Főrendiházi irományok, 1861. I. kötet

Ülésnapok - 1861-5 - 1861-11 - 1861-12

A bizottmány panaszaikat jogosaknak és okadatoltaknak találván; — ügyük az elnökség utján, a magyar udvari cancelláriához felküldetett; — minek folytán a fentemiitett királyi meghívó levelek időközben megérkezvén, az illetőknek átadattak. 3. Báró Baldaeci Antal a bizottmányhoz abbeli panaszát nyújtotta be, hogy a jelen országgyűlésre kir. meghivó levelet nem kapott, daczára ez érdembeni első izben felterjesztett folyamodásának, melyre az udv. cancellariától tagadó választ nyert. — Felkéri egyszersmind az igazoló bizottmányt, hogy panaszát a legközelebbi főrendi ülésben oly czélból terjessze tárgyalás alá : miszerint határoztassék el, ha váljon a főraéltóságu magy. udv. cancellária a megyeileg elismert felsőház tagjait, megyei beadvány és kifogástalan hirdetés daczára a törvényes regálisától megfoszthatja-e vagy sem? —A folyamodó panaszának támogatására a kővetkező okmányokat adja be : 1.) A felelős magyar ministerium által ellenjegyzett 1848-ki országgyűlésre való meghivó levelet. — 2.) Egy 1844. évi országgyűlési naplókivonatot, melyben Heves megyének utasítása nyomán a követek táblája a főrendeket arra szólítja fel : hogy b. Baldacci panaszát tárgyalás alá vegyék. 3.) Egy a folyamodó sürgetése következtében, a jelenlegi korlátnokságtól, az iránt nyert távirati választ: miszerint a folyamodó kir. meghivó levél nyerhetése végett beadott folyamodásától elmozdittatott. A bizottmány b. Baldacci Antal folyamodványában előhozott okokat és beadott okmányokat alapos bizonyításra elégségeseknek nem találja, s ugyezen, valamint az okból is : hogy a magy. udv. cancellária összes levéltárában semmi — a Baldacci család magyar főnemesi rangrai emeltetését tárgyazó okmány, mely a törvények szerint régebben a cancelláriai, mint egyedüli illetékes uton szokott kiadatni — nem találtatik; — méltós. Szenczi Ferencz szombathelyi püspök távollétében, helyettes elnökét nagyméltóságú gróf Károlyi Györgyöt bizta meg az igazoló bizottmány;— szólítaná fel levél által b. Baldacci Antalt, hogy többször említett főnemesi rangrai emeltetését hiteles okmányok felterjesztésével támogatni ne terheltessék; egyszermind felvilágosítván azt is, hogy bárói czimmel lett felruháztatása ki által, mikor és mi uton történt ? mely fennebbi felszólítás folytán nagyméltóságú helyettes elnök ur — b. Baldacci Antalnak — a hozzáérkezett és magyar főnemesi rangrai emeltetését tárgyazó következő okmányait adta be : 1.) Az erdélyi udv. korlátnokságtól a főméltóságok királyi könyvéből (ex libro Regio dignitatum 1-ae classis) kelt hiteles kiadványát; — mely szerint 1830-ban május 20-dikán néhai Ferencz császár magyarországi király és Erdély fejedelmének aláírása és báró Miske József erdélyi cancellár ellenjegyzése mellett a folyamodó Baldacci Antal és testvére Manó, erdélyi és magyaroszági bárókká neveztetnek ki. — 2.) Hiteles másolatát egy 1834-ben bold. Ferencz auszt. császár és magyar király aláírásával, — és Reviczky Ádám magy. kir. cancellár ellenjegyzésével ellátott adomány-levélnek; mely szerint Nyitra megyében fekvő végvezekényi birtok ifj. báró Baldacci Antalnak és fiörökösinek adományoztatik. A fennebbi okmányokat az igazoló bizottmány alaposaknak találván, szükségesnek tartotta b. Baldacci Antalt, a kir. meghivó levél megnyerése végett — az elnökség utján, a magy. udv. cancelláriának felajánlani. 4. Felvétetett az udvari cancelláriának báró Vay Miklós ő nagyméltósága aláírásával ellátott, és a Főrendekháza nagyméltóságú elnökétől az állandó igazoló bizottmányhoz áttett irata; melyben a magyar országgyűlésre megliivott horvát- és tótországi főrendek lajstroma közöltetik azon megjegyzéssel: hogy az illető kir. meghivó levelek legfelsőbb aláirás végett ö Felsége színe elé terjesztettek; — de a legfelsőbb helyről, az udvari cancelláriához vissza nem küldettek, — hanem ö Felsége egyenes rendeletéből az ideiglenes horvát-tót udvari dicasterium által küldettek el, s ennek következtében ezen fentnevezett főrendeknek az országgyüléseni meg nem jelenésük iránt bővebb fólvilágositás nem adathatik. A méltóságos felsőház mindjárt jelen ülései kezdetével ünnepélyes óvást határozott az ellen : hogy a felsőházi tagok kir. meghivó levelei jelenleg ministeri ellenjegyzék nélkül keltek, — annál szükségesbnek találja tehát az igazoló bizottmány, miszerint a mélt. felsőház részéről ünnepélyes óvás tétessék, azon törvénytelen eljárás ellen : mely szerint a a felsőház horvát- és tótországi tagjainak meghivatása, e haza törvényeiben teljességgel nem ismert, s azokkal merőben ellenkező hivatal közbejöttével történt. 5. Tanácskozás alá vétettek a felsőház nagyméltóságú elnökétől az igazoló bizottmányhoz áttett levelei Rajacsics József g. n. e. karloviczi érseknek, — Kengyelácz Emilián verseczi, valamint Stojakovits Arzén budai g. n. e. püspököknek, melyek közül a két első eredetileg szerb, az utósó magyar nyelven van szerkesztve, és melyekben a két előlemlitett főpap különösen a karloviczi érsek sértő és illetlen kifejezéseket használnak, — mind a hárman pedig'sérelmeiket nyilatkoztatják az iránt : hogy daczára az 1792. évi 10-ik t. czikknek, — melyben a keleti orthodox vallásbeli püspököknek a magyarországgyülés főrendi tábláján rangjuk és méltóságukhoz illő ülés és szavazás biztosíttatott, — ezen végzés mindeddig teljesedésbe nem vétetett. Ennek következtében hivatkozva az 1861-ik évi april 8-án Karloviczon tartott szerb nemzeti rendkívüli gyűlés végzésére; — megjelenésöket az országgyűlésen ezen eddigi — szerintök méltatlan s botrányos bánásmód megszüntetésétől feltételezik; — követelik továbbá : hogy Rajacsics érsek közvetle-