Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-8

VIII. SZÁM. 13 « riában, karácsonhó 9-ik napján, ezer nyolczszáz hatvanötödik évben. Majlát György, s. k. Ő cs. királyi apostoli Felsége valóságos belső titkos tanácsosa, Magyarországon a királyi udvar, egyszersmind a Szent-István apostoli királyi rend kanczellárja. (P. H.) 8. szám. (lV. ÜLÉS 25. JEGXZŐKÖNTVI PONT.) Orzsággyűlési határozat Dalmát-, Horvát- s Tótország és a magyar korona s Magyarország közötti viszonyról Dalmát-, Horvát- és Tótország jelenlegi területi kiterjedésében, melyhez számitandó : Fiume megye Fiume városával, kerületével és a többi tengerparttal együtt, nemkülönben Zágráb-, Várasd-, Körös-, Pozsega-, VerŐcze- és Szerem-megyék, továbbá a határőrvidékek, t. i. nyolcz horvát és három tót ezred, jelesül a likai, otocani, ogulini, sluini, az első és második báni, a körösi és szentgyörgyi, valamint a gradiskai, bródi és péterváradi ezredek, ide értetvén ezen országnak a Muraköz szigetére vonatkozó, valamint egyéb reménybeli területi jogai is, Zágráb fővárosában egybegyűlt országgyűlése által, kijelenti és nyilvánitja, hogy az 1848-dik évi események által Dalmát-, Horváts Tótország és Magyarország között valamint a törvényhozásra, ugy a közigazgatásra s törvénykezésre vonatkozólag, mindennemű viszonylat törvényszerűen s teljesen megszűnt légyen, kivéve, hogy 0 Felsége az érintett országok közös királya, az 1848-dik évig szintén közös törvények értelmében Dalmát-, Horvát- s Tótország, valamint a Magyarországra nézve külön szerkesztett koronázási oklevelek szerint, egy és ugyanazon koronával, s egy és ugyanazon fölavatással, szintúgy Magyar-, mint Dalmát-, Horvát- és Tótország királyává is, és pedig a nemzet szabad akaratából koronázandó, s hogy ezen országot saját különös közjogi és alkotmányos alapjogain kivtil, még ezeken tul mindazon közjogok is illetik, melyek Magyarországot 1847-dik év végéig megillettek, a mennyiben ezek fennérintet önkormányzatának és függetlenségének sem közvetve, sem közvetlenül ártalmára nincsenek. 2. §. Tekintve mindazáltal a Magyarországgal közösen túlélt viszontagságokat, valamint a liajdani alkotmányos együttlétet s az alkotmányos szabadság megőrzésére és megszilárditására irányzott közös törekvéseket, Dalmát-, Horvát- s Tótország tárgyalás alá vévén az 1861-ik évi február 26-án kelt kegyelmes kir. leiratot, melyben fel lőn hiva, hogy Magyarországgal való kapcsolatára nézve kivánatait és véleményét kifejezze, ezen országgyűlési határozattal kinyilatkoztatja, hogy a kölcsönös előny és szükségesség tekintetbe vételével Magyarországgal még szorosb közjogi összeköttetésbe lépni hajlandó, mihelyt Magyarország részéről ezen országnak függetlensége és önkormányzata, valamint fönnebb érintett tényleges s reménybeli területe is törvényesen elismertetni fog. 3. §. A Dalmát-, Horvát- s Tótország és Magyarország közötti ezen sérthetlen Ősi alkotmányunkon s ezen ország fennérintett függetlenségén és közjogi egyenjogosultságán alapuló kapcsolatnak kölcsönös egyezmény által bővebben meghatározandó bizonyos közügyek iránti közös tövényhozásra, s ennek megfelelő legfőbb kormányzatra kellene szorítkoznia. 4. §. A közigazgatási, közoktatási, vallási és törvénykezési ügyek iránti törvényhozás s leg-