1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.
Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vitéz Lukács Béla
241 Vitéz Lukács Béla (Miskolc, Magyar Élet Pártja) 1892-ben született Rimaszombaton. Református, nős, földbirtokos, földművelésügyi államtitkár. Középiskoláit Rimaszombaton, a jogot Budapesten és Eperjesen végezte. Mint tüzértiszt, három évig teljesített szolgálatot az orosz fronton s több kitüntetést szerzett. Mint főhadnagy szerelt le, később bekapcsolódott az ellenforradalmi mozgalomba és Szegeden, Siófokon a Nemzeti Hadseregben, majd Budapesten a fővezérség kötelékében teljesített szolgálatot. A Nemzeti Hadsereg bevonulásán mint testőrtiszt vett részt. Emléklapos százados, a kormányzó harctéri érdemeiért 1938-ban avatta vitézzé. Pályáját a vármegyei közigazgatásnál kezdte meg, majd birtokán gazdálkodott és tevékeny részt vett a megyei közéletben. 1931ben az ónodi kerület mandátumával, a Nemzeti Egység Pártjának programjával, egyhangú választáson került be a képviselőházba. Tevékeny részt vett a törvényhozás munkájában, főiként agrárpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A földművelésügyi bizottság tárgyalásain s a költségvetési viták során gyakran szerepelt szafeszerű hozzászólásával és napirend előtt is többízben szólalt fel a gazdavédelem kérdéseiben s különböző adórendeletek ügyében. Nagyobb beszédet mondott a gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelműveletek, valamint egyes közmunkák .költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál is. Kerülete 1935-ben ismét egyhangúan választotta meg s ebben a ciklusban is értékes munkásságot fejtett ki, mint a földmüvelésügyi bizottság jegyzője. Előadója volt a növényvédelem tárgyában Rómában kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatnak. Széleslkörű közéleti munkásságát kezdettől elsősorban az agrártársadalomnak szentelte, résztvett a gazdatársadalom minden mozgalmában. 1933-ban a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara elnökévé választotta meg s ezt a tisztséget öt éven át töltötte be nagy hozzáértéssel s a gazdatársadalom teljes megelégedésére. 1935-ben Miskolc város főispánjává nevezték ki, e tisztségében különösen szociális intézkedéseivel növelte népszerűségét. A kormányzó 1938 decemberében nevezte ki földművelésügyi államtitkárrá s ekkor mondott le a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara elnöki tisztéről. Gazdasági ismereteinek gyarapítása céljából sok külföldi tanulmányutat tett, a környező államokon kívül járt Olaszországban, Németországban, Franciaországban és Svájcban is, A református egyházi élietben is tevékeny részt vesz, világi tanácsba rája a gömör-tornai és alsóborsodi református egyházmegyének. Tagja és tisztséget viselője több társadalmi és gazdasági egyesületnek. ifi