1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vitéz Lukács Béla

241 Vitéz Lukács Béla (Miskolc, Magyar Élet Pártja) 1892-ben született Rimaszombaton. Refor­mátus, nős, földbirtokos, földművelésügyi állam­titkár. Középiskoláit Rimaszombaton, a jogot Budapesten és Eperjesen végezte. Mint tüzér­tiszt, három évig teljesített szolgálatot az orosz fronton s több kitüntetést szerzett. Mint fő­hadnagy szerelt le, később bekapcsolódott az ellenforradalmi mozgalomba és Szegeden, Sió­fokon a Nemzeti Hadseregben, majd Budapesten a fővezérség kötelékében teljesített szolgálatot. A Nemzeti Hadsereg bevonulásán mint testőrtiszt vett részt. Emlék­lapos százados, a kormányzó harctéri érdemeiért 1938-ban avatta vitézzé. Pályáját a vármegyei közigazgatásnál kezdte meg, majd bir­tokán gazdálkodott és tevékeny részt vett a megyei közéletben. 1931­ben az ónodi kerület mandátumával, a Nemzeti Egység Pártjának pro­gramjával, egyhangú választáson került be a képviselőházba. Tevékeny részt vett a törvényhozás munkájában, főiként agrárpolitikai kérdé­sekkel foglalkozott. A földművelésügyi bizottság tárgyalásain s a költ­ségvetési viták során gyakran szerepelt szafeszerű hozzászólásával és napirend előtt is többízben szólalt fel a gazdavédelem kérdéseiben s különböző adórendeletek ügyében. Nagyobb beszédet mondott a gazda­tartozások rendezésével kapcsolatos hitelműveletek, valamint egyes közmunkák .költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásá­nál is. Kerülete 1935-ben ismét egyhangúan választotta meg s ebben a ciklusban is értékes munkásságot fejtett ki, mint a földmüvelésügyi bizottság jegyzője. Előadója volt a növényvédelem tárgyában Rómá­ban kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavas­latnak. Széleslkörű közéleti munkásságát kezdettől elsősorban az agrár­társadalomnak szentelte, résztvett a gazdatársadalom minden moz­galmában. 1933-ban a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara elnökévé választotta meg s ezt a tisztséget öt éven át töltötte be nagy hozzá­értéssel s a gazdatársadalom teljes megelégedésére. 1935-ben Miskolc város főispánjává nevezték ki, e tisztségében különösen szociális intéz­kedéseivel növelte népszerűségét. A kormányzó 1938 decemberében nevezte ki földművelésügyi államtitkárrá s ekkor mondott le a Tisza­jobbparti Mezőgazdasági Kamara elnöki tisztéről. Gazdasági ismeretei­nek gyarapítása céljából sok külföldi tanulmányutat tett, a környező államokon kívül járt Olaszországban, Németországban, Franciaország­ban és Svájcban is, A református egyházi élietben is tevékeny részt vesz, világi tanácsba rája a gömör-tornai és alsóborsodi református egyházmegyének. Tagja és tisztséget viselője több társadalmi és gazdasági egyesületnek. ifi

Next

/
Oldalképek
Tartalom