1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Tomcsányi Vilmos Pál

385 Dr Tomcsányi Vilmos Pál (Mezőkászony, Nemzeti Egység Pártja) 1880-ban született Budapesten. Evangéli­kus, nyugalmazott igazságügyminiszter, föld­birtokos. A budapesti egyetemen sub auspiciis regis avatták a jog- és államtudományok dokto­rává. Tanulmányait Berlinben, Parisban, Lon­donban és az Északamerikai Egyesült Államok­ban egészítette ki és 1902-ben mint aljegyző kezdte meg pályáját a budapesti büntetőtör­vényszéken. Ügyvédi oklevelének megszerzése után, 1906-ban fogalmazónak nevezték ki az igazságügyminisztériumba, amelynek több osztályában működött elő­adóként s fokozatosan előlépve, 1918-ban miniszteri tanácsos lett. Közben széleskörű jogi szakirodalmi munkát is folytatott, 1914-ben pedig a budapesti egyetemen a politika magántanárává habilitálták. 1918-ban átkerült a külügyminisztériumba s helyettes államtitkár­nak nevezték ki. 1920-ban kisgazdapárti programmal a vásárosna­ményi kerület megválasztotta képviselőjének s 1920 június 19-én a gróf Teleki-kormány igazságügyminisztere lett. Tárcáját a Bethlen­kormányban is megtartotta s közben néhány hónapon át a belügyi tárcát is vezette. 1922 június 19-én mondott le. Igazságügyminiszter­ségéhez fűződik az állami és társadalmi rend hatályosabb védelmé­ről szóló törvény megalkotása, az ítélőtáblabírák és ügyészek státu­sáról szóló törvény és az alkotmányosság helyreállítása után szük­ségessé vált sok igazságügyi reform megvalósítása. Ő nyújtotta be a felsőházról szóló törvényjavaslatot s minisztersége alatt adta ki a kormányzó az első amnesztiarendeletet. Lemondása óta vásáros­naményi birtokán gazdálkodik s élénk részt vesz a megyei közéletben, f 1926-ban a mezőkászonyi kerület egyhangúlag választotta meg s az első országgyűlés alatt tevékeny részt vett a házszabályok átdolgo­zásában. Indítványára került a házszabályokba az angol tárgyalási eljárás, amely az érdemleges munka súlypontját a bizottsági tárgya­lásokra helyezi. Kerülete 1931-ben is egyhangú mondátummal, leg­utóbb pedig nagy szótöbbséggel küldötte az országgyűlésbe. Tör­vényhozói működése mellett a nemzetközi bíráskodás terén is mun­kálkodik. Éveken át tagja volt a magyar-olasz vegyesdöntőbíróság­nak, ad hoc bírája volt a hágai állandó nemzetközi jogi bíróságnak, ezidős-zerint is tagja a magyar-osztrák döntőbíróságnak. Tulajdonosa az I. osztályú Magyar Érdemkeresztnek, a III. osztályú Vaskororona­rendnek s több más kitüntetésnek. Vásárosnamény és Tiszaszalka díszpolgára. A következő munkái jelentek meg: A mentelmi jogról (1903), A parlament költségvetési joga (1908), A szociológia viszonya a politikai tudományokhoz (1912). 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom