Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)

2007-02-01 / 2. szám

8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. február (Folytatás az 1 ■ oldalról) A hatalom döntött arról, hogy lezárt utcák sokasága révén a gumi­botok elé terelje a gyanútlan járóke­lőket, a hatalom döntött arról, hogy rendőrlovasok gázoljanak a nemzeti ünnepen megemlékezők közé, a ha­talom próbálta befeketíteni beépí­tett hangoskodó provokátorok révén az ünnepet, a hatalom bértollnokai sulykolták naphosszat a médiában, hogy mi mindennek higgyen a hon­polgár - csak a szemének ne. De mindezeket a megvetendő praktiká­kat nem követte volna el a hatalom, ha nem félt volna attól, hogy egy nagy tömeget felvonultató nemzeti ünnep sikere a következő napokban ellenzéki demonstrációkban foly­tatódik. Ezt kellett megelőznie egy előzetes rendőri csapás és megfél­említés révén. A demokrácia halála, .ha nem fél egy államhatalmat bitorló politikai erő, ezért is kell őrizni a „MŰK” jelmondatát. Külföldi emberi jogi szerveze­tek döbbenettel konstatálták, hogy 2006 októberében a foglyaikat kín­zó rendőrök - hasonlóan Kádár kori elődeikhez - büntetlenül eltörhették a fogvatartottak kezét, lábát, bordá­it, ujjait - és mindeddig ezekért még senki sem vonta őket felelősségre. A szocialista diktatúra időszakában a vérbírák az igazságszolgáltatás ál­arcában szolgálták ki az elnyomó­kat, és ennek az „igazságszolgálta­tásnak” a folyamatosságában bíznak a mai állami terror irányítói is. A hatalom eddig részleges sikereket könyvelhet el, mert a szeptemberi kormányellenes megmozdulásokon tüntetők, vagy a helyszín közelében tartózkodó járókelők és kíváncsis­kodók közül már számosán súlyos börtönbüntetésüket töltik. Több bí­róság ugyanis az előállítottak /több­ségénél/ egy részénél különösebb bizonyítékok megkövetelése nélkül elfogadta a hatósággal való szem­beszegülés és rendzavarás rendőrsé­gi vádját. Buzgóbb bírók rálicitáltak a Kádár korszakban megszokott, és akkor a három főben megállapított csoportosulás alsó határára. Például egy Pest megyei bírónő büntetése­ket indokló beszéde szerint már két ember is elegendő ahhoz, hogy megsértse a gyülekezési jogot. Arra is volt példa, hogy egy feliratos táblát magányosan cipelő személyt marasztaltak el a gyülekezési tör­vény előírásainak a megsértésére hivatkozva. A szeptember-októberi ítéletek igazolták azt az aggodal­mat, hogy a bírói kar egy jelentős hányadában máig élő igény a szoci­alista hatalom szolgálata érdekében történő pártos ítélkezés. Az 1956. évi forradalom és sza­badságharc ötvenedik évfordulóján az emlékezők elleni brutális rend­őri fellépés során szintén emberek százait tartóztatták le. Mégis, a rendőrség hamis vádjai most sorra buktak meg, mert állításait rendre cáfolták video -, és mobiltelefon­felvételek. A nemzeti ünnepen ugyanis sokan akartak felvételeket készíteni az ünnepi szónokokról, és az ünnepségen szereplő előadó­­művészekről - ezért számos olyan felvétel készült a brutális rendőr­ségi fellépést követően, amelyik cáfolta a rendőrség vádjait. Rész­ben az ellenbizonyítékok miatt, de részben talán a nyugat-európai és amerikai emberi jogi szervezetek fokozódó érdeklődése miatt is el­maradt a tömegesen előállítottak futószalagon történő elítélése. Míg a szeptemberi események miatt el­ítéltek között több olyan van, akik- mint járókelők - csak „rossz idő­ben voltak rossz helyen” - addig az október 23-án előállítottak kö­zül a másodfokon eljáró bíróság már felmentette ezeket a passzív szemlélődőket. Egyre több bírót el­gondolkodtat az a tény, hogy uniós tagállamként állampolgáraink az Európai Bírósághoz is fellebbez­hetnek. Ott pedig aligha fogják el­fogadni annak a rendőri eljárásnak a szabályosságát, ahol az előállító rendőri mivolta nem igazolható. Nálunk a bíróság sajnos tudomásul veszi, hogy a rendőrök - a rendőr­ségi törvény előírásait megszegve- azonosító nélkül intézkedhetnek, a civilizált országokban azonban törvénytelen egy ilyen előállítás, sőt, az azonosítót nem viselő sze­mélyt - aki tehát nem lehet rendőr- akár felelősségre is lehet vonni egyenruha illegális viseléséért. Ez év januárjának végén az Al­kotmánybíróság is megelégelte a rendőrállam kiépítését szolgáló in­tézményhálózat elburjánzását. Meg­semmisítette azokat a Medgyessy kormány alatt kihirdetett rendőrségi jogosítványokat, amelyek alapján a posztkommunista hatalom felbont­hatta leveleinket, és lehallgathatta telefonjainkat. Az alkotmánybírák indoklása szerint a mai rendőri túl­­hatalom több alkotmányos alapjogot sért, így például az emberi méltóság­hoz, a magánlakáshoz, a magántitkok és az egyes személyes adatok védel­méhez, a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogot. Sajnos, a hatalmi önkényt szolgáló jogszabá­lyokat - nyilván kompromisszumos célzattal - az Alkotmánybíróság nem azonnali, hanem jövőbeli ha­tállyal, 2007. december 31. napjával semmisítette meg. Mit kell tehát folytatni március­ban? Folytatni kell a cinikus poli­tikai hazudozások leleplezését, az embertelen rendőri önkény doku­mentálását, minden emberi jogokat sértő hazai ítélet elleni fellebbezést európai fellebbviteli fórumokon. Minél több külföldi megfigyelőt kell hívni az országba, tömeges je­lenlétük esetleg megakadályozhatja az októberi elvetemült rendőri tet­tek megismétlődését. Az ellenzéki pártoknak egy január végén kötött megállapodása keretében Svájcból egy nagyobb létszámú emberi jogi szakértő érkezik meg az országba márciusban, hogy megfigyelje a rendőrség tevékenységét. Termé­szetesen már most vádaskodnak szocialista politikusok, hogy „ha­­zafiatlan dolog” kiteregetni külföl­dön az ország szennyesét - holott ennyi önkényről szóló bizonyíték nem az ország, hanem a szocialista­szabaddemokrata illegitim rezsim szennyese. Minden lehetséges külföldi fóru­mon figyelmeztetni kell a nyugati polgári politikusokat arra, hogy a volt szocialista országokban a poszt­­kommunista mentalitás alapjaiban veszélyezteti a demokráciát. Orbán Viktor, a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz - Polgári Szövetség elnöke, Brüsszelben az év elején kijelentet­te, hogy Közép-Európában reális veszedelem a kommunista hatalom­gyakorlási módszerek újjászületése, mivel a szélsőbaloldali tradíciók több évtized alatt alaposan megfer­tőzték a társadalmat. Szerinte ennek a kommunista stratégiának a lényege politikai-, tájékoztatási- és gazdasági monopóliumok létrehozása, azaz a hazugság, a korrupció és az erőszak összehangolt alkalmazása a hata­lomra jutás és a hatalom megtartása érdekében. Felszólította az Európai Unió demokratikus erőit, hogy “ne nyújtson segítő kezet a kommuniz­mus erkölcsi örökségével nem sza­kító kormányoknak”. Az év első hónapjaiban a rend­őrség is lázasan készülődik. Miköz­ben az állami bevételek elherdálása miatt /több/ egyre több adót fizet a lakosság, gyorsul az infláció és süllyed az életszínvonal, azalatt többszörösére növelik a rendőr­ség tömegoszlató fogyóeszközeire- vízágyúkra, könnygázgránátokra, gumibotokra és gumilövedékekre- korábban költött milliárdokat. Is­merve a közbeszerzéseket irányító szocialista nomenklatura üzleti ér­dekeit, ezt a muníciót biztosan ellö­völdözik, még akkor is, ha március idusán senki sem merné kidugni az orrát az utcára. Olyan formában is készülődnek a rendőri erők, hogy sorra foglalják le a kisebb szállodák, munkásszállások, panziók szabad helyeit - talán azért, hogy legyen hová elszállásolni a vidékről felho­zott állományt, talán azért - vélik a pesszimisták - hogy legyen hová eldugni a külföldi megfigyelők elől a letartóztatottak sokaságát. Ok te­hát nem kezdenek semmit sem újra, ők csak folytatják. A terrort, az ön­kényt, és a megfélemlítést. Létkérdés Orbán Viktor támogatása (Folytatás az 1 ■ oldalról) Még ha ez igaz is lenne - de nem igaz már az Aranybulla is biztosította az ellenállás jogát a zsarnok „uralko­dókkal” szemben. A bíróságok - tisztelet a kivételnek - sok esetben csak e nemes intézmény paródiáját játsszák el. Január 24-én pél­dául a Fábián László nevű fiatalember állt a vádlottak padján, mert október 23.-án, hat óra tájban, a Fidesz nagy­gyűlését követően a Deák téri metróa­luljáróba akart mindenképpen eljutni, s ezzel a rendőrség szerint akadályozta a “sorfalépítést”, “rendzavarás szabály­­sértését” követte el. Az egyáltalán nem érdekelte a bírót, hogy a férfit a rend­őrök ártatlanul félholtra verték, majd a sorsára hagyták. A bíró egyszerűen nem hagyta, hogy a “vádlott” ténysze­rűen elmondja, hogy mi történt vele, őt csak az érdekelte, hogy a delikvens akadályozta-e a rendőrsorfalat vagy sem. A rendőrsorfal a Fidesz-tüntetés résztvevői, de tágabb értelemben az egész magyar nemzet ellen is állt fel. Morvái Krisztina a január 25.-én megjelent Demokratában elmesél egy roppant tanulságos történetet. “Hét év­vel ezelőtt készítettem egy nagy kuta­tást a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények terén. Volt abban minden, még szexuális bűncselekmény, azaz gyermekek megerőszakolása is. Ezeket az ügyeket átlagosan három évig tárgyalta a bíróság, de akadt olyan eset is, amelyben hat éven át tartott a per. Mire vége volt, már fiatal asszony lett abból a kislányból, akit megerő­szakoltak annak idején. Érdekes, hogy most ősszel, a tüntetésekkel kapcso­latos ügyekben viszont egy-két héten belül megszülettek az ítéletek. Hát így is működhetnek a bíróságok, ha a hata­lom érdekei úgy kívánják?” A Magyar Demokrata hosszabb in­terjút közöl Semjén Zsolttal, a KDNP elnökével, ebből is kitűnik, szinte rit­kaságnak számít az az összhang, amely Orbán Viktor és Semjén Zsolt, a Fidesz és a KDNP között fennáll - a magyar választók, a nemzeti elkötelezettségű emberek nagy szerencséjére. “A Fi­desz nagy nemzeti gyűjtőpárt, amiben a jobbközép politikai felfogás minden áramlata megtalálható, a KDNP pedig keresztény világnézeti párt. Filozó­­fiailag és politikailag is nyilvánvaló, hogy ez a két erő nem konkurense egy­másnak, hanem kiegészítik egymást” - vallja Semjén Zsolt. A pártelnök jól tudja, hogy régóta egyik fő céltáblá­ja az “antikrisztiánus, nemzetellenes oldalnak, a szabadkőműveseknek, a destruktív szektáknak, homoszexuális szervezeteknek”. Azt is nagyon jól tud­ja, hogy őt is, Orbán Viktort is szeretné a baloldal és a nekik gazsuláló áljobb­oldal eltávolítani a hatalomból. Orbán Viktornak megvan a tudása és az el­­szánása ahhoz, hogy a nemzet akaratát keresztülvigye, ezért követelik, hogy távozzon, és szánalmas jobbközepes bábfigurák lépjenek a helyére. Sem­jén Zsolt hangsúlyozza, hogy ő és a pártja az alkotmányos út híve. “De ha például szétszedik a szolidaritás alapú társadalombiztosítást, és a nagyobb be­fizetőket elviszik magánbiztosítókba, a népnek meg marad, ami marad, az nem más, mint egyfajta társadalmi Ta­­igetosz, ami például Franciaországban legitim ok lenne a forradalomra... “. Karácsony előtt fontos cikk jelent meg a Magyar Nemzetben a felerősö­dő, Orbán Viktor elleni támadásokról a történész Tőkéczki László tollából. Tőkéczki világosan megírja, hogy ez a baloldali erőszaktábor azért láttatja Orbán Viktort populistának, mert az exminiszterelnök “nem gondolja azt, hogy ez a hazai pénzügyi diktatúra, ki­egészülve a rendőri brutalitással az Eu­rópába való megérkezés volna”. Ezért akarják Orbánt megbuktatni, hogy “el­tűnjön az a jórészt személyéhez köthető alternatív politikai erőközpont, amely a fokozódó elnyomorodásban elveheti a hatalmat a Gyurcsány-féle figuráktól, és csak a zsebüknek és önzésüknek élő klientúrájától”. Az MDF-et Boross Pé­ter és Dávid Ibolya már domesztikálta, a multikhoz és a balliberális oldalhoz idomította. Az hát a balliberális oldal szerint a feladat, írja lényegében Tő­kéczki László, hogy domesztikálni kell a Fideszt, “s akkor az MDF-hez hason­lóan egy ámokfutó milliárdos lojális ellenzékeként lehetne a mai Magyar­­országot normálisnak, konszenzusra alkalmasnak nyilvánítani”. Ezt kell tenni a baloldal és a baloldalnak kerítő áljobboldal szerint. Mert “amíg Orbán van, addig a nép még elhiheti, hogy van más út”. Hogy ki is ez az “ámokfutó milli­árdos”? Az is kiderül a Schmidt Mária ante portás? című, a Magyar Nemzet­ben 2007 január 15.-én megjelent, nagy vihart kavart cikkből, amelyet Horváth Zsolt írt. Azt régóta tudjuk, hogy a neokon­­zervatívizmust, a MDF új, az amerikai trendbe, a nagyon szoros Izrael-barát­­ságba és nagyon szoros multi-barátság­ba illeszkedő “életformáját” a Political Capital dolgozta ki és jó ideje határozza is meg. Ez a törekvés Dávid Ibolyáék pártját az MSZP és az SZDSZ szánal­mas segéderejévé tette, s tegyük mind­ehhez hozzá: mindez egyáltalán nem volt az elnökasszony, Boross Péter és a többiek ellenére. Annyira nem, hogy jelentős hasznot húztak és húznak fo­lyamatosan mindenből, a valódi jobb­oldal elárulásából, zsíros parlamenti, fővárosi és kerületi bizottsági helyek, és egyéb koncok kerültek így méltatla­nul a “normális” MDF kezébe. Mégis, mindezek ellenére az MSZP­­SZDSZ hatalom, s főleg a mögöttük álló nagytőkés csoportok nagyon jól tudják, hogy a pitiáner besegítő sze­repkörében tevékenykedő MDF-re csak nagyon korlátozott mértékben számít­hatnak: nem az árulás, a multik kiszol­gálása iránti buzgalom, eltökéltség hi­ányzik a demokrata fórumból, hanem a lelepleződésük miatti bizalomvesztés lett nagyon erős, az emberek ma már inkább csak sercintenek Dávid Ibolya és az MDF nevét meghallva. Épp ezért is, a nagytőkés köröknek és az MSZP-SZDSZ hatalomnak égető­en szüksége lenne egy - a mai MDF-nél hitelesebbnek tűnő - új jobbközép, de a multikat és baloldalt minden lényeges kérdésben kiszolgáló pártra. Egy iga­zi áljobboldali pártra. Ezért írja pub­licisztikájában Horváth Zsolt, hogy a baloldalnak nincs más lehetősége: “a nagytőke segítségével szeretnének be­hatolni a legnagyobb ellenzéki pártba, Orbán Viktor azonban láthatóan hajt­hatatlan. Ezért támadja folyamatosan a rosszat sejtő, ám a kibékülést egyre agresszívebben követelő kormány sajtó. Mindez azt is jelenti, hogy az egyez­tetés, azaz a politikai kivásárlás fel­tételezhető szándékain túl vagyunk, s a pártelnök hajthatatlannak bizonyult. Az tehát, hogy Orbán Viktor nem meg­vehető, tény, erkölcsi alapvetés, ami egyben kirobbanthatatlanná teszi őt a pártelnöki székből”. Úgy néz ki, hogy a nagytőke akara­tából bizonyos fideszes körök mégis vál­lalkoznának a lehetetlenre, vagyis arra, hogy a “kirobbanthatatlannak” tűnő Or­bán Viktort mégis kirobbantsák a pártel­nöki székből. Horváth Zsolt elsősorban a milliárdos vagyonú üzletasszony, a történész Schmidt Mária nevét említi. Aki köztudottan a Terror Háza Múzeum igazgatója is. Schmidt Mária nemcsak a múlt év decemberében lépett fel átlátszó utalásokkal a Népszabadságban (“Jones nem tér vissza”) Orbán Viktor ellen, tet­te ezt az országgyűlési választások után a Heti Válaszban is. Vagyis arra utalt többször és egyértelműen Schmidt Má­ria, hogy Orbán Viktor nem lehet, ne legyen a jobboldal vezetője. Csak sajnálni lehet, hogy Horváth Zsolt leglényegesebb kérdést elemző cikke után - mindmáig - a jobboldal részéről csak a sűrű hallgatás követke­zett, pár jobboldali Fidesz-vezető pedig a “science fiction” tárgykörébe utalta a drámai kérdésfelvetést. Pedig Horváth Zsolt konkrét nagytőkés csoportokat, neveket is említ a cikkében: olyan em­berekét, akik szívesen vállalkoznának az új “jobboldali”, a baloldallal nyilván a lehető legszorosabban együttműködő szerepre. Valójában itt lenne az ideje a tiszta beszédnek. Nézzük a jobboldal helyze­tét: az MDF már régóta a baloldal szol­gája, a MIÉP romokban hever. A Job­bik törekvése szimpatikus ugyan, de ez a párt még nagyon gyenge ahhoz, hogy a hatalom - ezúttal a jobb értelemben vett hatalom - elosztásánál komolyan szóba jöhessen. Marad tehát a Fidesz és a vele szoros szövetségben álló, nagyon ígéretes múltú és jövőjű KDNP, csak­hogy egyelőre a kereszténydemokrata párt nem képvisel jelentős erőt. Létkér­dés tehát a Fidesz további erősödése. Ám nem érdemes akármilyen fajta erő­södésre gondolnunk. A Fideszen belül ugyanis van egy olyan latens, máskor nagyon is látható csoport, amelynek már annak idején sem tetszett a párt néppárti irányváltása, ők ma is szinte maradéktalanul liberálisok - ha nem is SZDSZ-es értelemben véve -, és a multik és a nagytőke elkötelezett hívei. Ha tavasszal a Fidesz kongresszusán tényleg színre lépnek Schmidt Máriáék, és megpróbálnak lépni, vagy a várható ■ kudarcuk után új pártot alapítani, akkor a liberalizmustól már jórészt mentes Fi­desznek inkább fel kellene lélegeznie, mint elkeserednie, hiszen elképesztő erők szabadulnának fel akkor, ha a li­berális kemény mag elhagyná a pártot. Tömegesen jelentkeznének olyan em­berek, akik eddig, jobb híján tessék­­lássék támogatták talán a Fideszt, de tudták, hogy a párt és az elnöke gúzsba kötve táncol. Bogár László, a nemzeti érdekeket képviselő legkiválóbb közgazdásza­ink egyike, már régen utalt - finoman- arra, hogy előbb-utóbb Orbán Viktor­nak aligha lesz más választása, mint az, hogy a túlzottan liberális és multik ér­dekeit elég agresszíven képviselő, balra is játszó magtól megszabaduljon. Ami­kor például Bogár László - sokadszor- a „multinacionális tőkestruktúrákról” értekezik, akkor természetesen tudnunk kell, tudjuk azt, hogy ezek közé a tő­kestruktúrák közé nemcsak balliberális, hanem jobboldali csoportok is szerve­ződnek. “A multinacionális tőkestruk­túrák minden lokalitás értékmezőit úgy akarják használni profittermelésre, hogy ezért a lehető legalacsonyabb használati díjat akarják fizetni. Úgy használják te­hát a lakosságüzem termelvényét, hogy a jól képzett, fegyelmezett, innovatív, kreatív munkaerőt, hogy azonos telje­sítményért harmad-, negyedannyi bért fizetnek, mint amennyi nyugaton az ilyen minőségű munkaerő egyensúlyi ára. És úgy használják az államüzem termel vényeit, az egész infrastruktúrát, amely részben a munkaerő megterme­lését, részben a jogrend, a közrend, a környezet stb. reprodukcióját foglalja magába, hogy ezért sokkal alacsonyabb adó- és járuléktömeget fizetnek be, mint amennyit ebből a rendszerből nap mint nap elhasználnak. Ha pedig e két üzem tartósan nem kapja meg tőlük az egész lokalitás egyszerű újratermelé­sének minimális fedezetét sem, akkor két dolgot tehetnek: vagy hagyják fo­lyamatosan elpusztulni magukat, vagy éppen ezt a lepusztulást elkerülendő, rohamos gyorsasággal eladósodnak, annak érdekében, hogy a globális tőke struktúrák által való kifoszthatóságu­­kat a jövőben is fenntarthassák. És va­lóban, éppen e két stratégia roncsoló kombinációját igyekezett megvalósítani a mindenkori magyar állam és annak polgárai” - írja Bogár László a Magyar Nemzet január 16.-ai számában is. Azt hiszem, egyedül Orbán Viktor képes arra, hogy ezt a folyamatos fosztogatást mérsékelje. „MUK?" „MŰK!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom