Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-52

LU. SZÁM. 155* tanácskozások után Isten kegyelméből végre sikerült atyai szivünk örömére az alkotmány visszaállí­tása és a felelős minisztérium kinevezése által elhárítani azon nehézségeket, a melyek miatt királyi föl­avatásunk és koronáztatásunk eddigelé elhaladt. Azon aggodalmakat pedig, melyeket az 1861-diki országgyűlés fölséges császár és király V. Ferdinánd ur, mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk, és fönséges császári királyi fóherczeg Fe­rencz Károly ur, fiúi tisztelettel szeretett édes atyánk lemondási okirataira nézve ismételt föliratai­ban elénk terjesztett, eloszlatta felelős minisztériumunknak a jelen országgyűlés szine előtt nevünk­ben is tett nyilatkozata, melyben legmagasabb jóváhagyásunkat kijelenté arra nézve, hogy az ország jogainak e részben leendő biztositására még ezen országgyűlésen külön törvény is alkottassák. Az ország főrendéi és képviselői tehát tekintetbe véve a hazai törvények rendeletét, azok ér­telmében minket, mint Magyarország és társországai trónjának *és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni óhajtván, jobbágyi hódolattal járultak elénk, s alázattal kér­tek, hogy mi, az ország sarkalatos törvényei szerint, mindenesetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben, az ország jogai biztositására az alább irt czikkeket, s minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősiteni, s mind magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által is megtartatni méltóztatnánk. Mely czikkek tartalma következő : 1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk: tartatni az 1723-dik évi 1. és 2-dik törvényezikkekben megállapított királyi trónöröklést; az 1791­dik évi 3. tezikk értelmében teljesítendő koronázást; Magyarország s társországai jogait, alkotmá­nyát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét. Szentül és szigorúan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország és társországai törvényesen fenálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, és az eddigelé országgyülésileg alkotott, s dicső elődeink, Magyarország koronázott királyai által szentesitett, valamint ezután országgyülésileg alko­tandó s általunk, mint koronázott magyar király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, czikkeikben és záradékaikban ugy, a mint ezeknek értelme és gyakorlata a király és országgyűlés kö­zös megegyezésével fog meg állapíttatni, kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222-dik évi tör­vényének azon megszüntetett záradékát, amely igykezdődik: „Quodsi verő nos", ezen szavakig: „In perpetuum facultatem." Mindezek biztositására szolgáland azon királyi eskünk is, a melyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső elődünk I. Ferdinand koronázási esküje szövegének alapján koronáztatá­sunk alkalmával le fogunk tenni. 2. Az ország szent koronáját, az ország lakosainak régi törvényes szokása s a hazai törvé­nyek szerint, az országban fogjuk mindenkor tartatni, s a kebelökből valláskülönbségre való tekintet nélkül választott és megbízott világi személyek által Őriztetni. 3. Magyarország és társországainak mindazon részeit és tartozmányait, a melyek már visz­szaszereztettek, és azokat, a melyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási es­künk értelmében is, a nevezett országhoz és társországaihoz visszakapcsolandjuk. 4. Abban az esetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, ha az ausztriai főhercze­gek mindkét nemének magvaszakadása, elsőben is a dicső emlékezetű ősatyánk, VI-dik, illetőleg III-ik Károly, utána dicsőült I. József, végre dicsőült I. Lipót császárok és magyar királyok ágyékaiból leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék : a királyválasztás és koronázás előjoga az 1723-ik évi 1. és 2. t. ez. rendelete szerint is visszaszáll Magyarországra és társországaira, s ezen országoknál régi szokásaik szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében és állapotában. 5. A mint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor jövendőben ilyen koronázás Ma­gyarországban országgyülésileg teljesítendő : örököseink és utódaink, a koronázandó örökös királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélbeli biztositások elfogadását előrebocsátani és arra az. esküt is letenni. 20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom