Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)

2007-04-01 / 4. szám

P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. CGramgapBams GDo© ®@sG ~ HamgpaDs ű d®@@B(3@odü XXIV. évf., 4. szám 2007. április A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 260.- Ft - $ 4.50 IFJ. FEKETE GYULA HÚSVÉT, AZ ÁLDOZATVÁLLALÁS ÜNNEPE f A AZ ERŐSZAKHOZ VALÓ JOG A múlt év, a jubileumi október ünnep­lőinek durva szétverése a fővárosban, a letartóztatások s a rendőri kínzás folytatása az őrszobákon és az előze­tes házakban újra élesen felvetette a hatalom és az állampolgár viszonyát. Hogy lehet egyik pillatmtról a másikra a nemzeti lobogóval barátaival együtt ünneplő emberből, ne adj Isten, a gya­nútlan s a szórakozóhelyről vagy ház­ból kilépő járókelőből emberi jogaitól, szabadságától megfosztott tárgy? Rousseau forradalmi államelmé­lete, a Társadalmi szerződés szerint- mennyit hivatkoztak erre a most ha­talmon lévő liberális párt alapító atyái- minden a nép felett álló zsarnoki ha­talom visszaélés. Az uralom ugyanis az emberek egymás közti szerződésé­nek eredménye, azaz a népnek joga van arra, hogy felbontsa a számára előnytelenné vált, zsarnoki formát öl­tött megállapodást. A jelenlegi magyar kormányzat pedig burkoltan vissza­állította a rendőrállami formákat, s az ünneplő tömeg ez ellen tiltakozott, amikor lerohanták. A tiltakozóknak igazuk volt, mert Marxszal szólván „egy nemzetnek és egy nőnek nem bocsátják meg azt az órát, amelyben az első jöttment kalandor erőszakot követhetett el rajta.” A jöttment kalan­dort a nép meg is nevezte: Gyurcsány ő, a miniszterelnök. Szabad-e egy kalandortól bármi­lyen eszközzel megszabadulni, ez volt 1956 dilemmája is. A Magyar Nemzet 2oo6. november 4-i számában meg­jelent írásom - Gyakorlótankkal a Bastille ellen - erről és az 56-os rab­­szabadításokról szólt, s példának el­mondtam Madácsi Ferenc esetét, akit társai akadályozlak meg abban, hogy a Gyűjtőfogházban elfogott ávosokat le ne lője. Azóta kétszer is beszéltem vele telefonon - az amerikai Tőle dó­ban él -, s még ma is sérelemként él a lelkében, hogy baj társai lefogták és megszégyenítették. Ismerve a kom­munisták mindenkori bosszúszomját, nem inkább neki kéne igazat adnunk, hogy egy géppisztolysorozat olykor nem is olyan haszontalan? Egyébként is, nem minden forradalom alapkér­dése az, szabad-e a felkelt népnek a zsarnok zsarnokaként viselkednie? A választ nem tudom, de érzem, hogy Madácsinak legalább úgy igaza volt, mint az őt lefogó Péterfi Miklós­nak, aki tíz évvel a forradalom leveré­se után szabadult a Gyűjtőfoglyaként. Máig tartó kommunista gyűlölete ért­hető: fiatal rendőr volt Sztálinváros­­ban, majd Kőbányán szolgált, aztán 1953februáijában a népi demokrati­kus rend ellenségeként letartóztatták. Ót hóiuipi vallatás után életfogytiglani börtönre ítélték, s a csolnoki rabbá­nyából szabadult társaival együtt 1956. október 27-én az esztergomi páncélosoknak köszönhetően. Fegy­vert fogott s végigharcolta a forradal­mat, a bukás után nyugatra menekült. (Ha marad, sorsa a bitó.) Milyen ta­nácsot adna a mai fiataloknak, akik egy rossz lelkiismeretű hatalom ellen küzdenek békés eszközökkel? Ez a hatalom fagyos ingerültség­gel és nagyképűen bámul a jövőbe. Még van ereje a nem kimondására. S a botrány mindig a legdicsőbb napok alkalmával tör ki, mint most is, 2oo7. március 15-én. __________________Tamáska Péter ^ Húsvét ünnepnapjai nem csupán a megújulásra, nem csak a feltámadás­ra emlékeztetik az ünneplőket, hanem az önzetlen áldozatvállalás értelmé­re is. Azt tudatosítják a keresztény hívők számára, hogy a hatalom, a vagyon, a népszerűség nem lehet ön­célú törekvések tárgya, hanem csupán eszköz lehet. Eszköz egy jobb világ, a közjó elérése érdekében. Húsvét ün­nepén emlékezik a világ Jézus szen­vedéstörténetére és feltámadására. A kereszténység különböző irányzatai egységesen tanúsítják, hogy volt ér­telme Jézus áldozatvállalásának, és a mai, elanyagiasodott világunkban is megváltó tette felrázza, és esetleg megváltoztatja az egoisták szemléle­tébe süllyedtek lelkiismeretét. A mai szociál-liberális államhatalom a pénz hajszolását, az egyéni élvezeteket, és a mások feletti uralom elérését nép­szerűsíti. Húsvét ünnepnapjai mindig alkalmat teremtenek arra, hogy fe­lülvizsgáljuk életfilozófiánkat, hogy belássuk a mások áldozata iránti há­látlanságunkat, és hogy vissza-térhes­­sünk az emberiesség útjára. Az önzetlen segítségre és az ál­dozatvállalásra ma nagyobb szükség van, mint bármikor máskor az elmúlt években. Tízezrek veszítették el mun­kahelyüket a közelmúltban, és meg­élhetésük biztosítéka csakis hozzá­tartozójuk keresete lehet. A kapuikat CZERE BÉLA Március 15.-e előtt lázasan készülődött a Petrétei-féle igazságügyi- és belügyi mi­nisztérium, a kancellária-minisztérium, de még a bíróságok egyes részlegei is, hogy bilincsbe veijék a magyarságot. Február végén például átszervezték az egyik olyan bírói tanácsot, amelyik korábban kimond­ta, hogy egy be nem jelentett tüntetésen való részvétel önmagában sem bűncse­lekménynek, sem szabálysértésnek nem tekinthető. Gatter László, a Fővárosi Bíró­ság elnöke a Magyar Nemzetnek korábban azt mondta, hogy nem lesz semmiféle át­szervezés, március 1-én viszont elismerte, hogy “felállítottak egy új tanácsot, mert a bírók túlterheltek”. Megint egy régi ba­rátunkra, a megboldogult kiváló író Haj­nóczy Péterre tudunk csak hivatkozni, aki vüágosan megmondta-megírta: “Mindenki annyit hazudik, ameddig a takarója ér”. A Fővárosi Bíróság elnöke ugyanis közölte a Magyar Nemzet munkatársával, hogy majd személyesen részletesen válaszol minden kérdésre, majd azon nyomban a felesége markába nyomta a telefont, aki számon kérte a laptól, hogy miért nem hagyják az ő férjét békén. Nézzük a Petrétei-Kondorosi tárca újabb leleményét. Március 11-étől sza­bálysértésnek minősül, és ötvenezer fo­rintig terjedő pénzbírsággal büntethető az, aki nem engedelmeskedik a jogszerűen intézkedő rendőr utasításának. Vagyis az intézkedés alá vont személy nem mérlegel­heti, hogy az eljárás jogszerű-e vagy sem, engedelmeskednie kell. Ha például tarkón csapják - hogy csak az áldozatra nézve még az egyik legkedvezőbb fejleményt említsem -, akkor is engedelmeskednie kell, mert különben jön az ötvenezer fo­rintos büntetés. Ha viszont tévedett a rend­őrség, akkor majd kivizsgálják az esetet, természetesen a rendőrség vizsgálja ki. A mi Szilvásynk március 15-e előtt becsukó kórházak korábban gyógy­kezelésben részesített betegeinek ezreit áldozatkész rokonoknak kell a jövőben gondozni. Megszűnő falusi iskolák kisdiákjai csak jószívű városi rokonaik szállásadása révén kerülhe­tik el a rájuk kényszerített drága és fá­rasztó napi utazást. A megszűnő vas­útvonalak és a ritkuló buszközlekedés miatt egyre több falun élő szorul rá valamelyik gépkocsival rendelkező szomszédja, ismerőse jószívűségére, ha elintézni való ügye akad a közeli városban. A mai kormánypolitika a kap­zsiság és az önzés iránti hajlamo­kat kívánja felkelteni és felerősíteni hatalmának megőrzése és a mara­dék közvagyon eltulajdonítása ér­dekében. 2004-ben sikeres volt ez az irigységre és önzésre építkező propaganda, mert a magyar állam­­polgárság kérdésében nemzettestvé­rei megtagadására késztette a hazai választók többségét. Most ugyanez a stratégia azt próbálja elhitetni, hogy a bezáró kórházakon, az ellátatlan betegeken megspórolt összegekből jut majd a reálbérek növelésére; a gyermekes családoktól elvont szo­ciális ellátásokból majd több jut az időseknek; a bezárt iskolák oktató­itól és tanulóiktól elvont oktatási támogatások révén több jut majd a megmaradó iskolák számára; a ki­közvetlenül megint terrorveszélyről vi­zionált, hallucinált. Barátjától, a kisre­­pülőgép-vadász Galambos Lajostól, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójától - emlékszünk az idézett úr aranymondásá­ra: egy szűk kör benzines palackokat akar ledobálni a főváros fölött - tudja, “inkább lehet számítani konfrontációra, mint nem”. Mi van egyébként a rendőrpalota ablaka­ira éjjel fél egykor kalasnyikovból leadott tizenöt lövéssel? Reméljük, nem az van, mint a pesti viccben, amikor Gyurcsány megkérdezi az őt riadtan felhívó Petrétei­­től, “mi az, már fél egy van”? A Szilvásy-Galambos-féle együttmű­ködés változatlanul példás egyébként. Szüvásy vidéken építtet egy szuperpalotát, s amikor a Magyar Nemzet újságírója a helyszínen érdeklődött az építkezés rész­letei felől, a Nemzetbiztonsági Hivatal em­berei leutaztak oda, és felelősségre vonták. Azt is közölték vele, hogy rövidesen elve­szítheti az állását, ha tovább érdeklődik. sebb forgalmú vasúti szárnyvonalak megszüntetése árán olcsóbb lesz a közlekedés, az országgyűlési és helyi képviseleti demokrácia megnyirbá­lása, kormányzati és önkormányzati épületek eladása révén átláthatóbb lesz az ügyintézés a megmaradó kisebb hatóságokban . Végső soron a régi szocialista társadalompoliti­ka lényege érvényesül ma is, mely szerint boldogulásunk érdekében következetesen önzőnek kell len­ni, és jogosultságokat, vagyont és jövedelmeket kell elvonni mások­tól. A szocialista-szabaddemokrata politikusok és a mögöttük álló üz­leti érdekeltségek az önzés emberi gyarlóságát kihasználva kívánják eltulajdonítani az egészségügyi és oktatási közintézmények, valamint a közigazgatás ingatlanait. A közös­ségi szolidaritás anyagi feltételét, a közvagyont már csak népszavazás mentheti meg. Március 15-én negyedmillió ün­neplő jelenlétében Orbán Viktor volt miniszterelnök legfontosabb politikai célnak egy nemzeti köztulajdon meg­mentését célzó népszavazás megnye­rését jelölte meg . „Most nekünk kell döntenünk, mert a mi kórházaink, a mi egészségünk, a mi családunk, a mi gyermekeink tanulása, a mi ha­zánk földje forog kockán!” - mond­ta. A fővárosi tömeggyűlés megannyi Mindenesetre ez a jóember, Gyurcsány aztán nem válogat az eszközökben. A Kun Béla-Szamuely Tibor-Rákosi Mátyás- Apró Antal örökség szilárd eszmei őre, Gyurcsány Ferenc újabb antiszemita-féle kártyakeverésbe fogott. A Che Guevera­­konferencia szónoka, Gyurcsány most azt hazudja a londoni The Times-ban, hogy “Magyarországon sosem látott zsidóelle­­nesség van”, és “növekszik az antiszemi­tizmus”. Saját hazáját is nagyon súlyosan rágalmazza ez a becstelen hazudozó, aki azt állítja, hogy a legszebb, legdicsőbb korszakunknak, az Árpád-komák a zász­laja “nemzetiszocialista jelkép”, az a zászló egyébként, amely ott tündököl a Nemzetbiztonsági Hivatal címerében is, azon kívül a nemzeti zászlónk címerében is megtalálható az Árpád-sáv. S termé­szetesen még azt is állítja ez az otromba hazudozó, Gyurcsány, hogy a Fidesz nem is akarja megkülönböztetni magát a “szél­sőjobboldali erőktől”. Ugyan miért lenne rendőri fenyegetés és terrorveszéllyel történő riogatás ellenére az elmúlt év­tizedek legnagyobb méretű nemzeti ünnepi rendezvénye volt. A méltóságteljes ünneplést beár­nyékolta a kormányzó posztkommu­nista politikusok rágalomhadjárata. Mint annyiszor az elmúlt évtizedek­ben, most is soviniszta, nyilas és náci ideológiával vádolták meg a nemzeti ünnep résztvevőit. Annak ellenére, hogy az Európai Unió emberi jo­gokért aggódó tisztségviselőinek megígérte a magyar kormányzat a maradandó rokkantságot, és halált is okozó gumilövedékek rendőri hasz­nálatának a betiltását, március ele­jén elutasította az Országgyűlésben ezt az ellenzéki kezdeményezést. A nemzeti ünnep előtt félelmet kíván­tak kelteni, de csalódniuk kellett. A kockázatot, és a lehetséges áldozatot nagy tömegek tudatosan vállalták az egész országban. Sajnos, a félelemkeltő politikához csatlakozott a zsidó felekezet több vezetője. Arra szólították fel a zsidó­kat, hogy maradjanak távol a nemze­ti ünnep rendezvényeitől. Az egyik megkérdezett zsidó vezető a nemze­ti ünnep bojkottját azzal indokolta, hogy meg szeretné óvni ismerősét, a kilencven éves Rózái nénit a szerinte „nyilas zászlóerdő” látványától. szélsőjobboldali a Fidesz tüntetésein is résztvevő többszázezer és egyéb tünteté­seken a közelmúlban részt vett sok tízezer ember? Ha már szélsőségekről beszélünk, akkor az igazi szélsőséges a szélsőbalol­dali, a magyarságot a multik egy részével együtt fosztogató Gyurcsány Ferenc. Abszurdum, hogy Gyurcsány azzal érvel, valaki egy “antiszemita röplapot” nyomott a felesége, Dobrev Klára mar­kába. Ez a százféle Gyurcsány-trükkök egyike, amelyet ez az elvetélt miniszterel­nök a közelmúltban a feleségével együtt agyait ki. Dobrev Klára személy szerint valóban nem tehet arról, hogy a nagyapa ilyen kommunista tömeggyilkos volt. Mert még akkor is annak nevezhetjük a nagy­apát, ha ő maga nem sütötte el a fegyvert, nem akasztott. De azért Gyurcsánynak azon már rég el kellett volna gondolkod­nia, hogy illik-e ilyen házból, ilyen örök­séggel a miniszterelnöki székbe beleülnie. A minimális emberi jóérzéssel vajon nem ütközik ez? A londoni The Times-ban egyébként az az Adam LeBor készítette az interjút Gyurcsány-nyal, aki már nagyon régóta a magyargyűlöletéről, az otromba ha­­zudozásairól, csúsztatásairól közismert. Március 5-én a parlamentben Navracsics Tibor Fidesz-frakcióvezető felszólította Gyurcsány Ferencet, hogy “most az egy­szer nézzen a szemébe”, és feleljen arra, hogy antiszemita-e ő vagy bárki a jelenle­vő Fidesz-KDNP frakcióból. Gyurcsány rezzenéstelen gumiarccal ült a pariban, s kijelentette, hogy a Fidesz sosem hatá­rolódott el a szélsőségektől. Számára az Árpád-sávos zászló a holokausztot jelen­ti, mondja ez a hazug, jellemtelen ember. Tehát nem számít, hogy az Árpád-sávos zászló több száz évig a magyarság egyet­len hiteles zászlaja volt. (folytatás a 8. oldalon) Esernyözök Márciusi (tojás) eső aranyat ér

Next

/
Oldalképek
Tartalom