Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-76

LXXVI. SZÁM. 177 k., gróf Károlyi György s. k. koronaőr, gróf Cziráky János s. k. m. kir. főkamarásmester, gróf Pejacsevies Márk s. k., gróf Apponyi Sándor s. k., gróf Erdődy István s. k. gróf Pej ácsé vich^ Gábor s. k.., gróf Almássy György s. k., gróf Festetics Gyula s. k., b. Vay Miklós s. k. koronaőr. 76. szám. (LVIII. ÜLÉS, 226. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Az ország herczeg prímása által tartott hódoló hálabeszéd, midőn az országos küldöttség ő Felségeiknek a koronázási ajándék feletti magasztos s nagylelkű rendelkezéseiért az országgyűlés és a nemzet forró háláját tolmácsolá. Császári királyi apostoli Felség ! Legkegyelmesebb Urunk ! Császári királyi Felség ! Legkegyelmesebb Asszonyunk ! Hogy a trónok és népek fölött egyaránt végtelen irgalommal és szeretettel őrködő Istenheznem sikeretlenül szálltak fel milliók imái, midőn a mennyei dicsőségbe felvett szent királyaink koronája Felséged felkent fejére tétetett : annak elérzékenyitő tanújelét, örökös zálogát birjuk már is ama felülmúlhatatlan nagylelkűségre mutató kegyelemtényekben, minőkre a pusztán emberi jószívűség ugyan nem, de csakis az Istennek szent kegyelmétől áradozó és a jóttevésben boldogságot lelő vallásosság képes. Az ország főrendéi és képviselői mélyen megilletődve köszönik császári királyi apostoli Felségednek, valamint ama legfelsőbb elhatározását, melynél fogva minden Magyarország és a társországok bármily lakója ellen politikai vádak, vagy sajtóvétségek következtében hozott Ítéletek és elrendelt vizsgálatok megszüntettetnek, az elitéltek javai visszaadatnak, s azoknak, kik hasonló okok miatt külföldön tartózkodnak, az országba leendő szabad visszatérés megengedtetik : ugy azon második a& elsőnél nem kisebb jótéteményt is, melyben Felségeddel legkegyelmesebb asszonyunk, a felséges császárné és királyné osztozni méltóztatott, s melynél az, hogy a Felséged által kimondott czél szentebb s örömhozóbb-é, hogy t, i. a múlt szomorú eseményeinek ne csak következményei megszüntessenek, de szenvedései is lehetőleg enyhittessenek, vagy a királyi adomány nagysága meglepőbb-é, kétséges. Annyi azonban már is kétségtelen előttünk, sőt az egész mivelt világ előtt, miszerint azoknak, kik a mindkét fejedelmi kegy által megvigasztaltattak, felemeltettek, ugy szinte az elhunytak árvái s özvegyeinek örömkönyei, Felséged apostoli koronájának legszebb és legmaradandóbb gyöngyeit, a királyi hatalom legmagasztosabb jelvényeit képezik és képezendik, valamig csak a jótevést, a kegy elemosztogatást isteni cselekvénynek tartandja az ember, azaz örökké. Éljenek ! * FŐRENDIHÁZ ÍROM. 23