Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-04-01 / 4. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. április HÚSVÉT, AZ ÁLDOZATVÁLLALÁS ÜNNEPE (Folytatás az L oldalról) „Retteg Rózái néni, mert rossz a szeme, így nem láthatja, hogy van-e nyilas jelkép a zászlón, vagy nincs!” - hangzott el az érv arra a kétkedésre, mely szerint ilyen jelkép sehol sem látható. A megszólaltatott vezető - tájékozatlanságból, vagy a magyar hagyományok iránt viselt ellenszenvtől vezéreltetve - az Árpád- sávos történelmi magyar zászlót nevezte ki nyilasnak. A mai történelemhamisítók kihasználják azt a tényt, hogy a hazai lakosság túlnyomó többségének fogalma sincs arról, hogy milyen is volt a náci ideológiát majmoló nyilas párt zászlója. A többség nem tudja azt, hogy Hitler vörös zászlóban helyezte el a náci párt emblémáját, és ezért hazai csatlósa is, a nyilas párt is vörös zászlóra varratta a jelvényét. Változást ebben csak a német- szovjet háború okozott. A hazai nyilas pártot zavarta, hogy a korábban — a Molotov-Ribbentrop paktum révén - szövetséges Szovjetunió is vörös zászlót használt, ezért 1942 végétől a vörös zászlót megfelezve a zászló másik felére négy, vagy nyolc piros-fehér sávot tettek, de soha nem hetet, ami az Árpás-sávos zászlóban a hét magyar törzset jelképezte. A nyilas párt emblémája azonban változatlanul a zászló vörös térfelén helyezkedett el. Hitler, mint a nemzeti-szocialista munkáspárt vezetője továbbra is ragaszkodott a vörös zászlóhoz, mert szerinte a munkásokat és a kisembereket a bolsevik, azaz a sarló-kalapácsos embléma jegyében árulták el, és neki nincs oka zászlót változtatnia. A történelemhamisítás iskolapéldája az, ahogyan a nyilas keresztnek helyet adó vörös zászlót kimosdatta a hazai politika és média a nyilas történelmi örökségből, miközben belekeverte minden ok nélkül az önkényuralmi jelképek közé a legrégebbi történelmi magyar zászlót. Tették ezt ugyanabból a magyar hagyományokat gyűlölő indulatból fakadóan, amelyik gyűlöli a Szent Koronát, leszólja az önálló magyar írásbeliség bizonyítékát, a rovásírást, és üldözendő jelképnek tekinti a szent királyaink eredetmondáját jelképező Turul madarat. Ebben a történelemhamisításban sajnos részes az ellenzék passzivitása, nemtörődömsége is. Az Országgyűlés március 19-i ülésén például 22-szer, 20-án nyolcszor hozták szóba a bűnbaknak tekintett Árpád sávos zászlót, mint önkényuralmi jelképet, és egyszer sem a valódi bűnöst, a vörös zászlót! Az ellenzék annak sem járt utána, hogy például mitől fél Rózái néni. Minden valószínűség szerint attól a nyilas - tehát vörös - zászlók erdejétől ijedt meg, amelyeken rossz szeme miatt nem láthatta a nyilas embléma hiányát. Ijedelmét csak fokozhatta, hogy egy miniszterelnöknek látszó személy gesztikulált, pózolt, bohóckodott ugyanúgy a nyilas zászlóerdő közepén, mint ahogyan annak idején a Führer. Attól meg különösen megijedhetett, hogy egy tömeggyilkos, Che Guevara áldozatvállalását propagálták ezen a gyűlésen! Azét a személyét, aki sokáig „Sztálin II.” nevet használt, és aki a „gyűlölettől mozgatott hideg gyilkológépeket” tekintette ideális politikusoknak. Che jó példával járt elől, néhány hónap alatt a parancsára történt kivégzések számát 700 és 1700 közé vélelmezik. Rózái néni hosszú élettapasztalata alapján nyílván jobban fél a baloldali fiatalok bálványainak az „áldozatvállalásától”, mint például Boldog Apor Vilmos győri megyéspüspök 45 éven keresztül eltitkolt áldozatvállalásától. Őt és unokaöccsét 1945. április másodikán lőtték agyon a szovjet megszállók, mert saját testükkel óvták meg a győri püspökvárba menekült 90 asszonyt és lányt a nemi erőszaktól. Ugyanebben a püspökvárban korábban a püspök a németek elől zsidókat rejtegetett. Gondolkodás nélkül vállalta a kockázatot egy embertelen világban, és áldozatvállalását évtizedeken keresztül elhallgatták. Még napjainkban is „nyilas” cimkét ragasztanak arra, aki a szovjet megszállást - a hasonló rémtettek sokasága miatt - nem nevezi „felszabadulásnak”. Most március végén szolgáltatott igazságot a bíróság egy fővárosi képviselőnek, akit pusztán azért, mert „Budapest bevételéről” - és nem „felszabadításáról” - beszélt, „nyilasmentegetéssel”, és „nácimosdatással” vádoltak meg szocialista politikusok. Az elvakultan antiszemitázó posztkommunista tábor még arra sem volt tekintettel, hogy maguk a szovjet parancsnokok jelentették Sztálinnak „Budapest bevételét”. Sajnos, a növekvő társadalmi - gazdasági bajok elfedése érdekében a miniszterelnök is egyre gyakrabban az antiszemitizmus vádját igyekszik rákenni az ellenzékre. „Ha kell, akkor roma vagyok, ha kell, akkor zsidó!” - fejtette ki március elején az Országgyűlésben befejezetlen álláspontját. Befejezetlen volt ez az álláspont, mert talán visszariadt attól a logikus befejezéstől, ami tőle, mint Magyarország miniszterelnökétől elvárható lett volna. „Ha kell. akkor magyar vagyok, ha kell, akkor keresztény!” Ez már nem hangzott el. Talán azért nem, mert visszariadt a keresztényektől elvárt áldozatvállalástól, talán azért nem, mert - mint dörzsölt politikus - józanul felmérte, hogy ezt már senki sem hinné el neki. (Folytatás az 1. oldalról) Ma is a piros-fehér-zöld nemzeti lobogóval együtt egyik legszebb jelképünk, csak az számít szerintük, hogy a zsidóság egy része számára - pár hónap nyüas uralom és a zászlóbéli “hasonlóság” miatt - a nyilas zászlóval együtt a “holokauszt jelképévé” vált? Mégis, hogy van ez? Pár hónapos “hasonlóság” semmissé tehet több évszázados dicső történelmet? Akkor is, ha a nyilas zászló egészen másképp néz ki, mint az Árpád-sávos lobogó? Meddig mehetünk el még vajon az önfeladásban? Amikor ráadásul a magyar zsidóságnak egy jelentős, a jobboldalhoz, a Fideszhez tartozó része is ugyanazt vallja, mint a nem zsidó magyarok - és jogosan - nem is hajlandóak ilyen gyalázatos különbségtételekre? Nem úgy a magyargyűlölő SZDSZ és a Gyurcsány vezette szocialisták egy része, akik számára semmilyen magyarellenes akció nem drága. Nyilvánvaló, hogy tíz év múlva a koronás címer betiltásának követelése következne, újabb tíz év múlva pedig a nemzeti zászlónkat akarnák majd végleg a Demszky-féle fővárosi “lobogóval” helyettesíteni - mint ahogy ezt Budapesten, a hídjainkon már meg is tették. A Mazsihisz lapja, az Új Élet a következő “hirdetést” adta fel március 15.-e előestéjén: “Ha kedveli a nyugalmat, ha szereti a biztonságot, ha elege van a zsidózásból és a nyilasokból, töltse nemzeti ünnepünket külföldön”. Ez a gyalázatos, aljas szöveg jelent meg ebben a lapban. Ugyan hol lehet manapság nyilasokat találni? Nyilasokat nyilván sehol, de nyilasozókat sajnos igen: a szélsőségesen agresszív, balliberális körökben. E körök képviselője a gyalázatos miniszterelnökünk, Gyurcsány Ferenc is. Feldmajer Péter, a Mazsihisz elnöke is azt hazudja, hogy Magyarországon nőtt az antiszemitizmus, a fideszes kordonbontás napján pedig “kigyúrt, kopasz emberek” így köszöntötték szerinte a járókelőket: “zsidómentes Magyarországot kívánunk!” A március 15-ei nemzeti ünnepünkön Orbán Viktor, a Fidesz elnöke nagy hatású beszédet mondott. “Ez a hatalom a végzete felé masírozik. Nemhogy akadályozná az állam lezüllesztését, de élen jár ebben. A törvények fölé helyezi magát, pártcélokra használja a rendőrséget. Napról-napra gyúrja össze a gyúanyagot, és közben a tűzzel játszik. Egyetlen országot sem lehet büntetlenül tönkretenni, a mi hazánkat sem. Nem lehet büntetlenül éllovasból sereghajtóvá silányítani.” “Ma azt mondják a magyar fiataloknak, hogy vesztesek vagytok, fizessetek, vagy menjetek, és boldoguljatok máshol. A vállalkozóknak azt mondják, vesztettetek, fizessetek még több adót, vagy húzzátok le a rolót. A gazdáknak azt mondják, ne akarjatok ti versenyre kelni a német, a francia, de még a szlovák vagy a lengyel gazdákkal sem. Nem kell nektek föld, nem jár nektek semmi, költözzetek munkanélkülinek a városba. A falvak népének azt mondják, ti rossz helyre születtetek, vesztettetek, nem kell nektek iskola, posta, orvosi rendelő, közlekedés. A dolgozóknak azt mondják, nem kell nektek európai fizetés jó lesz nektek az éhbér is, jobb, ha meghúzzátok magatokat, mert aztán még az sem lesz. A nyugdíjasoknak azt mondják, hiába építettétek fel az országot, most vesztettetek, fizessetek többet mindenért, és örüljetek, ha nem kopik fel az állatok. A választópolgároknak azt mondják, vesztesek vagytok. Akkor verünk át titeket, amikor csak akarunk, és ha fel mertek szólalni, akkor szét is verünk benneteket a ti pénzeteken fenntartott rendőrséggel. Azt mondják a magyar családoknak, ti még arra is képtelenek vagytok, hogy fenntartsátok Magyarországot, legyetek hálásak, hogy egymillió ázsiait telepítünk az országotokba. Magyarország csak vesztes lehet, csak hátul kulloghat, csak eladósodott, egyik válságból a másik válságba támolygó, szerencsétlen és gyenge ország lehet, ahol mindent le kell építeni, be kell zárni, fel kell számolni. Ennyi a mondanivalójuk a mi számunkra.” Ez a március 15-ei beszéd Orbán Viktor talán leggyújtóbb szónoklata volt, egészen különleges szónoki teljesítmény. Február 28.-án egyébként a következőket nyilatkozta az Echo TV-nek: a változáshoz szükséges eszközök - miniszterelnökváltás, a kormány átalakítása, a parlament feloszlatása - ma a szocialista többség kezében vannak. Mégis: “az ország ma nem szakértői kormányt akar, az ország helyre akarja állítani a demokráciát, és sikeres kormányt akar... ide eljutni szerintem nem lát más módot az ország, mint az előrehozott választást”. Épp ezért is, a népszavazási referendum kiírása - Magyarország legégetőbb bajainak orvoslására - nem hiszem, hogy önmagában elégséges lenne. Hiszen február 28.-án az Echo TV-ben Orbán Viktor is elismerte, hogy előrehozott választásra van szükség. Akkor a referendum kiírása - még ha sikeres is lesz a népszavazás - önmagában hogyan oldhatná meg Gyurcsányék és a több kedvezményt kapó, mint amennyi adót fizető multik általi szipolyozásokból adódó konfliktusokat. Ez egyszerűen képtelenség. Hiszen Gyurcsány és a kormánya egyszerűen vállat von majd a Népi áldás sikeres népszavazás eredményére, és legfeljebb annyit teljesít belőle - ha nagyon megszorítják - amennyit feltétlenül muszáj neki. És majd sürgősen kitalál a kihúzott népszavazási tételek helyett újabbakat. Ez nem megoldás, a Gyurcsány-kormánynak takarodnia kell! De érdemes más aspektusokból is csemegézni a nemzeti ünnep kapcsán. Már 15-én reggel, a zászlófelvonáskor kifütyülték az illegitim miniszterelnököt, a Múzeumkertben a füttykoncertet már nagyon sűrű, Gyurcsány takarodj! - rigmusok élénkítették. A Petőfi szobornál, a Március 15 .-e téren viszont kétségtelenül a Combino-villamosok, a metróépítés (nemépítés), az állandósult útlezárások és a budapesti szennytenger hőse, felelőse, a hajdani maoista Demszky Gábor volt terítéken. Kétségtelen, hogy Demszky és testőrei feltaláltak egy új népsportot, amelynek bátran adhatjuk az esemyőzés nevet is. Az esemyőzés nem más, mint egy groteszk koreográfia, amellyel Demszky emberei a főnöküket próbálják védeni a tojászáporok elől. Sajnos záptojás nem volt a főpolgármesterre dobáltak között, de azért így is csattant egy tyúkszármazék a mellkasán, amelyet aztán a főpolgármester rikácsolva és fasizmust emlegetve fogadott, simán eljutva a ’48-’49-es szabadságharctól a vészkorszakig és a magyarság nem létező “háborús bűneinek” ecseteléséig. Kapott a tojásokból Kóka hű élettársa is, de még a “szőke hercegnek”, Fodor Gábornak is kijutott belőle. Másnap, a sajtótájékoztatón Demszky arról álmodozott, hogy őt kövekkel dobálták meg. Persze nem szabad megfeledkeznünk a Batthyányi örökmécseshez magányosan hajtató, ámbár a kocsijából ki nem szálló Molnár Lajosról sem, akit egyszerűen “Itt van Mengele!” - kiáltással fogadtak az emberek. De nézzük ennek a vérszívó embernek a legutóbbi tevékenységét. Rendeletet hozott, hogy Kispestről a közeli, jól felszerelt Szent István kórház helyett a háromnegyed órányira levő Kistarcsára kell ezentúl szállítani az agyvérzéses betegeket. A cél nyilvánvalóan az, hogy az agyvétzéses betegek ne éljék túl a szállítást, s így jelentős pénzt tudjon az államkasszának megspórolni . A további cél pedig nyilván az, hogy Molnár Lajos bosszút álljon egyik korábbi munkahelyén, a Szent István kórházon. A hatalom, a rendőrség most, március 15-én másképp viselkedett ugyan, mint október 23-án, de azért nem tagadta meg önmagát. Budaházy Györgyöt - aki a Medgyessy-kormány megalakulásakor, 2002-ben az Erzsébet-híd blokádjával égette be magát az emberek szívébe - éppen most, március 15.-én kellett a rendőrségnek letartóztatnia, s ezzel - teljesen feleslegesen - hozzájárulnia egy Andrássy- és Bajcsy-Zsilinszky úti közelharc kialakulásához. A KISZ-vagyonból és hírhedt kommunista Apró-család kapcsolati tőkéje révén meggazdagodott Gyurcsány arcátlan módon azt állította a parlamentben, hogy “minden tekintetben eredménytelen a Fidesz és szövetségese politikája, sőt az jelentős károkat okoz az ellenzéknek is, hiszen mára kibogozhatatlanul összekeveredtek a szélsőséges, radikális, hungarista, fasiszta, náci karlendítéssel köszönő elemekkel. Nincs ok az örömre, hogy a Fidesz elárulta hagyományait és hogy Orbán Viktor és Csurka István közé mármár egyenlőségjel tehető” - hazudja ez az uszító, csaló ember. Dávid Ibolya a maga megszokott alattomosságával arra “kérte” a kormánypolitikusokat, hogy ne beszéljenek egységes ellenzékről, “mert az MDF európai és cselekvő, míg a Fidesz és a KDNP anarchista politikát folytat”. Nagy kormánypárti taps fogadta Dávid Ibolya szavait! Tehát egy olyan álellenzéki, valójában a kormánypárthoz tartozó asszony szavait, aki minden egyes parlamenti és nem parlamenti felszólalásával kizárólag csak a Fideszt és a KDNP-t támadja, és a baloldal szekerét tolja. Nem véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc parlamenti viszontválaszában a konzervativizmus méltó örökösének nevezte Dávid Ibolyát. Dávid Ibolya, aki külsőre is olyan, mint a tyúkól felé lopakodó sovány menyét, a március 15 -e előtt a közszolgálati televízióban is egy órán keresztül csak a Fideszt gyalázta, a kormánypártokról egy rossz szót sem ejtett. Úgy hivatkozott a Nemzetbiztonsági Hivatalra meg az ombudszmanok szavaira, mint valami orákulumokra, pedig most, március 15.-e előtt is bebizonyosodott, hogy az NBH és Szilvásy György hazudott, nem volt terrorveszély, hiába “erősítette meg” ezt az ombudszman is. Az ombudszmanokra sem érdemes túl sok szót vesztegetni, Dávid Ibolya nyilván már nem akar emlékezni arra, hogy az ombudszmanok többsége 1990 óta a magyar érdekek ellen dolgozott, liberális, sőt ultraliberális elfogultsággal. A baloldal szolgájává züllött MDF-et az Európai Parlamentnek ki kellene zárnia a jobboldali pártok soraiból, hiszen abszurdum az, hogy egy baloldali párt jobboldali álcával működjön a magyar parlamentben, a magyar népet és Európát egyaránt megtévesztve. Dávid Ibolyáéknak EU-s határozattal azonnal át kellene ülniük a baloldal padsoraiba. Dávid Ibolyáék permanens árulásával tökéletes összhangban van a neokonzervatív Hírszerzőben megjelent aljas, nemzetellenes iromány. A Hírszerző teljes mértékben neokonzervatív nézeteket vall, s a neokonzervativizmusról azt kell tudnunk, hogy csak abban különbözik a globalista neoliberalizmustól, hogy az utóbbinál sokkal vehemensebben támogatja Izraelt s Amerika és a zsidó állam háborús törekvéseit. Egyébként ez az izraelbarát neokonzervatív irányzat szinte hajszálra ugyanazokat az elveket vallja, mint az ultraliberalizmus. Erre a legjobb példa a Hírszerzőben most publikált Farkas András cikk. “Ha igazán jót akarunk magunknak, akkor azt, hogy szűnjünk meg népben-nemzetben tételezni a jövőnket. A nemzeti gondolkodási rendszert vessük oda, ahová ma már való: a történelem zsúfolt szemétdombjára.” Ez az undorító ember a nemzetben való gondolkodást kizárólag faji kérdésnek tekinti. Tehát szerinte a nemzeti gondolkodás egyenlő a faji gondolkodással. Ez egész Európát tekintve aljas hazugság. Érdemes megnézni, hogy ki a Hírszerző főszerkesztője: Seres László, aki a harcos cionista cikkeivel tűnt ki számtalanszor, s aki a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület lapjának, a Szombatnak a szerkesztőbizottsági tagja, és rendszeresen publikál a Népszabadságban is. Somogyi Zoltán és Szabados Krisztián érdekelt az internetes újságot birtokló cégben is. Szabados az SZDSZ egykori sajtófőnöke volt. Somogyi és Szabados tulajdonosai a Political Capitalnak, amely az MDF-nek, Dávid Ibolyának és Boross Péternek szokott gonosz tanácsokat osztogatni. Például, hogy a jó állam a leépített állam. Ezt az elvet, ha a nemzeti gondolkodás likvidálását még nem is, Dávid Ibolyának már sikerült “műsorra tűznie”. A Hírszerző és a neokolon társaságok viszont már a nemzet fogalmának lényegét is likvidálni akaiják. Magyarországon főleg, de Európa egészében is. Izraelben viszont érdekes módon nem. Ott inkább erősíteni akaiják a nemzeti gondolatot. Sőt túlhajtani, egészen a faj védelemig. Esernyözők
