Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-11-01 / 11-12. szám
2007. november-december Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 11. oldal REINER PÉTER Ma halottak napja van. Ilyenkor emlékezünk szeretteinkre, szembenézünk fájdalmainkkal, veszteségeinkkel, kicsit befelé fordulunk. Közel négy éve már, hogy lelkem jobbik fele, társam iszonyatos küzdelem után elhagyott. Későn találkoztunk, szerettünk volna ugyan, de nem lett gyermekáldás. így egymásnak lettünk édesanyja, édesapja, gyermekei és szeretője. Példátlan együttlét volt a közel 13 év, még a baráti kör is néha irigyelte a hangos, de harmonikus szimbiózist. Neve napján ment el, búcsúztatója Kárpátmedencei ügy lett. Több mint ezren temettük és a barátok, ismerősök fontosnak tartották őt elkísérni utolsó útjára. Mind a négy égtáj felől érkeztek, az elrabolt országrészekből is. A búcsúztatón a Pálos-rendi szerzetes tisztelte meg csodálatos megemlékezéssel elveszett jobbfelemet. Négy művészcsoport a zene fájdalmával és vigasztalásával tartotta fontosnak a részvételt, az elszakított területek magyarsága képviseletében délvidéki vezető jó barátként próbálta enyhíteni búcsúszavaival a hatalmas csapást, pótolhatatlan veszteségemet. Pár nappal később a pódiumon helyet foglaló elnökség javaslatára a világ magyarságának képviseletében közel kétezer ember emlékezett elhunyt társamra egy perces néma felállással a megnyitó plenáris ülésen a Kongresszusi Központban. A temetés közben minden hagyományt felrúgva, barátoktól érkezett visszajelzések szerint hat településen kongatták meg a harangot az ország elszakított részein. A mi kettőnk szövetsége boldogságomra hagyott nyomot a Kárpát-medencei otthonunkban. Másfél esztendővel ezelőtt a sír megszentelésekor a csodálatos örök emlékezés szakrális tárgyát, a művészien megálmodott kopjafát a székely anyaváros Udvarhely-Szombatfalva küldte. A márvány fedlapot Oroszhegy bányászta. A bele vésett mementót művész-tanár segített megtalálni a Károli Bibliából: „Akik szerették egymást míg éltek, a halál sem szakította el”, olvassa a sok-sok megemlékező ilyenkor halottak napján. A nyughely beszentelésekor újra a pálos szerzetes jóbarát adott vigasztalást a közel százfős baráti kör jelenlétében és a megemlékezést az a barát vállalta, aki sikeres élménykönyv megalkotója. Munkája az 1956-os forradalom és szabadságharc 50-ik évfordulójakor jelent meg. Személyében a később megalakult magyar Gárda egyik alapítóját is tisztelhetjük. Ő is része volt egy egész baráti körnek, melynek egyik tagja sajátos önmegvalósítását szolgálta és használta fel, de ne siessünk! Halottak napján ülök otthon, már hazaértem a temetőből, ahol páromnál és szüleimnél gyújtottam mécsest, nemcsak ők, hanem elhunyt rokonaim, barátaim emlékére is a sírkertben. A társasház kertjének, ahol lakom, elvileg 35 tulajdonosa a létrehozottak láttán nem teszik kérdésessé tulajdonosi autonómiámat, hiszen szerintük akaratlanul is jelentősen emeltem a kert látványával otthonuk eszmei értékét. Ezüstfenyő a Madarasi Hargita aljáról, az ívó patak mentéről, fodros fűz Bánffyhunyadról, magnóliák Marosvásárhelyről és Muraszombatról, két tucatnyi rózsatő Szászrégenből, vadorgona és bukszus a pisztrángos Maros megyei Vármezőről, örökzöld a kettézárt faluból, Kisszelmencről. A növénysort folytathatnám még hoszszan. Halottak napja van és én emlékezem. Szerencsés ember vagyok részeként egy egész baráti körnek és valószínűleg az örök szerelem titkának birtokosa. Elhunyt feleségemet is szerette 24 évig az engem megelőző társa és hitem szerint velem is nagyon boldog volt. Újra szeretnek, két fiú és két lány okos és szép édesanyja. Egy évvel jobbik felem fájdalmas távozása után őt közelről jól ismerve megkeresett egy nagy álmával, közügyben. Alantas módon tőrbecsaltam, hogy szerethessem és viszont legyek szeretve elveszett társam testamentumaként is. Szőke hajú, zöld szemű gyönyörű párom önállóan megkínlódott fészke pár lépésnyire van nemzeti szimbólumunk új helyszínétől. A turulmadaras emlékmű a budai Böszörményi út sarkán nem teljesen szabályosan lett felállítva. Elhunyt feleségem sírjának felszentelése egybeesett az emlékhely avatásával. Én befelé forduló hangulattal villamoson ültem, a temetőből jövet, amikor a megállóban hatalmas tömegre lettem figyelmes. Úgy döntöttem, hogy leszállók és bár nem terveztem, elhíresültem. Egy valamikor szebb napokat látott asszony és egy vékony, kopaszodó fiatalember hadonászott a tengernyi kamera előtt. A kerületi zsidókórházban 1944 tavaszán született jogán nem tudtam nem megszólalni. Nem vettem észre, hogy megszólalásom közben a kamerák szemei lassan felém fordultak. Mostani párom általában mosolyog, jókedélyű szép asszony, szőke haja ősz hajszál nélküli. Kíméletlen hivatása van. Pedagógus, matematikát és fizikát oktat, az egyik apácarend visszaadott budai középiskolájában együtt voltunk az 50-ik évforduló véresre vert és megalázott spontán ünneplők tömegében tavaly október 23-án. Neki is csak a könnygáz és a sebesültek bekötözése jelentette tavaly az ünnepet. Mutatom neki cikkem megálmodott címét. Ez könyvtára egyik könyvének címe: Rész és egész. Egy világhíres Nobel-díjas fizikus, Heisenberg írta. Na akkor és is kölcsönkérhetem ezt a címet egy volt jóbarátomtól, így ragozott alakjában, talán nem őrről meg érte. A könyv címe egyben élményeim tárházának összefoglalója is, egy másik egész baráti kör részeként. Hónapokkal korábban terveztük az 50-ik évforduló méltó megünneplését. Már egy éve annak, hogy társam búcsúztatójának kétkedéseit szétoszlatva finoman rászorítottam, hogy tegye közkinccsé páratlan ifjúkori élményeit. Megszületett a könyv: „Kamaszfejjel 56-ban”. Bemutatása Újpesten ünnep volt, a meghívott több mint kétszáz barát és ismerős számára is. A polgármester egyben házigazdája is volt előszóíróként a felejthetetlen délutánnak. Büszke voltam, hogy részem volt a mű létrehozatalában egész baráti körünk részeként, három nappal voltunk az 50-ik évforduló előtt. Emlékmorzsa újra, felvidéki Madarászháza, 1995 nyara. Konferencia a Kárpát-medencei magyar polgármesterei és önkormányzati képviselői számára. Acta Hungarica Carpatiensis II., írja a megálmodó a könyv címlapjára a konferencia összefoglalójaként. Rész és egész a konferencia kölcsönkért vagy megtalált címe, politikai telitalálat közel kétszáz meghívottal. Baráti körünk évekkel előzte meg a hivatalos politikát. Alapítványunk létrehozásakor már sejtettük, hogy a pártkeretek szűkek politikai jövőképünk számára, de kényszerítő eszköz lehet politikai célok markánsabb megfogalmazására. Megtisztelő előlegezett bizalomnak fogtam fel alapítói meghívásom. Tehetségünk és rátermettségünk soksok megérdemelt sikert hozott politikai elvbarátaink véleménye szerint. Madarászházán párom hatalmas hibát követett el, mely halála pillanatáig elkísérte. Tagja szeretett volna lenni annak a grémiumnak, mely a konferencia záró aktusaként meghívott polgármestereink szívére tűzte nemzeti szimbólumunkat, koronás címerünket. Szembekerült egy W előnevű úr által felkorbácsolt hangulattal. Az sem mentette bűnként elkönyvelt óhaját, hogy a jelvényeket gyerekkori barátja és szakmatársa készítette el az ő ötlete alapján ezüstből arannyal futtatva. Porszem lett akaratlanul egy álomóra fogaskerekei között. Kilökődik közös erővel és az álomóra újra megindul ideig-óráig. Visszatérve a tavalyi jövőbe három nappal vagyunk a könyvbemutató után az 50-ik évfordulón. Legszebb ruháinkat vesszük fel, koszorúzni készülünk az ország zászlójánál a Corvin-közben és a 301-es parcellában. Én a majdnem névrokonomra is gondolok, akit személyesen nem, csak a barátom könyvéből ismerhettem meg. Renner Péter végigharcolja a két hetet, később februárban viszszatér, hogy 57 márciusában folytatni tudja a szabadságharcot, de lebukik az egész megálmodott hálózatával. Kádár pribékjei később koncepciós perben elítélik és több társával együtt felakasztják. Csak a tárgyalás közben derül ki, hogy zsidó származású. Kiosztanak börtönbüntetéseket is. Barátom leült több mint két évet megtévesztett fiatalkorúként, ilyenre is szükség volt akkortájt a színjátékhoz. A hatalom porkolábjai az ünnep reggelén megállítanak. Igyekeztünk volna mi nyolcán, barátok az országzászlónál tiszteletünket tenni az évforduló kezdetén. Miért nem mehetünk be koszorúzni, hiszen van köztünk olyan hős is, aki végigharcolta a forradalmat kérdeztük „majd megtudod, ha később szétrúgják a pofátokat!” halljuk a választ kérdésünkre. Baljós előérzetünk támad az egész napra gondolva, a kínai fal láttán, mely a belváros olyan helyein lett felépítve, hol a megemlékezés szimbólumai voltak. És valóban megtörtént az elképzelhetetlen. A hatalom sortűzzel, könnygázzal és tonfával ünnepel arc nélküli massza formájában. Több mint egy hónappal az ötvenedik évforduló előtt a Kossuth térre integrált bennünket egy hazaáruló és tettestársai, akik a jelenlegi hatalom csalással megszerzett ideiglenes birtokosaiként indokolttá tették folyamatos ottlétünket. Október 23- án délután egy tank, kis segítséggel illetlenül elszabadult talapzatáról telve lobogókkal, egy SZABADSÁG feliratos dolgos kezek által új funkciót kap egyenként a marconák elé hordva. Késő délután a hatalom viperája többször csattan hátamon és csak egy pillanatra áll meg kétségbeesetten buta ordításomra: „Miért ütöd a zsidót újra, te szemét?” Valami felrémlett az arctalan rendőrnek álcázottnak, de folytatta az ütleget, végül hagyta, hogy egérutat nyerjek. A világ összeomlott bennem. Abban a pillanatban még nem sejtettem, hogy mégis én lettem a nyertes. A hatalom arrogáns ütései újraszervezték sorainkat. Néhány héttel később az Unió fővárosában találtuk magunkat. Párás és könnyes szemek százai néztek szembe Európa képviseletében, döbbenten hallgatva élménybeszámolónkat. Életre szóló barátságok szövődtek munkakapcsolattal ötvözve, ez jelentette számomra a mégis győzelmet a Gerlóczy utcai vipera ellenére. A hitelesség igényével megkezdődött az ország- és nemzetjárás, hogy a hatalom ellenében bemutassuk mi is történt az 50-ik évfordulón valójában. A hallgatóság mindenhol döbbenten értesült a velünk és sok száz társunkkal történtekről. Felelős emberek tudásukat, elkötelezettségüket hazájuk szolgálatába állították, Civil Jogász Bizottságnak nevezték el magukat. A Kárpát-medence és Európa különböző városaiban mutatták be az eddig elképzelhetetlent, hová torzult a demokrácia. Baráti körünk hozzájuk társulva, részeként a majdani egésznek, a haza végleges visszavételének igényével társult tevékenységükhöz. Büszke vagyok, hogy tapasztalataimmal és kapcsolatrendszeremmel hozzájárultam az elszakított országrészeken sikeres beszámolóikhoz. Létrejött tíz fejben a csodás gondolat: teremtsük együtt újjá régi nemzeti alapintézményünket, legyen Magyar Gárda. Tisztességgel és egyértelmű alapszabállyal, jól érthető és világos politikai célokkal, melyekhez a többi újra megálmodható jövőbeli alapintézmény rendszer jól tud majd illeszkedni. Legyen tehát újra hagyományokon alapuló jövőnk mindazokkal a szimbólumokkal, amelyeket már nem kell kitalálnunk, hiszen ezer évnél régebben a miénk. Ez a bennünket újraintegráló szimbólumrendszer mindennek ellenére a miénk, még akkor is, ha egy rövid történelmi pillanatra egy szörnyszülött rendszer részlegesen felhasználta, visszaélt vele. A Magyar Gárda létrehozása tiszta szándékon alapul, feddhetetlen emberek a garanciái a jövőben egyre több és több embert pozitívan befolyásoló tevékenységének. Partnernemzeteink hasonló intézményeihez képest alaposan megkésve hoztuk létre. Már közel hétszázan vagyunk. Belépésem nem volt kétséges, üzenet a félelem ellen. A Gárda a jövőben gomba módra szaporodó létszámunk reményében nemzetünk büszkeségévé válhat. Érthetetlen, miért van a Magyar Gárda kitéve sötét támadások özönének, miközben hasonló szimbólumrendszert (fekete ruhát) használó marcona bérmunkások talpig fegyverben, többségében idegen hatalom tulajdonaként állják utunkat még ünnepeinken is, időnként hatósági jogkörökkel felruházva. 2007 októberében a nemzetmentesített belváros néptelen és falakkal elzárt utcáin valódi rendőrökkel járőrözve vigyázták a csalással hadúrrá degradált hatalombirtokosokat. Elviselhetetlen, hogy új szövetség van kialakulóban a gárda kapcsán, azok szövetsége, akik a gárdában veszélyt látnak gondolatrendőrségként vélt igazságok felett. Országunk integritására törő valódi veszélyt jelentő, részben feketeinges hadoszlopok fegyveres ármádiája, mely szinte második hatalomként őrködik többségében idegen érdekek felett. Ezek a látszataggodalmak szemet hunynak a tények felett, a félelem sugallata határtalan, az őszinte kendőzetlen szó ritka kincs. Az én hazám Magyarország. Szerencsés vagyok, hogy éppen ide születtem és olyan nyelv az anyanyelvem, melyre nagyon büszke vagyok. A nyelv, a kultúra, a hagyomány és a jövő birtokosaként ügyet szolgálok, mindazon emberek újra nemzetben egyesülő szövetségét, akik számára nemzeti értékeink fontosak. A visszanemzetesítés gyönyörű munkáját megkezdjük és generációk alapigényévé válva, álmunk beteljesül. így válik az egész részeként mind többünk álma szívós munkával valósággá. W nélküli volt barátom elhunyt szülei iránti végtelen tisztelettel és elismeréssel, hogy fiukat felnevelték, pedig azt válaszolom: megalapozatlanok félelmei és tetten érhetetlen logikája, mellyel zavarbahozza az olvasót, hol is áll a Magyar Gárdát illetően. A látszatalaposság nemcsak fej, hanem fenék kérdése is. A publicisztika érzékeny dolog, nem árt, ha az ember a nyilvánosság helyett inkább az asztalfióknak dolgozik. Budapest, 2007. november 2. Rész és egész A Madarasi Hargita csúcs Kisszelmenci „csendélet”