1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - vitéz Mikolay József

326 lapokban az alföldi problémák első szószólójaként jelent meg cikksorozataival. Szolnok vármegye az ő indítványára foglalt állást a Duna—Tisza-csatorna megépítésének szükségessége mellett. Az Alföldnek hajózható és öntöző csatorna-hálózattal leendő ellátására irányuló törekvését és munkásságát az ország legnagyobb ármentesítő társulata, a Kőrös-Tisza-Maros belvízszabályozó társulat azzal kívánta elismerni, hogy évekkel ezelőtt választmányi tagjai sorába emelte. Egy évtized óta állandóan felszínen tartja a fővárosi sajtóban is az alföldi kérdéseket. Legutóbb „A vérző Alföld" című tanulmánysorozatával keltett országos érdeklődést . A lengyelmagyar kapcsolatokról írott varsói cikksorozata, amelyben az európai béke biztosítékául a magyar-lengyel közös határt jelölte meg, a külföldi sajtóban is élénk visszhangra talált. Nagyobb cikksorozatban foglalkozott a finn és norvég közigazgatással. Az „Istenek lovagjai" című művében ősmagyar és renaissance-kori magyar történeti eseményeket dolgozott fel. Vármegyéje azzal jutalmazta közéleti munkásságát, hogy tiszteletbeli tisztifőügyésszé nevezte ki. Tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának és a kisgyűlésnek. A kunszentmártoni kerület elsőízben 1933-ban választotta meg időközi választáson s a Házban több figyelemreméltó beszédet mondott a fővárosi törvény tárgyalásakor és a költségvetési viták során. Választmányi tagja a Szolnoki Ügyvédi Kamarának s több társadalmi egyesületben visel tisztséget. vitéz Mikolay József (Szécsény, Nemzeti Egység Pártja) 1891-ben született Gödöllőn. Római katolikus, nagybérlő. A középiskolát Budapesten végezte, utána a honvéd Ludovika Akadémia növendéke volt s 1914 augusztusában, mint hadnagy, a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezrednél kezdte meg szolgálatát. Az orosz harctéren szolgált, háromízben súlyosan megsebesült. Vitéz magatartásáért a III. osztályú katonai érdemkereszttel, az ezüst és a bronz katonai érdeméremmel tüntették ki. A kommün idején résztvett az ellenforradalmi mozgalmakban és Siófokon mint főhadnagy lépett a nemzeti hadsereg kötelékébe. Előbb Perczel Armand tábornok, majd vitéz Horthy István lovassági felügyelő mellé került segédtisztnek, 1920 októberében pedig egészségi állapota miatt nyugállományba ment s azóta Nógrád vármegyében, Alsózsuny-pusztán gazdálkodik. A vármegye életében tevékeny részt vesz. Tagja Nógrád vármegye törvényhatósági bizottságának és a kisgyűlésnek, elnöke a szécsényi járási mezőgazdasági bizottságnak.