1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A református, az ágostai hitvallású evangélikus és az unitárius egyház egyháznagyjai és főhivatalnokai - A tiszáninneni református egyházkerület püspöke - Dr. Ravasz László

327 ségében végigjárta az oláh, orosz és olasz harcteret. Nagyszámú egyházi, egyházjogi és politikai cikkén kívül nagyobb munkái is megjelentek. Főbb művei: Az új református egyetemes énekeskönyv; ,,Elég nekem az Isten kegyelme" című prédikációs kötet; „Próbáitatások idejéből" című korrajz. 1924-ben Amerikában járt s nagyértékű alapítványt hozott az ottani hívektől a debreceni kollégiumnak. Sokat foglalkoztatta a politikai életet új politikai irány alapjaként 1929-ben kidolgozott tizenkét pontból álló programja, amelyet azonban Bethlen István gróf nem tett magáévá. Emiatt nézeteltérés támadt közöttük, ami egy év múlva simult el, a miniszterelnök debreceni látogatása alkalmával. 1930-ban lord Rothermerenél tett látogatást, aki a lelkész-özvegyek otthona részére nagyösszegű adományt juttatott kezéhez. Püspöki működésének húszéves jubileumán a kormányzó érdemeinek elismeréséül az I. osztályú Magyar Érdemkeresztet adományozta számára. Az Országos Bethlen Gábor Szövetség elnöke és számos felekezeti és társadalmi egyesület tisztségének viselője. Tagja a közoktatásügyi és a pénzügyi bizottságnak. A tiszáninneni református egyházkerület püspöke Dr Révész Kálmán halála óta betöltetlen. Dr Ravasz László (A dunamelléki református egyházkerület püspöke) 1882-ben született Bánffyhunyadon, nős, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Kisfaludy-Társaság tagja, több egyetem tb. doktora és a Corvin-lánc tulajdonosa. Atyja polgári iskolai tanító volt. Középiskoláit Kolozsvárott, teológiai tanulmányait pedig Kolozsvárott és Berlinben végezte. Már mint teológus magára vonta az érdeklődést „Aisthesis" című munkájával. Szerkesztette az „Egyetemi Lapokat is. 1903-ban segédlelkész és püspöki titkár lett Kolozsvárott. 1905-ben Berlinben folytatta tanulmányait s itt írta meg „Schopenhauer esztétikája" című nagysikerű művét. 1907-ben tanár lett a kolozsvári református teológiai fakultáson. Tanársága idején rendkívül kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki. Egymás után jelentek meg nagyobb munkái, melyek közül jelentősebbek: „Bevezetés a gyakorlati teológiába" (1907), „Ez ama Jézus" (1910), „Bőhm Károly esztétikája" (1913), „A gyülekezési igehirdetés elmélete" (1915), „Látások könyve" (1917). Emellett szerkesztette a Protestáns Szemlét, majd a Református Szemlét