1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XIII. A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Lukács László

szerint a nagyszerű csepeli Weisz Manfréd-müvek egyik igazgatója. Tevékeny részt vesz az ipari érdekképviseletek munkásságában, (tagja az Országos Ipartanácsnak), egyszersmind meleg érdeklődést tanúsítván kulturális, diákjóléti (a pécsi egyetemen diákmenzát tart fenn száz hallgató számára) és általános jótékonysági ügyek iránt is. Tagja a Magyar Nemzeti Bank főtanácsának és a Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter által életrehivott Gyüjteményegyetemnek. (A szépművészeti Múzeumnak és a Nemzeti Múzeumnak sok rendkívül értékes műtárgyat adományozott.) Magyarország képviseletében résztvett a genfi világgazdasági konferencián (1927 május). LUKÁCS LÁSZLÓ • Zalatnán, 1850 október 24-én született. Középiskolai és jogi tanulmányait Kolozsvárt befejezvén, nagyobb tanulmányutat tett Németországban, Belgiumban és Franciaországban és alig volt huszonnégyéves, mi kor 1874-ben a győri jogakadémiához rendkívüli tanárrá nevezték ki; ezt az állását egészségi okokból 1876-ban feladta s hazament Zalatnára, ahol atyja halála után átvette családja znlatnavidéki aranybányáinak 'ezetését. Egy évcel utóbb a magyarigeni kerület szabadelvű programmal képviselőjévé választotta. Már mint fiatal képviselő kitűnt jogi és nemzetgazdasági képzettségével s igy lett tagja a zárszámadási bizottságnak, amelynek kebelében nagy része volt az állami legfőbb számvevőszékről szóló törvény megalkotásában. 1887-ig volt a magyarigeni kerület képviselője; akkor Tisza Kálmán miniszteri tanácsossá nevezte ki a pénzügyminisztériumba, de még ugyanez évben lemondott ez állásáról is s újra mandátumot vállalt. Ezúttal Abrudbányán választották meg. Politikai tekintélye különösen pénzügyi kérdésekben nőttön-nőtt s Wekerle mellett, aki 1889 óta pénzügyminiszter volt, őt tartották a legnagyobb magyar pénzügyi tehetségnek. 1893-ban pénzügyi államtitkár, Wekerle Sándor pénzügyminiszter lemondása után pedig pénzügyminiszter lett; tárcáját az ezután következő tiz esztendőben (1895—1905), Széli Kálmán ,Khuen Héderváry és Tisza István első kabinetjében megszakítás nélkül megtartotta. Ez alatt az idő alatt rendkívüli szolgálatot tett Magyarország pénzügyi kormányzatának. A bankkérdésben kiharcolta a paritás megvalósítását és különösen nagy érdemeket szerzett az Ausztriával való gaz527