1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.
A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István
414 Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok: S. Bálint György (Az Országos Mezőgazdasági Kamara választottja) 1881-iben született Makón. Római katolikus, nős, kisbirtokos. Az elemi iskolát és a polgári iskola két osztályát Makón végezte, majd otthon gazdálkodott. A világháborút az első naptól az utolsóig a harctéren töltötte. A szerb, oláh és olasz fronton szolgált s több kitüntetést szerzett. Megyéje gazdatársadalmi mozgalmaiban régóta élénk részt vesz. 1918ban alelnökévé választotta a Makói Gazdasági Egyesület, amelyet rövid idő alatt újjászerszervezett. Eredményes működése elismeréséül 1922-ben az egyesület elnökké választotta. Egyik alapítója s elnöke a Makói Hangya Gazdasági Szövetkezetnek és a Makói Gazdasági Hitelszövetkezetnek. Tagja Csanád megye törvényhatósági bizottságának, Makó város képviselőtestületének, választmányi tagja a Kecskeméti Mezőgazdasági Kamarának s a Csanádvármegyei Gazdasági Egyesületnek. Közéleti tevékenysége elismeréseképpen a kormányzó 1925-ben a koronás bronzéremmel tüntette ki. Az Országos Mezőgazdasági Kamara küldötte be a felsőházba. Tagja a közgazdasági és közlekedésügyi és a naplóhitelesítő bizottságnak. Dr Bernát István (Az Országos Mezőgazdasági Kamara választottja) 1854-ben született Rimaszombaton. Református, nős, nyugalmazott egyetemi tanár, a Nemzeti Bank alelnöke. A budapesti egyetem jogi karának, majd Bécsben Stein Lőrinc professzornak hallgatója volt. A múlt század hetvenes éveiben avatták jogtudorrá. Utána közgazdasági tanulmányok céljából beutazta Nyugat-Európát. 1894-ben az akkori földművelésügyi, ipari és kereskedelemügyi miniszter megbízásából az Egyesült Államokban járt. Utazásairól és szerzett tapasztalatairól több irodalmi munkájában számolt be. Közéleti pályafutását 1877-ben kezdte meg az akkori földművelésügyi, ipari és kereskedelemügyi minisztériumban, majd 1888-ban a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba lépett át, ahol az ipartörvény értelmében