Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-16

XVI. SZÁM. 39 A dolog természete és népeink összegének legfontosabb érdekei azt igényelvén ; hogy egyszerre és egyúttal intéztessék el mindaz, mi egymással összefügg, és minek egymásra befolyása van, uralkodói kötelmeink és népeink valódi java iránti gondoskodásunk egyiránt követelik, hogy a magyar alkotmányos állapotok általunk czélbavett helyreállítása és hatálybaléptetése mellett — függőben maradni és bizonytalanságban hagyatni ne engedjük azon ügyeket, melyeknek czélszerü és kölcsönösen kielégítő rendezésétől a birodalmunkat alkotó külön országoknak békés és jótékony együttléte, valamint a birodalom biztonsága, tekintélye és hatalma egyképen föltételezve vannak. Ez okból kivántuk az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők figyelmét első vonalban a közös ügyek tárgyalása és kezelésének módozataira irányozni, s az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők belátásába vetett bizalmunkban nem csalatkozánk. Elismerik ugyanis, miként „léteznek ily közös viszonyok, és igyekezetüket oda kivánják irányozni, hogy e viszonyok megállapítására és mikénti kezelésére nézve oly határozatok jŐjenek létre, melyek alkotmányos Önállásuk és törvényes függetlenségük veszélyeztetése nélkül a czélnak megfelelj ének. * Miután birodalmunk azon országait is, melyek eddig alkotmányos jogokkal nem birtak vala, ilyenekkel ruháztuk fel, azt, hogy Magyarország alkotmányos önállását és törvényes függetlenségét áldozatul hozza, nem követelhetjük ; de azt várjuk, és az ország belátásába és érdekei tiszta felfogásába helyezett atyai bizalommal azt várhatjuk is : hogy alkotmányos önállóságát, melynek okszerű korlátait a sanctio pragmatica szellemében trónbeszédünk említi fel, nem önmaga elszigetelése, és ez által okvetlen bekövetkező elgyengülésére, hanem valódi és maradandó érdekei érvényesítésére szolgáló eszköz gyanánt kivánandja is, tudandja is gyakorolni. A közös ügyekrei jogosult befolyásának e gyakorolhatása képezendi az önállás erős biztositékát ugyanakkor, midőn annak jólléte, biztonsága és hatalmának emelésére is ki fog terjedni. Megelégedéssel fogjuk tehát szemlélni az erre vonatkozó tanácskozások megindulását, és bizton hisszük, hogy e kérdések beható tárgyalása fonalán önkényt fog az 1848-diki törvények után vizsgálatának és czélszerü módosításának szüksége fölmerülni. A közös ügyek kérdésének megfejtése nem egyedül azoknak megállapításában találja kielégítő megoldását, hanem szükségkép föltételezi azok egységes, minden fennakadás ellen megóvott kezelését, s ép ugy a törvényhozó, mint a végrehajtó hatalom összhangzó működésének biztosítását. Az ezekre vonatkozó kormányzati ágaknak oly mérvbeni önálló kezelése tehát, mint azt az 1848-ik évi III. t. ez. a kellő szerves összefüggés mellőzésével megállapította, a közös ügyek sikeres kezelésének lehetőségét kizárja. E törvények módositása egyébiránt, mint ezt már trónbeszédünkben kijelentettük, az okból is szükséges, mert az 1848-ki ÍL, III. és IV. t. czikkek némely rendeletei egyenesen királyi jogainkba ütköznek. A III. tezikkben felállított kormány alakzat gyakorlati alkalmazhatásának föltétét a Il-ik t. czikkben érintett teljhatalmú fejedelmi helyettes képezi, a miben a monarchiái egységnek a sanctio pragmaticában gyökerező elve az ebből folyó uralkodói tisztünk és személyes érzelmeinknél fogva, melyekkel kedvelt Magyarországunk irányában viseltetünk, s a melyektől indittatva, alkotmányos uralkodói tisztünket közvetlenül szándékunk gyakorolni, — soha sem fognánk megnyugodhatni ; ép oly kevéssé birnánk megnyugodni a IV. törvényczikk azon határozmányában, mely szerint az országgyűlés feloszlatása, a költségvetés megállapítása előtt, nem volna foganatosítható. Hisszük, hogy azon oknál fogva, melyek az országnak alkotmányos jogai iránti ragaszkodását a kegyelet oly magas fokára emelik, az ország alkotmánya sarkkövét képező királyi jogainknak és tekintélyünknek épségét és sérthetlenségét is szentül fogja fentartani. Mellőzhetlennek tartjuk továbbá az országosan egybegyűlt képviselők figyelmét azon nehézségekre irányozni, melyekbe a helyhatóságok rögtöni helyreállítása ütközik, már azért is, mert az 1848-ik XVI. és XVII. tezikkek ideiglenes, és egyedül az akkori pillanat igényeihez mért szabványainak sikeresitése — tekintettel a társas viszonyok közbejött átalakulására, a beligazgatás követelményeinek legnagyobb veszélyeztetése nélkül lehetetlenné vált. A megyei rendszer az ország első alapi-