Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-92

LXXXIV. SZÁM. 213 mely nem terjed az egyik fél nézetei teltes mellőzésének határáig, hanem mindakettó' ellentétes igényleteinek egyaránti, és egymással kölcsönösen fölérő módosításával járul; ezek azon előzmények, melyek a választmány véle n én y e szerint egy kölcsönös egyetértés útján eszközlött arányalku jellemét és becsét meghatározzák, és melyek az annak eredményét összefoglaló és jóváhagyó törvényjavaslatnak el-vagy el nem fogadásának javallatára döntő erővel birnak. Midőn tehát a választmány a minisztérium által az országgyűlési testülettel közlött adatok, és a közösérdekü viszonyok tárgyában kiküldött országos választmány jelentésének alapján meggyőződött, hogy a kérdéses törvényjavaslatban ezen előzmények és föltételek valójában feltalálhatók ; midőn a fizetési képességnek a meghatározandó arány egyedüli alapjának történt elfogadása által kizárva látja oly tényezők tekintetbe vételét, melyek (mind p. o. a népszám és terület) helytelen és hazánkra nézve nyomasztó eredményeket vonhattak volna maguk után, — midőn az utolsó hat évi átlag elfogadása által el van háritva azon lehetőség, hogy rendkivülileg kedvező időszalok vétessenek fel hazánk fizetése képességének mérlegéül, a kedvezőtlenek és sújtok kellő tekintetbe vétele nélkül ; — midőn elvégre az alkut a két fél első kiindulási pontjának mintegy közepén, és úgy a kölcsönös engedékenység „hasonmértékével látja megállapítottnak és bevégzettnek ; a képviselőház által közlött törvényjavaslatnak mint általános elvbéli, mind részletes, szakaszonkénti elfogadását annyival inkább véli ajánlandónak a méltóságos főrendeknek, minekutánna annak első szakasza éppen csak a fönemlített okokból helyesnek ismert alkunak számszerinti eredményét foglalja magában ; mig a második szakasz, az alkunak tiz évre szabott érvénye által, az egyezkedésnek hosszasabb időre oly tartósságot biztosít, melynek mind közjogi, mind anyagi viszonyainkat szilárdító, és ezen egyezkedések kényes terén újabb bonyodalmakat egyelőre kizáró rendelete — csak megnyugvással fogadható. A harmadik szakasz, mely a közösvámvonalon átvitt, adó aláeső tárgyak után járó adóviszszatérítéseknek a közös vámjövedelmekből történendő levonását rendeli ; a méltányosság azon szellemében intézkedik, melynek — az országnak — az országgyűlési nyilatkozataiban és végzéseiben tanúsított szándéka szerint; az egész kiegyenlítési megállapodást kellett jellemeznie. A negyedik szakasz: a közös költségek fedezésére történendő befizetések módjának határozott szabályozása által, a rendezett pénzügyi kezelés mellőzhetlen föltételeiről gondoskodik: mig az utolsó ötödik szakasz az 1867-iki 12. t. ez. által kiszabott kiegyenlítési föltételek előleges teljesítésének ismételt kikötése által, érvényesítésöknek újabb és szabatosabb biztosítékát nyújtja. Pesten, 1867-ik évi deczember hó 17-én. Báró Sennyey Pál s. k. küldöttségi elnök. Rajner Pál s. k. küldöttségi jegyző.