Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-21 - 1865-22
# 84 XXII. SZÁM. kiegyenlítés fonala : ez könnyen bizalmatlanságot szülhetne, félreértésekre, balmagyarázatokra adhatna okot, a kedélyeket ismét eltávolíthatná egymástól. Azt mondja a tisztelt horvát küldöttség válaszában, hogy habár Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok teljes autonómiája szövetségnek s érintkezésnek tárgya nem lehet is, vannak más oly államügyek, melyekre nézve készek az emiitett országok Magyarországgal a közös szükséghez s érdekhez képest szorosabb államjogi kapcsolatba lépni, mely közös törvényhozásban és ehhez képest szervezett kormányzatban állapíttatnék meg, oly államügyekre szorítva, miket a szövetségi szerzó'dés közelebbről fogna meghatározni. De ezen szorosabb kapcsolat tárgya csak akkor lesz megtalálható és megállapítható, ha a magyar korona országainak s tartományainak állam jogi viszonyai az összes monarchia irányában meg lesznek már állapítva. E nézet ellen nincs okunk észrevételt tenni. Majd midó'n az államügyek, melyekre nézve Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok a fentebbiek (szerint készek Magyarországgal szorosabb kapcsolatba lépni, ki lesznek jelölve: részünkről nem leendünk idegenek, velök azok iránt is érintkezni és tanácskozni. Végre kinyilatkoztatja a tisztelt küldöttség válasza utolsó szakaszaiban, hogy Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok azon viszonyok rendezését, melyek egy részről a magyar korona országai, más részről O Fölségének többi országai között megállapitandók, a magyar korona mindannyi országait és tartományait egyaránt illető ügynek tekinti, s annálfogva, küldőinek meghagyása folytán, kész e tárgyban a magyar küldöttséggel érintkezésbe bocsátkozni. A mi nézetünk is az, hogy az érintett viszonyoknak a magyar korona országai részéről leendő megállapításánál egyik koronaország alkotmányos befolyását sem lehet kizárni. S a legmagasabb trónbeszéd is, midőn az ügyek rendezését országgyűlésünk egyik legfőbb feladatául tűzte ki, egyszersmind értesitett bennünket arról is, hogy 0 Fölsége kegyelmesen felszólitani méltóztatott Horvát- és Tótországok gyűlését, gondoskodnék eleve a felől, miszerint e jelen országgyűlésen kellőleg képviselve legyen. Mik legyenek a magyar korona országai részéről fölterjesztendő megállapodások e tárgyban, mely ügyek tekintessenek O Fölsége többi országaival közöseknek, mennyiben legyen egyik vagy másik ilgy közös, s mikép kezeltessenek az efféle ügyek : mindezek felett csak az országgyűlés határozhat, melynek képviselőháza egy más küldöttséget nevezett ki kebeléből az ezekre vonatkozó javaslat kidolgozására. E kérdésekre nézve tehát nincs jogunk a tisztelt horvát küldöttséggel egyezkedésbe bocsátkozni. De tanácskozhatunk együtt azon módról, mely szerint Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok az emiitett kérdéseknek a magyar korona országai részéről történendő megállapításaiban, ezen országgyűlésen, melyhez O Fölsége által is meghivattak, minél előbb részt vegyenek. Arra szólitjuk tehát föl a tisztelt horvát küldöttséget, méltóztassék ez iránti nézeteit velünk barátságos utón közölni, hogy azok fölött egymással tanácskozhassunk, és, ha lehet, közös egyetértéssel megállapodhassunk. Ezek azok, a miket a tisztelt küldöttség válaszára barátságos utón előadni szükségeseknek láttunk, remélve, hogy észrevételeinket a tisztelt küldöttség méltányolandja, s a mennyiben szükséges lesz, küldői elé is fogja terjeszteni. • Csengery Antal m. k. Magyarország országos küldöttségének jegyzője.
