1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A református, az ágostai hitvallású evangélikus és az unitárius egyház egyháznagyjai és főhivatalnokai - Dr. Balogh Jenő

329 Dr Balogh Jenő (A dunántúli református egyházkerület fögondnoka) 1864-ben született Devecseren, Veszprém vármegyében. Nyugalmazott igazságügyminiszter, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, belső titkos tanácsos. Főiskolai tanulmányait a budapesti egyetemen végezte el, utána a berlini egyetemen egészítette ki büntetőjogi tanulmányait. 1888-ban a budapesti tudományegyetem a büntetőjog s a bűnvádi eljárási jog magántanárává habilitálta. 1891-től az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályában működött s résztvett a bűnvádi rendtartás és több más igazságügyi törvény előkészítésében. 1900ban a büntetőjog és büntető perjog nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Plósz Sándor és több utóda felszólítására mint taríár is résztvett a büntetőjog kodifikálásában; ő kezdeményezte az 1908. évi büntető novellát, amely a feltételes elítélés intézményét és a fiatalkorúak büntetőjogának reformját tartalmazza. Katedrájától 1900ban vált meg, amikor a gróf Khuen-Héderváry-kormány kultuszállamtitkára lett. A marosújvári kerület ugyanebben az évben nemzeti munkapárti programmal megválasztotta képviselőjének. 1913ban a király a Tisza-kormány igazságügyminiszterévé nevezte ki. Az ő nevéhez fűződik a háborút közvetlenül megelőző s a háború idejére eső büntetőjogi törvényalkotások jelentősebb része, ő alkotta meg a királyság védelméről szóló törvényt, s az 1914. évi sajtótörvényt. Tisza István bukása után visszavonult a politikai élettől s munkásságát teljesen a tudománynak szentelte. A Magyar Tudományos Akadémia 1920-ban egyhangúlag főtitkárává választotta meg. Igen nagy érdeme, hogy az elmúlt nehéz időkben biztosította a tudományos munka zavartalanságát. Az Akadémia érdemeit kívánta jutalmazni akkor, amikor felsőházi tagjává jelölte, de ő szerénységével e megtiszteltetést elhárította magától. Egyházának életében is jelentős szerepet visz, évek óta fögondnoka a dunántúli református egyházkerületnek. Jelesebb munkái: A sértett fél jogköre a büntetőjogban (1887); Börtönügyi viszonyaink reformjához (1888); Magyar bűnvádi eljárási jog (1901), A büntető perjog tankönyve (1906); Fiatalkorúak és a büntetőjog (1909); A bűnvádi perrendtartás magyarázata (1910); gróf Tisza István emlékezete (1921). A dunamelléki református egyházkerület főgondnokának, Darányi Ignácnak halála után ő lett egyházának harmadik, rangban legidősebb fögondnoka s mint ilyen, kapott meghívást a felsőházba, ahol főleg népjóléti, szociális, közoktatási és külügyi kérdések tárgyalásában vett részt a múlt ciklusban. A kormányzó 1925-ben az I. osztályú Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Tagja a közjogi és törvénykezési, a közoktatásügyi, a külügyi és a népjóléti és munkaügyi bizottságnak.