Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-91

210 LXXXVIir. SZÁM. Ô" es, s apost. kir. felsége szentesítésének hozzájárultával, ezennel az ország törvényei közé igtattatik, a mint következik : i- §• 1868-ik évi januárius 1-tól kezdve a magyar korona országai az eddigi államadósságok kamatainak fedezéséhez 29,188,000 forintnyi állandó, további változás alá nem eső évi járulékot fizetnek, ebből 11.776,000 forintot érez pénzben. 2. §. Egyszersmind egyezésileg megállapíttatik, hogy 1868. május l-ig törvényjavaslat terjesztessék ' elő alkotmányos tárgyalás végett, mely által a jelenleg létező különféle adóssági czimek lehetőleg kimerítő módon egységes járadékadóssággá változtassanak át s a pénzügyeknek tőke visszafizetések általi terheltetése lehetőleg kevesbittessék. A mi azon adósságezimek tőkevisszafizetéseit illeti, melyek természetűknél fogva ily egységes járadékadósággá átváltoztatásra nem alkalmasak, ezekre nézve törvényesen megállapítandó, hogy a visszafizetésökre megkívántató összegek jövőbeli egységes járadékadóssági kötvények kibocsátása által szereztessenek évenkint be, s hogy az ezen beszerzésből származó tehertöbbletet ő felsége többi országai és királyságai vállalják el, s hozzá a magyar korona országai által évenkint^ egy millió forintnyi állandó összeg fizettessék , ellenben minden, e törlesztések folytán eleső kamatoknak, valamint a statusadóssági kamatszelvények és sorsjátéknyeremények után fizetendő adóknak is ő felsége többi országai és királyságai javára kell esniök. A fenebbi, ezüstben járó 150,000 forint által azonban az osztrák átalános földhitelintézettel kötött s mintegy feléig magyar kincstári uradalmakra bekeblezett államjószág-kölcsön határoztatik törlesztetni, melynek kamatai a 3-dik §-ban megállapított állandó évjárulékban benfoglaltatnak. A magyar kincstári uradalmaknak ezen bekeblezett kölcsön alóli teljes felszabadítása után tehát ama 150,000 forintnyi ezüstben járó fizetés megszűnik, s a tervszerű törlesztés vagy az egész kölcsönnek korábbi visszafizetése szerint az évi kamatjárulék is az államjószágkölcsön kamatainak Magyarországra eső részéhez képest kevesbítendő. A magyarországi állampénztárakban elhelyezett biztosítékokat és letéteményeket annak idején a magyar pénzügyi igazgatás fogja visszafizetni. Az ezekért járó kamatok azonban a 29,188,000 forintnyi állandó évjárulékban benfoglaltatnak, s a mennyiben a fizetés Magyarországban történik, ezen összegbe beszámítandó. 3. §. Határozottan megállapíttatik, hogy 1869-iki január 1-től kezdve a pénzügyi kormányzat vezérelvét a bevételek és szükségletek közti egyensúly helyreállításának keilend képeznie. Ha mindamellett a magyar korona országai s ő felsége többi országai és királyságai pénzügyi kormányzatai közül valamelyik oly helyzetbe jutna, hogy szükségleteinek vagy hozzájárulási kötelezettségeinek fedezését a rendes jövedelmi forrásokból kiteremteni nem birná : akkor az erre megkívántató rendkivüli forrásokról saját hitelére köteles gondoskodni. 4. §. Midőn mindkét fél érdekében s különösen oly szükségletek fedezésére, melyek a pragmatica sanctió értelmében a közös ügyekhez tartoznak, rendkivüli kiadások teendők, s netalán czélszerünek mutatkozik ezekre az 1867: XII. t. ez. 56." és 57. §§-a értelmében a két törvényhozás (birodalmi tanács és országgyűlés) jóváhagyásával uj kölcsönt közösen venni fel : ily esetekben a kamatok, és azon