Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. február FRIGYESY ÁGNES Nyisztor Dona a Románia területén élő moldvai csángómagyarok egyik legismertebb énekese. A kivételes tehetségű és hangú előadó repertoárját szüleitől, nagyszüleitől és a még élő falusi öregektől tanulta. Foglalkozása óvónő, de emellett tánccsoportokat, énekkarokat szervez és vezet, népdalokat gyűjt és hangversenyeket ad otthon és külföldön egyaránt. Több önálló lemeze jelent meg, rendszeres vendége a nagy magyarországi fesztiváloknak. Ha valaki nem ért magyarul, akkor is lenyűgözi Ilona páratlan ívű és hiteles előadása, melyből felsejlik az archaikus magyar nyelv szépsége, a meditálás gyógyító ereje és az emberi lét drámaisága éppúgy, mint a nehéz sorsú emberek minden rosszat feledtető hite és derűje.- Kedves Ilona, Pusztinán, Csángóföldön született. Kérem, mutassa be szülőfaluját!- Mindenkinek szülőfaluja a legszebb! Pusztina csángómagyar falu, ahol mindenki beszéli a magyar nyelvet. Sajnos most az édesanyák románul beszélnek a gyermekeikkel, hogy jobban érvényesüjenek az iskolában, ezért nagyon gyors az asszimiláció. Pusztina szép, azért is, mert van egy nagy templomunk, egyetlen Moldovában, melynek védőszentje Szent István. Mi csak beszéljük a magyar nyelvet, írni és olvasni nem tudunk, mert az iskolában mindent románul tanítottak. Sőt a szentmisét is románul hallgattuk és hallgatjuk ma is. 2000-ben megengedték a magyar oktatást azoknak, akik kérik, ők heti három órában tanulhatnak írni és olvasni. Ez elég kicsi idő, mégis örvendünk, hogy végre megengedték, legalább a gyermekeink tudnak majd helyesen írni és olvasni, ha mi már csak beszélni tudunk.- Mint ismeretes, édesanyja a csángó-magyar népdalok, népi énekek kiváló adatközlője. Tőle tanulta az első népdalokat?- Igen, valamint apámtól és nagytatától. Édesanyám nagyon szeretett és szeret ma is énekelni, mikor kapál, főz, feji a teheneket, vagy mikor eteti a tyúkokat. Szépen énekli a népdalokat, a szent énekeket. Sokszor hívják a faluba virrasztani, máskor búcsúkba, s mint előénekes mondta és mondja a szöveget, A csángómagyar kultúráról Beszélgetés Nyisztor Ilonával a nép pedig énekel utána. Sok imádságot tud, ezért híres néprajzkutatók mint Táncos Vilmos, Pozsony Ferenc vagy Kallós Zoltán is gyűjtöttek tőle.- Édesanyja mellett hogyan emlékezik vissza édesapjára?- Édesapám László József 78 éves, traktoron dolgozott egy olajkút közelében. Este, amikor jött hazafelé, mindig hozott egy nagy fekete kenyeret, s mi úgy legeltettük a teheneket, hogy épp abban az órában ott legyünk az ösvény mellett, hogy csíphessünk a finom kenyérből. Édesanyám 72 éves, leánykori neve Kiss Erzsébet. Miután férjhez ment, László Erzsiként felvette édesapám vezeték nevét. Mindketten pusztinaiak, nálunk nem volt szokás férjhez menni más faluba, mert a környéken mind román falvak találhatók. Abban az időben senki nem hagyta el a faluját. Az iskolában jó tanuló voltam, így a díjazottak között szerepeltem év végén. Általában énekelnem vagy szavalnom kellett egy verset románul. Rendszerint az éneket én választottam, mellyel nagy sikert arattam. Az ének versenyekre általában engem küldtek, ahol sokszor győztes lettem. Anyám büszke volt rám, s meggyőzte apámat, hogy adjanak be a Zeneiskolába Bákóba. Igenám, de ott ének órát nem tartottak, hanem valamilyen hangszert kellett választanom. Szerettem volna zongorázni, de nem lehetett, mert mások az első osztálytól kezdték, én pedig már 5-dikes voltam. így maradt végülis az oboa. Majd felvételemet kértem a Tanítóképzőbe Bákóba, így lettem óvónő.- Kinek a hatására kezdte gyűjteni a népdalokat?- Mivel nagyon szerettem énekeim, egy karácsonyi ünnepség alkalmával megismerkedtem Jáki Sándor Teodóz atyával (győri bencés tanár). Bemutatta a tanítványait, akik több csángó népdalt ismertek, sőt ő is szépen énekelt. Ekkor döbbentem rá, mily kevéssé ismerem saját kultúrámat, s úgy döntöttem, járni fogok más falvakba és gyűjtöm én is a dalokat. Amit pedig ismertem, azt se tudtam hol elénekelni, mert minden versenyen csak románul léphettem fel, magyarul nem volt szabad énekelni, csak otthon. Korábban a falumban, Pusztinán sikerült még rögzíteni Kicsi Istvánná tudását (a kántor lánya), egyetlen volt a faluban, aki két szakaszt ismert a Szent István énekből. Majd amikor látogatóban jártam Domokos Pál Péter bácsinál, nagy büszkén énekeltem el neki a két szakaszt. Meghallgatta, majd elindult a könyvespolcához, levett róla egy könyvet, amelyikben szerepelt a harmadik szakasz. Alatta volt olvasható: „Gyűjtötte Domokos Pál Péter ’32-ben. így hoztuk vissza a köztudatba a harmadik szakaszt. Első szent énekünk, melyre megtanítottam a gyermekeket. Megmagyaráztam nekik, miért fontos nekünk, pusztinaiaknak Szent István éneke.- Ismereteim szerint énekesi pályája mellett óvónőként tánccsoportokat, énekkarokat szervez Csángóföldön. Mi késztette erre?- Bántam, hogy nem magyar kultúrában nőttünk fel, ezért döntöttem úgy, amikor erre lehetőségem adódott, hogy amit tudok, ismét megtanítom a csángómagyar gyermekeknek. A ’90-es évektől kezdve többször meghívtak énekelni Magyarországra, ahol megismertem a Tatros együttes tagjait: Kerényi Robit és Sára Ferencet. Ok hívták fel a figyelmemet arra, hogy nem csak az ének, hanem a tánc is nagyon érdekeli őket, így táncolni is tanítom a fiatalokat. Az öregek még emlékeztek a tánc nevére és a lépésekre, de már nem tudták a dallamát. Ekkor utána néztünk, ki zenélhetett abban az időben. Egy szomszéd faluban a zenészek között még élt Bogdán Teodor. Ezután nem csak az öregeknek, hanem a gyermekeknek is zenélt Teodor bácsi, hogy jól megtanuljanak táncolni. Sok tánc-tábort szervezett Sára Ferenc és Kerényi Robi, ahová az öregeket is meghívták, hogy mutassák be a tánclépéseket. Hála a Jóistennek, a magyar oktatáson keresztül Segérc Feri megtanította a gyermekeket furulyáim és ma már van saját zenészünk is (utánpótlás).- Ha az iskolában nem tanulhattak magyarul, hogyan tanult meg mégis anyanyelvén?- Mi a családban magyarul beszéltünk (az egész faluban ez így volt), csak az iskolában beszéltünk románul. A gyermekekkel egymás között csak magyarul beszéltünk, játszottunk. Mikor aztán a faluból el kellett mennem továbbtanulni, sajnos már csak akkor beszéltem magyarul, amikor hazajöttem.- Mi a véleménye azokról a papokról, akik évtizedeken keresztül nem mertek, nem mernek ma sem megszólalni magyarul, tiltva volt nekik, sőt egyes „békepapok” még külön szorgalmazták, hogy a csángók nem magyarok és nem beszélhetnek anyanyelvükön.- Nem mertek és most sem mernek magyarul beszélni, náluk nem történt meg a „demokrácia”, a gyermekeknek és a híveknek most is azt verik belé a fejükbe, hogy mi nem vagyunk magyarok, hanem románok, mert itt élünk Romániában, Moldovában. Sőt, mostanában meggyőzte a pap az igazgatót, hogy gyűjtsenek aláírásokat a szülőktől, s az ősztől tanítsák anyanyelvűkként olaszra a gyermekeket. Ezek a papok csángómagyar származásúak, de biztos: a püspökségtől diktálják nekik, hogy mit kell tenniük.- Évek óta komoly munka folyik azügyben, hogy a Vatikán ismerje el a csángókat magyaroknak, s engedélyezze nekik a magyar szentmise hallgatását. Ön milyen formában vett- vagy vesz részt ebben a küzdelemben? Nyisztor Ilona a csángómagyar kultúra őrzője otthon maradt-Magyarul tanítom a gyermekeknek a szent énekeket, a Miatyánkat, a keresztutat, amit a csíksomlyói búcsún is mindig elimádkozunk, énekelünk. Nagy meglepetés volt számomra, hogy a csíksomlyói búcsún szombat reggel hajnalban, 3.30-kor a Kálvária hegyen legutóbb, sokan csatlakoztak hozzánk, hogy együtt mondjuk a Keresztutat - magyarul.- Milyen meghívásoknak tesz eleget mostanában?- Legszebbek és nagyon szeretem a karácsonyi koncertjeimet, melyekkel több országban jártam: Magyarországon, Finnországban, Svájcban, Ausztriában és Amerikában.- Véleménye szerint hogyan őrizhetik meg anyanyelvűket és hitüket a csángómagyarok ?- Mivel a falunkban csak csángómagyarok élnek, mi egymás között csak magyarul beszélünk, így egyik generáció adja át a másiknak. Sok időn át nagyon kevesen mentek líceumba tanulni a szegénység miatt, így inkább a faluban maradt mindenki és nem volt szükség a román nyelvre. De amint kezdtünk kilépni a faluból a munka miatt, máris nagyon keverjük a nyelvet. Mivel a nyelv közben fejlődik, s mi nem az iskolában tanuljuk, az új szavaknál a románt használjuk. Pusztinán csak katolikus hitűek élnek. Sokáig latinul miséztek a papok, a nép pedig nem értette, ezért továbbra is mindenki magyarul imádkozott. Nekem az első gyónás alkalma volt nagyon nehéz, mert az imádságokat magyarul tudtam, a vizsga azonban románul zajlott. Első osztályos voltam, még nem tudtam jól olvasni, nem értettem az egyházi szavakat sem. De mára már otthon is románul tanítják az imákat, a papoknál pedig „jó kézben vannak”, így a magyar anyanyelvi oktatáson keresztül tanítom újra a szent énekeket.- Milyen kitüntetéssel ismerték el eddigi munkáját?- Bartók Béla díjat kaptam 2006 őszén, amit Székelyudvarhelyen adtak át. A Magyar Örökség díjat csak átvettem a csángók nevében Budapesten, hisz az elismerés nem nekem szólt személyesen, hanem a népemnek... Aki őrző lehetett a strázsán NAGY PÁL Utolsó könyvét már nem vehette kezébe, nem dedikálhatta barátainak, tisztelőinek Sütő András: a Létvégi hajrában című szöveg-összeállítás halála után nemrég jelent meg Debrecenben, a Kossuth Egyetemi Kiadó gondozásában. (Szerkesztette, a jegyzeteket írta Ablonczy László és Cs. Nagy Ibolya.) A vaskos kötetben olvasható esszék, interjúk, születésnapi köszöntők, laudációk, levelek döntő többségükben az utóbbi években keletkeztek - valóban „létvégi” körülmények között, mikor a testet-szellemet bénító gyilkos betegség kínjai nagyobb vállalkozásba való bocsájtkozást immáron nem engedélyeztek Sütő András számára. De ennek a könyvnek az anyagát a szerző még maga válogathatta egybe az elmúlt nyáron, augusztusban- orvosi kezelések közötti „hajrában”- s adhatta át szerkesztő barátainak. A korrektúrát azonban már nem láthatta. Végzetes beavatkozással a kegyetlen sors posztunusz kötetté változtatta- stilizálta át - ezt a gyűjteményt. Mintegy végső üzenetként. A Létvégi hajrában darabjai a maguk gyönyörködtető változatosságában Sütő András tágkörű, folyamatos, mindig eleven szellemi érdekBuda kiemelt kerületében (a Várhelyen) 67 négyzetméteres öröklakás tulajdonostól 29 millió forintért eladó. Ingatlanosok ne írjanak. Tel.: 06 1 355 8655; 06 30449 5115, e-mail: barthaeva@freemail.hu lődésének, tájékozódásának, mindenre való odafigyelésének, kezdemények és sikerek iránti érzékenységének beszédes dokumentumai. A kegyetlenül megpróbáltató „létvégi” esztendőkben is volt néki ereje, türelme biztató szavakkal szólni pályatársaihoz, barátaihoz, azokhoz, akikkel azonos hullámhosszon gondolkodott a világ dolgairól. Újból meg újból, fáradhatatlanul vallomásos írásokban figyelmeztetett a feledhetetlen szülőföld, a létükben s anyanyelvűkben olyannyira fenyegetett mezőségi magyar szórványok vészesen sokasodó gondjaira. Hittel vallotta, hogy mifelénk, ezeken a tájakon, az hóembernek nagy hagyományokban gyökerező erkölcsi kötelezettsége a közügyek teherviselése tollal és szóval, azonosulással idézvén Németh Lászlót: „Nem akarok csak művész lenni. Egy író, aki csak szép: szajha”. 2002-ben mondta Sütő egy interjúban: „Az írástudó nem fordíthatja el fejét a saját népétől. Ez itt olyan világ, amelyben író, költő, színész, művész maga is felelős azért, hogy olvasóinak, közönségének tömege megmarad-e, vagy megsemmisül a történelem olvasztókemencéiben. Ez itt olyan világ, amelyben vissza Budapesten, a II. kerületben fő útvonalon, buszmegállóhoz, Nagyréthez közel, 666 m2-es telken, 3 szintes ház eladó. 2 nappali + 3 háló + garázs. Irányár: 45 millió Ft, 173.000 Euro Tel: 361-274-5585 Mobil: 36 1 30 603 1946 kell szereznünk mindazt, amit 80 év alatt elvettek tőlünk. Ez itt olyan világ, amelyben először közösségileg kell átvészelnünk a viharos időket, hogy azután majd jobban őrizhessük az individuum szentségét is.” Sütő András soha nem rejtette véka alá eredményeit, élet és irodalom viszonyát illető nézeteit, néphez-nemzethez való szoros kötődését, közösségi elkötelezettségét. A Létvégi hajrában esszéi, jegyzetei, beszélgetései, levelei minderről félreérthetetlenül tanúskodnak. Leginkább talán a szóban forgó nevekkel érzékeltethető Sütő András írói műhelyének légköre, szellemi tágassága. Hadd soroljam: Illyés Gyula, Czine Mihály, Kemény János, Bözödi György, Horváth István, például - az Emlékezés ideje című fejezetben -, aztán Nagy Gáspár (kiről még az élők között szólhatott többször is), Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Görömbei András, Beke György, Domokos Géza, Farkas Árpád, Sára Sándor, Romsics Ignác, Szekér Endre, Pintér Lajos, Sylvester Lajos, Magyari Lajos, Bogdán László, - és a hozzá oly közelálló Sinkovics Imre, Agárdy Gábor, meg Erdős Irma, - és a politika színtereiről: Antall József, Laurer Edith, Tabajdi Csaba, - és a képzőművész Kő Pál, Hunyadi László... Az említettek egyikéhez-másikához olyan fontos - mondhatnám: történelmi súlyú - levél-dokumentumok íródtak annak idején, mint a Domokos Gézának küldött terjedelmes szöveg, ami voltaképpen az Esély második kötetének margójára jegyzett észrevételeket tartalmazza, s ezúttal a levél írója - Sütő András - az RMDSZ vezetőségének egykori, kezdeti évekbeli politizálásának gyengeségeiről is számon kérő hangsúlyokkal mondott véleményt. A „létvégi” esztendők személyes kötődésű eseményeiről, irodalmi és közéleti munkálkodásának, küzdelmeinek hétköznapjairól, a megérdemelt sikerekről, elismerésekről és a fájdalmas övön aluli ütésekről, alvilági bugyrokból fölbukkant hántásokról is van megvilágító mondanivalója Sütő Andrásnak. Sírig tartó meg nem nyugvással emlékezik gyakran 1990 véres vásárhelyi márciusára, az ellene irányított gyilkossági kísérletre, távolabbi időkből a budapesti Nemzeti Színházhoz fűződött jó viszonyára (s azokra a későbbi furcsa fejleményekre, melyek során egyszer csak megszűnt létezni a pesti Hevesi téren a Nemzeti...). Fel-fellobbanó indulatainak felhőfoszlányai mögé is bepillantást nyerhetünk egyik-másik vallomásos megnyilatkozásának olvasása közben, - ahogyan a család-centrikus, otthoncentrikus meghittség atmoszférája is jól érzékelhető ezeknek az írásoknak a mélyebb rétegeiben. S még mi minden... Végtelenül hézagos lenne a Sütő Andrásról rajzolható irodalom- történeti pályakép a Létvégi hajrában lapjain egybefogott szövegek ismerete nélkül. De arról a világról is kevesebbet tudhatna az utókor (meg a jelen), melyben ez a kivételes értékű erdélyi magyar életmű - a Sütő Andrásé - kiteljesedett az Idő markában. 2002-ben, a 75. születésnapja alkalmával rendezett soproni ünnepségen többek között így szólt a jelenlévőkhöz Sütő András: „Azzal vigasztalom magam, hogy az erdélyi magyarság eszméletében én is őrző lehettem a strázsán.” 2007- ben, születésének 80. esztendejében mi azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy megszívlelhetjük legutolsó könyvének sok húron fölhangzó üzenetét. M. A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. 495-8082