1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.
A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Tomcsányi Vilmos Pál
385 Dr Tomcsányi Vilmos Pál (Mezőkászony, Nemzeti Egység Pártja) 1880-ban született Budapesten. Evangélikus, nyugalmazott igazságügyminiszter, földbirtokos. A budapesti egyetemen sub auspiciis regis avatták a jog- és államtudományok doktorává. Tanulmányait Berlinben, Parisban, Londonban és az Északamerikai Egyesült Államokban egészítette ki és 1902-ben mint aljegyző kezdte meg pályáját a budapesti büntetőtörvényszéken. Ügyvédi oklevelének megszerzése után, 1906-ban fogalmazónak nevezték ki az igazságügyminisztériumba, amelynek több osztályában működött előadóként s fokozatosan előlépve, 1918-ban miniszteri tanácsos lett. Közben széleskörű jogi szakirodalmi munkát is folytatott, 1914-ben pedig a budapesti egyetemen a politika magántanárává habilitálták. 1918-ban átkerült a külügyminisztériumba s helyettes államtitkárnak nevezték ki. 1920-ban kisgazdapárti programmal a vásárosnaményi kerület megválasztotta képviselőjének s 1920 június 19-én a gróf Teleki-kormány igazságügyminisztere lett. Tárcáját a Bethlenkormányban is megtartotta s közben néhány hónapon át a belügyi tárcát is vezette. 1922 június 19-én mondott le. Igazságügyminiszterségéhez fűződik az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény megalkotása, az ítélőtáblabírák és ügyészek státusáról szóló törvény és az alkotmányosság helyreállítása után szükségessé vált sok igazságügyi reform megvalósítása. Ő nyújtotta be a felsőházról szóló törvényjavaslatot s minisztersége alatt adta ki a kormányzó az első amnesztiarendeletet. Lemondása óta vásárosnaményi birtokán gazdálkodik s élénk részt vesz a megyei közéletben, f 1926-ban a mezőkászonyi kerület egyhangúlag választotta meg s az első országgyűlés alatt tevékeny részt vett a házszabályok átdolgozásában. Indítványára került a házszabályokba az angol tárgyalási eljárás, amely az érdemleges munka súlypontját a bizottsági tárgyalásokra helyezi. Kerülete 1931-ben is egyhangú mondátummal, legutóbb pedig nagy szótöbbséggel küldötte az országgyűlésbe. Törvényhozói működése mellett a nemzetközi bíráskodás terén is munkálkodik. Éveken át tagja volt a magyar-olasz vegyesdöntőbíróságnak, ad hoc bírája volt a hágai állandó nemzetközi jogi bíróságnak, ezidős-zerint is tagja a magyar-osztrák döntőbíróságnak. Tulajdonosa az I. osztályú Magyar Érdemkeresztnek, a III. osztályú Vaskororonarendnek s több más kitüntetésnek. Vásárosnamény és Tiszaszalka díszpolgára. A következő munkái jelentek meg: A mentelmi jogról (1903), A parlament költségvetési joga (1908), A szociológia viszonya a politikai tudományokhoz (1912). 25