1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - XI. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Matlekovits Sándor

154 lett. 1895-ben a budapesti lövészegyesületnél nyert főlövészmesteri tisztéről 1896-ban leköszönt. Alpolgármestersége alatt a kerületi elüljáróságok újjászervezésében jelentékeny munkásságot fejtett ki. Kossuth Lajos ravatalához ő vezette Turinba a főváros küldöttségét. Kammermayer nyugdíjaztatása után 1896. november 25-én polgármesterré, Ráth főpolgármester halála után pedig 1897. okt. 25-én főpolgármesterré választották. 1898. április 21-én főrendiházi tag lett és nov. 20-án a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. Az Erzsébet orsz. emlékbizottság és a gróf Andrássy Gyula emlékbizottság tagja. Birtokosa a porosz és aromán II. oszt. koronarendnek és az orosz II. oszt. Szent Szaniszló-rendnek; királyi tanácsos. Főpolgármesteri állásától ez év február 15-én vált meg, s ez alkalommal a Ferencz József-rend csillagos középkeresztjével tüntette ki a király. Az idei évi választások alkalmával a budapesti VII. kerületben alkotmánypárti programmal lépett fel, de Barabás Béla függetlenségivel szemben kisebbségben maradt. Budapest, IV., Kossuth Lajos-utcza 2. Matlekovits Sándor. Született 1842. október 12-én Budapesten, ahol atyja akkor ügyvéd volt. összes tanulmányait a fővárosban végezte; a kegyesrendieknél a gimnáziális osztályokat, az egyetemen pedig a jogot 1860764-ig. Huszonkét éves korában jogtudorrá avattatott és ügyvédi oklevelet nyert. Már jogászkorában feltűnt irodalmi működésével, különösen a „Magyar örökösödési jog"-ról irt pályanyertes munkájával. Tanulmányai végeztével a közigazgatási pályára lépett és elvállalta Pest városa tanácsánál a tollnokságot. 1865-ben, mint a nemzetgazdaságtan és a pénzügytan magántanára habilitáltatta magát az egyetemen. 1867. májusban mint fogalmazó a kereskedelemügyi minisztériumba lépett. Ez idő alatt irta egyetemi előadásai vezérfonalául első rendszeres művét, a „Nemzetgazdaságtan"-t; ezt követtea „Pénzügytan", majd „A kereskedelem története" és számos tanulmány a szaklapokban, külösen a „Budapesti Szemlé"-ben. A „Századunkéban megjelent egy czikksorozata az akkor közzétett iparjavaslatokról, s ez irányozta először minisztere figyelmét a fiatal hivatalnokra. Ettől kezdve gyorsan emelkedett. Mint a vámügyek vezetője, majd pedig később az Ausztriával megindult kiegyezési tárgyalások alatt mint osztálytanácsos fejtett ki kiváló tevékenységet. Már 1880-ban a kor-