Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)

2007-03-01 / 3. szám

8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. március SZABAD MÁRCIUS 15-ÉT AKARUNK! (Folytatás az 1. oldalról) A bizottság még a rendőrség köz­tudott törvénysértéseit is letagadta - például olyan irányban szépítette a rendőri azonosító nélkül garázdál­kodó egyenruhások rémtetteit, hogy ’’esetenként előfordult, hogy a rend­őrök nem viseltek azonosítót.” Való­jában a rendőrökről készült felgyűlt videó-anyagokat órákig is lehetett nézni úgy, hogy egyetlen egy rend­őrön sem lehetett látni azonosítót. Még az sem lett volna igaz, ha a té­nyeket megmásító kormánybizottság az állítása ellenkezőjét írta volna le, mely szerint ’’csak esetenként fordult elő, hogy a rendőrök viselték volna a kötelezően előírt azonosítót.” Előre lehetett sejteni, hogy a kormány ál­tal kinevezett kormánybizottság nem feltárni, hanem elhallgatni fogja a rendőrség által elkövetett emberte­lenségeket. Ezért is alakult meg egy jogászprofesszorokból, európai uni­ós jogban járatos szakértőkből álló úgynevezett „Civil jogászbizottság”, amelyik február 23-án tárta a nyil­vánosság elé a jelentését. A jelentés bevezetőjében a következmények nélküli rendőri kegyetlenkedésekkel indokolták megalakulásukat. „Nem lenne bizottság - ha nem vesztette volna el mintegy féltucatnyi ember a szeme-világát a fejre célzott lövések következtében. Ha nem szakította volna le a felrobbanó gránát egy fia­talember ujjait. Ha nem kellett volna több sérültből is tízesével kiszedni a gumilövedékeket. Ha nem rúgták volna azonosító-jel nélküli, sí-masz­­kos rendőrök a földön fekvőket, a magatehetetleneket addig, amíg csontjuk nem tört. Ha nem fuldok­lónak volna annyian az iszonyatos könnygáztól. Ha nem kardlapoztak volna a félelmetesen vágtázó lovas rendőrök..” A jelentés részletesen beszámol a nemzeti ünnep résztve­vői ellen indított rendőrrohamokról, képanyagok sokaságával igazolja a brutalitásokat, megszólaltatja az áldozatokat és az ártatlanul meg­­hurcoltakat. Vajon mennyire le­hetett indokolt a rendőri erőszak, ha az előállítottak 80 százalékát a bíróságok már rövid tárgyalás után felmentették? A jelentés ismeretében az Európai Unió emberi jogi biztosa - némi iróniával - felajánlotta a ma­gyar rendőröknek az Unió segítségét, melynek keretében tanfolyamokon elsajátíthatnák azokat a ismereteket, amelyek birtokában meg tudnák kü­lönböztetni a randalírozó huligáno­kat a békés járókelőktől. Ma erre képtelenek - vagy nem is hajlandó­ak. Az Unió biztosa azt is elérte, - legalább is ígéret formájában - hogy a rendőrség a jövőben tömegoszlató célzattal nem használ életveszélyes sebeket és maradandó megrokkanást okozó gumilövedéket és ólmosbo­­tot. Állítólag a rendőri vezetők azt is megígérték az Unió biztosának, hogy a jövőben a fogvatartottakat nem vetkőztetik mezítelenre és nem guggoltatják órákig - mint tették októberben - és nem alkalmaznak véráramlást megakadályozó, ereket elszorító kábelbilincset. A kormány­­párti politikusok természetesen el­lenzéki elfogultsággal vádolják a „Civil jogászbizottság” professzo­rait, kiragadottnak tekintik a tények szikár felsorolását is, és annak elle­nére, hogy az Európai Unió tagálla­ma vagyunk, „Júdás” jelzőket aggat­nak az Uniótól támogatást kérő, és „Magyarországot rossz színben fel­tüntető” szerzőkre. Sajnos, nagyon nagy szükség van az uniós emberi jogi szervezetek várható segítségé­re, amelyek ide küldött megfigyelőik révén talán megfékezhetik a bűnül­dözéstől már elszoktatott, de az el­lenzéki gyűlésekre nagy létszámban ráépülő politikai rendőrség március 15-én is várható jogellenes fellépé­seit. Minden rosszra fel kell készül­ni, mert a Civil jogászbizottságnak a rendőri önkényeskedéseket tények százaival alátámasztott jelentésének ismeretében - vagy talán éppen ezért - a kormány ismét az október 23-án történtekért nagyrészt felelős rend­őri vezetőt bízta meg a március 15-i nemzeti ünnep zavartalanságának a biztosításával. A miniszterelnök nem kíván beszélni a nemzeti ünnepen. Nem kíván szembe nézni azokkal a fel­iratos táblákkal, amelyek őt arra emlékeztetnék, hogy nem is olyan régen, csak a tavalyi nemzeti ünne­pen mennyi mindent ígért a válasz­tóknak - az adók csökkentésétől kezdve, a javuló egészségügyi el­látáson keresztül a bővülő családtá­mogatásokig. Azóta kiderült, hogy növeli az adókat, fizetőssé teszi az egészségügyi ellátást és kórházak tucatjait záratja be, és leépíti a családtámogatást. Amit megígért, annak az ellenkezőjét teszi. A bel­politikai válság fő oka az, hogy nem azt teljesíti, amire felhatalma­zást kapott a választók többségétől. Súlyosbítja a társadalmi válságot az, hogy a beváltatlan ígéretek számonkérésének a lehetőségét is - tehát egy demokratikus alapjog gyakorlását is - megszüntetnék a Kádár korszak diktatórikus szelle­miségét magukba szívó szocialisták és szabaddemokraták. A kormány egyik minisztere azért kívánja meg­akadályozni az ellenzék gyűléseit március 15-én, mert szerinte „van Magyarországon egy párt és annak a vezetője, Orbán Viktor, aki nem csitítani, hanem élezni szeretné ezeket az indulatokat, és március 15-ből polgárháborút szeretne csi­nálni.. „ .” A beváltatlan ígéretek felemlegetése tehát - a miniszter szerint - nem csitítaná, hanem élezné az indulatokat. A legfonto­sabbról feledkezik el a miniszter, arról, hogy az indulatokat az csi­títaná leginkább, ha a hazudozás, a választók tudatos becsapása, és az ígéretek számonkérésének az ellehetetlenítése nem emelkedne a kormánypolitika rangjára. A miniszterelnök a szocialista párton belül is megerősítette a pozí­cióját, és február 25-én a küldöttek 89 százalékának szavazatával párt­elnökké választatta magát. Hatalo­méhségére jellemző, hogy még ez­zel a szavazati aránnyal is elégedet­len volt, és a párt belső ellenzékét, közöttük az Országgyűlés elnökét, akik kritizálták a politikáját - bi­zalmi embere révén „puccsistának” minősítette. „A puccskísérlet meg­bukott!” -jelentették ki a szavazá­si eredmény ismeretében - holott normál esetben egy párt országos gyűlésén az ellenszavazati jog gya­korlása nem tekinthető puccsnak. A szó eredeti értelmében a puccs az volt, ahogyan a mai miniszterelnök leváltotta az elődjét, a kormányzó párt felhatalmazása nélkül. Február közepén az ellenzék országgyűlési és uniós parlamenti képviselői csavarhúzókkal felsze­relkezve fél óra alatt lebontották a Parlament köré jogellenesen telepí­tett rendőrségi kordont, amit a kor­mányellenes tüntetések megaka­dályozása céljából építettek ki. A kordont persze - most már sok ezer lakat beszerelésével - visszatele­pítette a rendőrség, nyilvánvalóvá téve, hogy a jövőben sem kívánja ezen a közterületen engedélyezni a gyülekezési jog gyakorlását. A rendőri önkény ellen benyújtott panaszokkal a bíróságok eddig lát­hatóan nem foglalkoztak, ezért is szükség volt a képviselők fellépé­sére. A kommunista diktatúra áldo­zatainak az emléknapján elhangzott egy képviselői ígéret: „A szabad­ságunk köré épített kordonokat le fogjuk bontani. A kommunizmus által kioltott életek ma ahhoz ad­nak erőt nekünk, hogy védjük meg a szabadságunkat. Ehhez néha elég egy kesztyű és egy csavarhúzó is..” így legyen. De a jövőben talán jobb lenne, ha az emberi jogokat sértők ellenében az ellenzék pártjai - ha majdan hatalomra kerülnek - vég­leg elfelejtenék, és nem használnák azt a bizonyos kesztyűt........ Az első számú tettes: Gyurcsány Ferenc (Folytatás az 1. oldalról) Mindenesetre ebben az egészében gyalázatos MSZP-ben azért mégis van talán egy mag, egy politikus csoport, akikkel esetleg egy hitelesebb, Gyur­csány utáni szociáldemokrata pártot lehetne alapítani. Olyanokra gondolok, mint Jánosi György, Szili Katalin és má­sok. Szüi Katalin például a következő­képpen nyüatkozott a Magyar Hírlapnak (február 19.): “a rendszerváltozáskor egyetértés volt abban, hogy egy demok­ratikus országot akarunk erős középosz­tállyal, amely biztosítja a széles társa­dalmi rétegek számára a felemelkedés lehetőségét. Most azzal szembesülünk, hogy ötszázezren mély szegénységben, hárommillióan a létminimumon élnek, és még számosán érzik magukat a rend­szerváltás veszteseinek... a kormány nem működhet mindig kizárólag a tőke logikája alapján.” “A tőkeérdek minden más érdeket maga alá gyűrt, a társadalmi javak és esélyek eloszlása szélsőségesen egyenlőtlen” - nyilatkozta az MSZP tár­sadalompolitikai tagozata is. Kétségtelennek látszik, hogy most, amikor a legnagyobb szükség van Orbán Viktor támogatására, nagyon is létezik egy olyan liberális - liberálkonzervatív? - csoport, amely jelenleg ugyan még a Fideszben tanyázik, de már lázasan készülődik - vagy elnökváltással vagy új párt alapításával - egy langyosabb, Dávid Ibolya-közeli jobbközepes po­litizálásra. Ilyen figura például a De­mokratában sokáig meglapult, s a talajt előkészíteni akaró Gorka Sebestyén, aki a lap február 8.-ai számában - mintegy utolsó nekifutással, mert aztán eltűnt a lapból szerencsére - élesen támadta Orbán Viktort, hozzátéve, hogy ő nem a Schmidt-Stumpf-féle csoporthoz tarto­zik, csak abban hasonlít az ő törekvése az említett csoport irányvonalához, hogy ő is új pártot akar alapítani. Mi is a baja Gorkának Orbánnal és a Fidesz vezetés­sel? Az, hogy Gorka szerint Orbán és a Fidesz “Amerika-ellenes, oroszbarát, és hihetetlen módon a latin-amerikai pro­­tomarxista rezsimekkel rokonszenvez”. A Fidesz és a Magyar Nemzet Gorka szerint “magasztalja Putyin elnököt és a leninista Hugo Chavezt, miközben Ge­orge Busht rosszabbnak tartja, mint ami­lyen Szaddam Husszein valaha is volt”. Gorka megemlíti, hogy Rogán Antal belvárosi polgármester visszautasította V. kerületi neves értelmiségiek Fideszbe való belépését. Ezekről a neves V. kerü­leti értelmiségiekről csak annyit, hogy ők bizony nagyon erősen liberálisok - erről nem beszél Gorka -, s így a közeledő Fidesz kongresszuson nem valószínű, hogy Orbán Viktort erősítették volna. Ami pedig az Amerika-ellenességet és a többi “vádat” illeti, anélkül, hogy az ember a legkevésbé is szimpatizálna Szaddam Husszeinnel, ki kell monda­ni, hogy az ő idején legalább nem volt mindennapos a vérontás, s ezért bizony elsősorban Amerika és Izrael a felelős, így aztán Gorkáról nekem leginkább Karinthy Frigyes találó kifejezése jut eszembe: „górbarom”. De a Gorka-féle álmodozóknál talán veszélyesebbek azok a publicisták, akik már jó ideje a Heti Válasz köré tömö­rülve Orbán Viktort próbálják - szeren­csére nem sok sikerrel - elíűrészelni. A Demokrata február 15.-ei számában a főszerkesztő Bencsik András bő teije­­delemben foglalkozik ezekkel a jobb­középhez tartozó, de a balliberális oldal elképzeléseivel szimpatizáló publicis­tákkal. Bencsik András idézi a jobbkö­zép egyik tipikus figuráját, Gíró-Szász Andrást. Ritkán lehet ennél sunyibb, alattomosabb cikket olvasni, mint ami Gíró-Szász tollából származik. Gíró- Szász a “korszerűbbé válás” jegyében gyakorlatilag kiherélné, elgáncsolná a legerősebb, legsikeresebb nemzeti-pol­gári pártot, a Fideszt, elvenné tőle a biz­tos győzelem lehetőségét. Ezt mondja Gíró-Szász: “A konzervatív, mérsékelt európai jobboldali erők jellemző jegyei napjainkra jelentősen módosultak. Eb­ből adódóan egy jobbközép néppártnak hazánkban is olyan szerepet kellene felvállalnia, amelyet korábban más po­litikai irányvonalak vallottak a maguké­nak”. Most végre kimondja a fő sunyi, hogy mire gondol: “Ezzel azonban fel kellene adnia a teljes - a radikálisokat is magába foglaló - jobboldalt tömörítő szerepét. Sikeresen azonosulnia kelle­ne jó néhány, eddig a liberálisokhoz, a szocialistákhoz kapcsolható elképzelé­sekkel , amelyek következtében nemcsak erőteljesebb nyitás jellemezné e pártot a centrum felé, hanem több vetélytársának kihúzná a lába alól a talajt.” A Heti Válasz más publicistája - például Granasztói György - egye­nesen a demokráciát, a szabadelvűséget félti, és attól is fél természetesen, hogy nem eléggé tisztázott a Fidesz gazdasá­gi programja, azaz nem viszonyul elég alázatosan, szolgalelkűen a multikhoz, a kapitalizmus egészéhez. “Aki nem vak, pontosan látja, hogy a polgári tábor libe­rálisainak egy része válni akar” - szögezi le a Demokratában Bencsik András. “A jelek szerint mindeddig csupán taktikai okokból viselték el a borzalmas tábor lelkesedését, a polgári körök lángolását, Orbán Viktor «plebejus» elhivatottságát, a két igenes népszavazás kudarcának közösen vállalt édes fájdalmát: kellett a szavazat, de a mucsai bunkók barátsága már nem kell. Elég volt. Agyő... Február 16-án tartotta a szokásos év­értékelő beszédét Orbán Viktor. “Ma­gyarország gazdasági hanyatlásának oka az óriási államháztartási hiányban keresendő” - kezdte beszédét a volt mi­niszterelnök. - „A szocialisták temérdek pénzt tüntettek el, ennek árát azokkal fizettetik meg, akik ebben vétlenek.” Új baloldal jött 2004 után létre, belőlük lett az új arisztokrácia. “Az új arisztokráci­át a gátlástalanság, az erőszakosság, a kapzsiság jellemzi. Ma már a törvények felett állnak, ellenőrzés nélkül rendel­keznek az európai uniós pénzek felett, szembefordítják a rendőrséget a ma­gyar néppel.” Nincs igazság a felelősök megnevezése nélkül, nincs béke igazság nélkül. Minél később szabadulunk meg a kormánytól, annál több évet veszí­tünk. „Fizessenek a hazugok! Fizesse­nek, akik becsapták, megtévesztették, félrevezették az embereket!” - mondja joggal Orbán Viktor. Meggyőződése Orbán Viktornak, hogy Magyarországot csak a plebejus politika teheti erőssé - s ezzel a volt miniszterelnök az egyik legfontosabb kulcsszóra talált rá zseniális érzékkel. “Sokan vannak, még a polgári oldalon is, akik felhúzzák az orrukat, mert úgy hiszik, hogy a plebejus politika valami lábszagú, provinciális és műveletlen do­log. Azonban a plebejus politika lényege éppen az, hogy nem kiváltságos politika. Magának nem kér, és mások számára sem ad kiváltságot. A plebejus politika nem leereszkedést, vagy olcsó enged­ményeket jelent - éppen ellenkezőleg! A plebejus politika magasrendű, erkölcsi megalapozottságú, érvelő és demokrata politika.” Március 15.-én a Fidesz nagygyű­lést tart az Erzsébet híd és az Emke közötti térségen, ebből is látszik, hogy sokszázezer ember részvételéről van szó. A balliberális politikusok és az ex­­kommunista, multifüggő lapok máris elkeseredetten, teli nadrággal tiltakoz­nak a “ribillió” ellen. A vámpírmosolyú, elvetemedett agyú Kóka azt állítja, hogy a tüntetés ürügyén Orbán Viktor “pol­gárháborút akar csinálni”. Hű partnere, a pártközpontból az országházba disszi­dált, dupla arcú Lendvai Ildikó pedig azt mondja, ha Orbán beszédet mond március 15.-én, az “a demokrácia és a puccs határán van”. A rókamódra som­­polygó Dávid Ibolya is előhozakodott a saját zseniális ötletével: mind az öt párt együtt koszorúzzon a nemzeti ünne­pen! Talán nem ártana itt megemlíteni, hogy a Professzorok Batthyányi Köre az Országgyűlés feloszlatásában és új választások kiírásában látja a válságból kivezető egyetlen alkotmányos utat. Nem tudjuk pontosan, hogy Molnár Lajos miniszter milyen körök utasításá­ra akaija a magyar emberek egészségét totálisan aláásni, csak sejtjük. Molnár Lajos egészségügyi miniszter kineve­zése eleve olyasmi volt, mintha Draku­­lát nevezték volna ki a véradó központ népbiztosának. A fegyverbizniszben hajdan ugyancsak érdekelt, beteg fül helyett egészséges fület operált orvos most éppen a Neurológiai Szakmai Kollégiumot és a Pszichiátriai Szakmai Kollégium közösségét oktatja és akarja kényszeríteni arra, hogy azonnal vonják vissza azt az állítást, hogy a könnyű dro­gok is veszélyesek az egészségre nézve. Ez a könnyű drogokat erőszakkal libe­ralizálni akaró füloperáló szándékosan a magyar fiatalok életére, egészségére tör, miközben az igazi orvosok két nagy, tekintélyes kollégiumát fenyegeti. Az SZDSZ - korábban a kommunisták - szótárából ismert kifejezésekkel operál a fülész, “haladéktalanul” “teljes elhatá­rolódást" kér a szakemberektől az eddigi véleményükkel szemben. A liberalizálások kétszeres bajno­kává avanzsált a rendőr-brutalitásban is élénk szerepet játszott Petrétei Jó­zsef. Ezúttal nem rendőr-, hanem iga­zságügyi miniszterként, MSZP-s és SZDSZ-es társaival karöltve a 14 és 18 éves korosztály körében az ifjúsági pornót akarta meghonosítani. Ennek a törekvésnek a lényege az, hogy nem­csak egy 14 és 18 év közötti fiatalkorú készíthet pomófelvételt, hanem egy jóval idősebb egyén (szatír) is, s eme tevékenység nem lenne büntetendő cselekmény. Hiszen 14 éves kortól a gyereknek már személyi igazolványa is van, tehát nem lehet a gyereket kis­gyereknek tekinteni - érveltek a szo­cialisták és a szadeszesek eleinte. De aztán az országos tiltakozás hatására halálra rémültek a saját javaslatuk­tól, és teljes mértékben meghátráltak. Hülyék vagyunk és erkölcstelenek, de azért nem annyira, hogy a március 15-ei tüntetés előestéjén legalizáljuk a gyerekpomót - mondogatták végül. „Vissza az egész, úgy kell ez nekünk, mint púp a Hátunkra!” Nem véletlen, hogy az MSZP-SZDSZ bűnszövetkezet minden lehetséges módon megpróbálja akadályozni, hogy Pelczné Gáli Ildikó az elképesztő javaslatot eredetileg tá­mogató balliberális képviselők névsorát megszerezze. De csak nem nyughatnak ezek a szo­­ciálliberális gonosztevők. Gál J. Zoltán az MSZP nevében kiadott egy “kommu­nikációs segédanyagot”, amely szerint nem mondják ki ugyan a családdal, a házassággal szembeni kifogásaikat, de kerülik az erre vonatkozó fogalmakat. A dokumentum az MSZP-sek számára a kerülendő szók közé sorolja “a csa­lád, a házasság, a népességmegtartás” szavakat. És már újra a legfontosabb témák egyikénél vagyunk: Petrétei úr újabb remeklése révén. Hiába, amióta össze­vonták az igazságügyet és a belügyet, jóval több disznóságot tud elkövetni. Ez a jóember - és persze Gyurcsány - íratott egy olyan tanulmányt, amely egymillió ázsiai Magyarországra tele­pítését akaija kierőszakolni. Teszik ezt ráadásul akkor, amikor a 2004 december 5-ei népszavazással aljas, cinikus mó­don megakadályozták, hogy a határon túli magyarok magyar állampolgárságot kapjanak. Egymillió ázsiai betelepítése nemcsak a gátlástalan, mohó multinaci­onális cégek érdekeit szolgálnák, nem­csak a magyar munkaerő értékét vin­nék le ázsiai szintre, miközben az árak persze európai szinten maradnának. A Petrétei-Gyurcsány-banda azt is akaija, hogy az ázsiaiakkal erősödjön az MSZP és az SZDSZ szavazótábora, hiszen az ázsiaiak között rengeteg a kommunista, vagy volt kommunista - elég csak Kí­nára, Vietnamra gondolnunk. A teljesen gátlástalan Petréteiék a magyar nemzeti tudat megrogyasztására, majd később a teljes megsemmisülésére is spekulálnak, a végső céljuk ez. Ez segítene ezen a bűnbandán, egy olyan választás, ahol kínai, vietnami szavazatokkal ők győz­hetnének újra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom