Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-69
170 LXIX. SZÁM. delmi minden gondosságával, szivének egész szeretetével, hős karja teljes erejével eszközleni fogja, midőn a fejedelemnői bajok s erények ritka fényében ragyogó királynő honanyai szeretetteljes odaadással ígérkezett ápolni mind azt, mi szép, mi -nemes, mi üdvös e honra s lakóira nézve. Jól érzi e magyar nemzet, mily magasztos fejedelmi ajándék az, mely a magán élet nyugalmát, boldog gondtalanságát s ezer örömeit áldozatul hozza a honatyai és honanyai szent szeretetnek. S érezvén ezt, benső ösztöntől inditva igyekszik, nagy őseinek, dicső királyok htí alattvalóinak, példáját követve, jelképileg tanusitani azon őszinte hálaérzetet, mely szabad lelkének földjében terem. Mi legértékesebbet nyújt ez isteni áldásokban gazdag magyar föld, dus bányáinak aranyát választá hálaérzete jeléül apáink találékony alattvalói szeretete. S mi is, magasztos hagyományainkhoz kegyeletesen ragaszkodva, aranyat mutatunk be ma felségteknek hűséges alattvalói hódolattal : azon bányáknak aranyát, melyek termékei tizedét adá ős idők óta a magyar nép e föld fejedelmi urának, királyának. De van ennél a föld fényes poránál értékesebb ajándokunk is felséged számára. Szintannyi bánya, kiaknázhatlan aranybánya az alattvalók szive: e bányák aranya a törhetlen hűség, mely benne honol. S ez aranynak nem tizedét, nem ötven, nem száz ezerét nyújtja felségteknek a hálás nemzet : e bányának minden aranya, a néphűségnek s áldozatkész szeretetnek teljes kincse, felségtek tulajdona. Fogadja felségtek mindkét arany-adományunkat derült homlokkal s fejedelmi kegyelmet mosolygó arczczal! De tekintsen le kegyelmesen a kölcsönös fejedelmi s alattvalói ajándokadásra, áldást hintve, a királyok királya is, hogy a felséges fejedelmi pár egy szeretetében hű, hűségében tántoríthatatlan, koronás királyáért és királynéjáért nagy tettekre s áldozatokra kész, Önként hódoló, szabad nemzet fölött a legkésőbb korig dicsőségesen uralkodván, fejedelmi nagy nevének áldott emlékezete a magyar nép történetének legfényesebb lapján az utókor hálájában és tiszteletében mindörökké éljen ! 69. szám. (LVII. ÜLÉS, 218. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Válasz a koronázási dij megajánlásakor. Az ország rendéi és képviselői részéről megajánlott koronázási dijt, mint igaz hódolatuk és őszinte ragaszkodásuk jelenségét, magunk s a felséges királyné nevében kedvesen fogadván, azt hazai czélra kivánjuk fordítani, mi iránt szándékunkat hűségtekkel annak idejében tudatni fogjuk.
