „ 3 V a „ „ „ Kivételesen egész kocsirakodásokért vámmázsa és mértföld után : gabona, liszt, tüzi­továbbá: kősó, szén, coaks, briquette és sajtolt tőzeg, épületkő, tégla és murva (kavics) szál­Az első 5 év lefolyása után, melyekre a fentebbi maximai árszabás érvényben marad, joga van a kormánynak az árszabásokat a viszonyoknak megfeleló'leg szabályozni és ezen szabályozást öt évről öt évre megújítani. Ha az engedélyesek a szabályozást megelőző 5 év közöl legalább 2 évben a biztosított ál­lamsegélyt igénybe nem vennék, akkor az árszabás szabályozása csakis az engedélyesekkel egyetértő­leg eszközölhető. Ha ellenben az emiitett 5 év alatt nem fordulna elő két segélymentes év, akkor az államkor­mánynak szabadságában áll a szabályozási jogot az engedélyesek előzetes meghallgatása után gyakorolni. A többi tárgyak fuvar árát, a mellékdijak megszabását, azon tárgyak osztályozását és eo-yéb forgalmi határozmányokat illetőleg, az lesz szem előtt tartandó, hogy az árszabások és az egyéb ide vágó határozmányok semmi esetre sem lehetnek magasabbak vagy terhesebbek, mint az alföldi vasút nagyvárad-ezzéki részénél. Az árszabásoknak megállapított, 5 évről 5 évre e&zközlendő szabályozhatása eshetőleg az utóbbi megállapításokra is kiterjed. A mennyiben későbbi törvények a vasutak menet- és vitelbéreit szabályoznák, azon törvé­nyek az engedélyezett pályára is teljesen érvényesek lesznek. 12. §. Az engedélyeseknek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardijakat belföldi ezüst pénzben számítsák, olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetéket országos értékben tar­tozzanak elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre, a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyesek megkeresése vagy a kormány rendelkezése folytán, hónapról hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 13. §."'. Az árszabások all. §-ban meghatározott legfőbb magasságból az engedélyesek által időköz­ben leszállíthatok egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom