Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-63 - 1865-64

LXIIL ÉS LXIV. SZÁM. 167 63. szám. • (LYI. ÜLÉS, 210. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Császárné s királyné ő felségéhez leendő megkoronáztatása végett intézett beszéd. Császári királyi Felség ! Legkegyelmesebb Asszonyunk ! Küszöbén állunk azon magasztos pillanatnak, midőn szerencsésen elintézve és kiegyenlítve nehéz országos ügyeinket, a viszontagságos múlt helyébe az alkotmányos uralom lép, s Felséges urunknak Magyarország királyának felkent fején szent István apostoli koronája fennen fogja az egész világnak hirdetni, hogy a magyar nemzet a törvény és bölcseség diadalának ünnepét üli. S ezen ünnep nem lehetne teljes, ha egyszersmind, a legforróbb hálával meg nem emlékeznénk Felséged bájoló angyali jóságáról, felemelkedett lelkéről. Az országgyűlés a hűség és kegyelet ezen legbensőbb érzelmeinek hitt kifejezést adni, midőn a jelen országos küldöttség által, egyszersmind legkegyelmesebb urunk királyunk engedelmével, Felséged szine elé azon legalázatosabb kérelemmel járul, miszerint Felséged az országos örömöt, melynek szerzéséhez annyi szeretettel járult, teljessé tenni és dicső emlékezetű királynéink példájára megengedni méltóztassék, hogy ez alkalommal szintén megkoronáztatván magát, édes anyai oltalmának ujabb drága zálogát nyerhessük, s felséges királyi férjével, a mi legkegyelmesebb urunkkal, szent István apostoli koronájának zománcza és nyolczszázados hatalma által is egyesítve, megáldva és nekünk adva bírhassuk ! 64. szám. (LVI. ÜLÉS, 210. JEGYZŐKÖNYVI PONT..) O Felségének a császárnénak válasza, Örömmel teljesitem a nemzetnek önök által nyilvánított kívánságát, mely saját forró óhajtásommal találkozik, s áldom az isteni gondviselést, hogy e magasztos perczet megérnem engedte. Vigyék meg küldőiknek őszinte köszönetemet és szíves üdvözletemet.