1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Vitéz Soós Károly

587 majd elnök-vezérigazgatója lett, 1938-ban pedig, amikor Fabinyi Tihamér került a vezérigazgatói székbe, megmaradt továbbra is a bank alelnökének. A kormány megbízásából többízfeen vett részt fontos gazdaságpolitikai és pénzügyi tárgyalásokon. A Magyar Keleti Tengerhajózási Rt. és a Providentia Biztosító Rt. elnöke, tagja a Győr-SopronEbenfurti Vasút igazgatóságának, a Magyar Gazdaságkutató Intézet elnöki tanácsának, a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete vezérlőbizottságának és a Société de la Nouvelle Revue de Hongrie választmányának. A kormányzó 1925-ben teljes elismerésében részesítette. Vitéz Soós Károly H

1869-ben született Nagyszebenben. Római katolikus, nős, m. kir. titkos tanácsos, nyugalmazott gyalogsági tábornok, volt honvédelmi miniszter. A nagyszebeni evangélikus főgimnázium elvégzésekor a bécsújhelyi katonai akadémia növendéke lett. Főhadnaggyá történt kinevezése után a hadiiskolába vezényelték. A háború előtti években különböző parancsnokságoknál és csapattesteknél szolgált vezérkari és parancsnoki beosztásban. A világháború kitörésekor Auffenberg tábornok mellett a hadseregparancsnokság vezérkari osztályának főnöke volt. 1914 októberétől 1915 március végéig, mint a Pflanzer-Baltin hadsereg vezérkari főnöke jelentős szerepet vitt a Kárpátok és Bukovina védelmének irányításában. 1915 márciusában az 1. tiroli császárvadász ezred parancsnokságát vette át. 1915 augusztusában a 33. gyalogdandár parancsnokává nevezték ki és a Doberdót védelmezte. 1916 júliusában a Déltirolban harcoló XI. hadtest vezérkari főnöke lett, 1918 tavaszán pedig a 33. gyalogdandár parancsnokságát vette át és azt vezette a háború végéig. Rendkívül eredményes és bátor magatartásáért a hadikitüntetések egész sorában részesült. Az összeomlás után visszavonult, majd a kommunizmus alatt résztvett a szegedi ellenforradalmi szervezkedésben, később pedig a nemzeti hadsereg vezérkari főnöke lett. Rendkívül nagy érdemeket szerzett a hadsereg megszervezése körül. 1920 januárjában hadügyi államtitkárrá, három hónappal később pedig honvédelmi miniszterré nevezték ki. 1920 júliusáig vezette ezt a tárcát, akkor a kaposvári, majd a pécsi katonai körlet parancsnokságát vette át. Baranya és a déli határok felszabadulásakor a déli végek vezénylő tábornokaként működött s csapatai bevonultak a felszabadult területekre. 1922 tavaszáig maradt ebben a beosztásban, majd a honvédfőparancsnoksághoz került, ahol 1925-ig gazdag haditapasztalatai alapján a magyar honvédség részére új „Harcászati szabályzatot" írt és azonkívül valamennyi kiképzési és harci szabályzat alapját is megvetette-