Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
IV. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident - Melléklet 2007. március MAGYAR ZAVAROS Ha eljön a repülő... Az Unió szőlőkivágási támogatással igyekszik csökkenteni a tőkék számát Magyarországon is. Az utóbbi évek katasztrofális szőlőfelvásárlási árai miatt sok termelő ajánlja fel ültetvényét megsemmisítésre. Ám, ezeken a területeken más haszonnövény nem él meg. I Öreg Ladával gurulunk a Hernád jobb oldali töltésén. A több mint 20 esztendős autó viszonylag magas építésű futóművében maradandó elváltozásokat nem okoz a kemény, gödrös út. Drágább autóval idemerészkedni nagy pazarlás lenne. Azokat a szántóföldi területeket szemlézzük kalauzommal, amelyeket háromszor öntött el a folyó az elmúlt években.-Itt Kovácséknak volt napraforgójuk. Van vagy harminc hektár a terület -emlékezik két kormánymozdulat közben, csak úgy a fejével a nagy gazosra mutatva János. A vízből csak a virágok álltak ki. Szép fotókat lehetett készíteni az újságok címoldalára a hirtelen keletkezett tóban visszatükröződő sárga szélű, óriási tányérokról. Még itt volt a víz, Veszter bácsi nem volt nagyon elkeseredve. Másfél hét után ugyan biztos lehetett abban, hogy egy kiló magot se visz abban az évben a felvásárlóhoz, de abban is bízott, hogy a Minisztériumtól jön majd valamennyi pénz, legalább annyi, amiből ősszel vethet búzát. A költségvetési pénzsegítségre több mint négy éve hiába várnak az itt gazdálkodók. Kovácsék lemondtak a növénytermesztésről. János úgy tudja, ajánlották a harminc hektárt a Nemzeti Földalapnak, de, a szomszédok nem tudják pontosan miért, nem írták meg a szerződést. Vagy nyolcszáz méterrel arrébb kezdődik a Jójárt család szántója. Lehetne viccelni a nevükkel, de ehhez most már senkinek sincs kedve. Ugyanis egyáltalán nem jártak jól az agrárgazdaságukkal. Az első elöntés után hitelt vettek fel a takarékszövetkezettől a kukorica vetőmagjára, meg a gépek működtetésére. De megint kijött a Hernád és vagy húsz napig nem ment el a víz. Oda lett a kukorica, így nem volt miből törleszteni a kölcsönt. Tán most a banké a föld a jelzálog fejében. Úgy hírlik, még az idei őszön árvereznek is. Tiszaluc mellett népes gulya legel. Még október utolsó napjaiban is van miből harapniuk az állatoknak. Nekik legalább nem ártottak az évről évre visszatérő árvizek. Tán két kilométert is fordul a Lada négy kereke a legelő mentén. Aztán egy ritkásan gazos szántó mellé érünk. Ez a környéken a szántók közül a legnagyobb. Ötven hektár - ez nem becslés, hanem az itteni mezőket jól ismerő János szerint pontos, földhivatali adat. Még a licitálások idejéből maradt meg kalauzom fejében.-Ezt a mostani tulajdonosa minden tavaszon gondosan és jó alaposan megtárcsázza. A korábbi év élősdi növényeinek minden nyomát eltünteti évről évre a vas - meséli János. Ezt a feladatot minden évben egy-két héttel korábban kapja meg a traktoros, mintsem jönne a fényképező repülő. Az, amelyiknek a felvételei nyomán a művelt területeket veszik nyilvántartásba. Tehát így a tulaj felveszi a kétmillió forintos támogatást földalapú uniós támogatást. Nem termel semmit, tehát ilyen kockázata nincs. Belekerül neki vagy 100 ezer forintjába a tárcsázás, és évvégén megmarad tisztán egymilliókilencszázezer forintja. Ilyen hasznot mostanában egyetlen növénytől sem várhatna még a magyarországi legtöbb aranykoronás földön sem. Ezen a környéken egyébként jól szervezett hálózatok csapnak le minden eladó három-öt hektárnál nagyobb termőföldre. A környékbeli gazdák arról mesélnek, hogy él Nyíregyházán egy vállalkozó, aki ha elindulna a házától gyalog, akkor úgy tudna eljutni az ártándi határátkelőig, hogy egyetlen más tulajdonában lévő rögöt sem kellene érintenie a cipője talpával. B. Gábor: ezt a nevet-bevallom- még nem hallottam Budapesten az újmódi nagy földbirtokosok között emlegetni. Egészen bizonyosan az én kelet-magyarországi tájékozottságommal van a baj. A szabolcsi nagyvállalkozónak minden nagyobb önkormányzati hivatalban van egy megbízottja, akinek ez a megbízatása köztudomású a környékbeli földtulajdonos gazdák körében. A megbízotthoz az év bármely szakában oda lehet menni a terület tulajdoni lapjával és az, helyszíni szemle nélkül, fizet az eladási szerződés aláírásával egyidőben zsebből, azonnal, készpénzben aranykoronánként tízezer forintot. Ám, a Hernád melletti földek felvásárlására ebben a magánkereskedésben is tilalom van. A sokszor megígért, de eddig mindig elmaradt állami kárenyhítés csődbe juttatta az itt gazdálkodó családok többségét és elértéktelenítette a földjeiket is. Ezek a területek egyelőre a spekulánsok érdeklődési körén is kívül esnek. Tulajdonosaiknak a hazugság, a látszatművelés hozhatja a legnagyobb hasznot. II. Gudmon László nyájának csodájára járnak még Nyugat-Európából is. Persze, a köves útról nem találja meg egy maga az idegen a juhászember házát, és juhakoljait a csengődi tanyavilágban. Nincsenek útbaigazító táblák ehhez a portához. Ám, a látogató számíthat a szőlőkben, gyümölcsösökben sürgölődők eligazító tanácsára, hiszen Gudmon Lászlót és családját errefelé mindenki ismeri. Nem találom jó hangulatban az aprótermetű, szikár, mégis vállasinas családfőt. Most kapta meg a nyugdíjfolyósítótól az értesítést a múlt hónaptól esedékes járadékának összegéről. Először nem akart hinni a szemének. Ezentúl havonta huszonhétezer meg egynéhány forintra számíthat biztosan. Most dühös és elkeseredett, hiszen tizenhét éves kora óta fizette, egyetlen hónapot sem mulasztva a nyugdíj- és az egészségbiztosítót. Ez a nyugdíj pedig a villanyra és a fűtésre sem elegendő. Nem maradhat más az egyre többször rakoncátlankodó izmoknak és ízületeknek, mint a következő években is a sűrű nekifeszülés. Gudmon-juhász fiatalon a vándorló életmóddal kísértette a reumát. Hányszor és hányszor deresedett, havasodott rá a sátorlap a nyáj mellett. Tízen-húszon évesen dehogyis gondolt arra, hogy a pusztában így eltöltött őszi, téli éjszakákért alig negyven év múltán az egészséggel kell fizetnie. Most is azt mondja, hogy életének az volt a legszebb időszaka. Mert akkoriban egyszerűek voltak a viszonyok és még volt becsülete az adott szónak. Nyáron a legelőket tisztogatta a birka sereg, így a sásas-zsombékos területek nem vadultak el az éles, apró fogak nyomán. Nyáron a búza és a rozs, ősszel a kukorica elmaradt szemeitől tisztította meg a nagyüzemi tarlókat a nyáj. A téli heteket pedig nem kellett a személyi jövedelemadó bevallása fölé hajolva tölteni. László kiengedi az istállóból a kosokat. Minden juhász ember büszke a szép apaállataira. Itt a Kiskunság széli tanyán igazán szelídek ezek a csavart szarvúak. Biztos, hogy ostor nem csípte a hátukat, mérges puli nem harapta a hátsó csánkjukat. Vendéglátóm azt mondja: még most sem az állatok körüli munkától tart. A hivatal packázásaiba, újabb és újabb szabályozó változásokba, az egyre másra kiagyalt új adók követésébe, a bizalom teljes hiányába fárad egyre jobban bele. Büntetik, ha az állat füléből legelés közben kiesik a krotália. Jön a bírság, ha a forróságban a juhász éberségét kijátszva néhány anyajuh beleivott a nagygazdaság halastavába. Fizetheti a kamatot a járadékokra, ha három napot késett a pénz átutalása. A hivatalt, a hatóságot egyáltalán nem érdekli, hogy a születő bárányok miatt nem hagyhatta el akkoriban egyetlen pillanatra sem a tanyát. Mostanában a munkaügyi hivatal arra fordít hihetetlenül nagy energiát, hogy a családtagokon kívül idegen munkást találjon az állatok mellett vagy éppen a téli eledelt és az abrakot megtermelő tanyagazdaságban. Kutatták már itt át, nyári estén, késői sötétedés után az istállókat, mert „bejelentés érkezett”, hogy erdélyi feketemunkásokat foglalkoztat a juhász. A kosok között, a szénapadláson, a nyári lakban persze, senkit sem találtak. Egyszer szétgurították a kazalból a szénabálákat is, mert úgy vélték, hogy ott rendezkedtek be a nyári munkák idejére az illegális munkások. Persze, hogy egyetlen gazdátlan rongyot sem eredményezett ez az akció. Gudmon László már többször kikérte magának azt a gyanúsítást, miszerint ő liter borért, ételért foglalkoztatja a puszta szerencsétlenjeit: mozgás sérülteket, szellemi fogyatékosokat. A munkaügyesek azt nem ismerték el egyetlen pillanatra sem, hogy a birkák legeltetése és jól lakatása nem egykönnyen elsajátítható tudomány. Erre a feladatra akárki nem képes. Néhány hete aztán egészen bizonyosan hitték a munkaügyi felügyelők, hogy most bizonyosan megfogták ezt -a szerintük- svihák Gudmont. A szemléző repülőről letekintve egészen bizonyosan megállapították, hogy a nyáj mellett nem a gazda küldi terelésre a pulit. Rögtön, ment az értesítés a földi akciócsoportnak. Indultak is sűrű porfelhőt verve a birkás tanya felé a terepjárók. Hamarosan meglátták az állítólagos idegen által felügyelt nyájat is. A három sokmillió forintos járgány három oldalról kerített. El is kapták a birkák aktuális pásztorát, Gudmon Lászlónét, juhászunk több mint három évtizede hites társát, családi gazdaságában a legfontosabb, legkitartóbb segítőjét, így az akció lyukra futott. Büntetés kiszabására természetesen most nem volt jogcím. Az akció repülőstől, terepjáróstól, a fogdmegek napidíját számítva belekerült vagy félmillióba. Ez nem érdekli a hivatalt, csak a százforintos járulékhátralék. Bőle István Kedves Olvasónk! Amennyiben egyetért céljainkkal, vátjuk a lehetőségeihez mért anyagi támogatását! Segíthet a Nyugati Magyarság előfizetésével is! Magyar Nemzeti Alapítvány székhely: 1051 Budapest, Nádor u. 32. Postacím: 1051 Budapest, Nádor u. 32. Bankszámlaszám: 10405004-00012656-00000008 Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Telefon: (36)-70l453-6893, (36)-l1269-1243, (36)- 701453-6000 Fax:269-1243 email: zsil@t-online.hu A vidék népességmegtartó erejét növelhetné az idegenforgalom fejlesztése. Erre a 2002-ig hivatalban lévő Orbán-kormány milliókat áldozott. A szocialista-liberális kormányzat ezt a programot is törölte. Az ország termálvíz kincse világviszonylatban is jelentős. Lenti azon szerencsés települések közé tartozik, ahol még időben elkészült a gyógyító medence. Sok ezer magyarországi termelő hagyott fel az elmúlt években a valamikor biztos megélhetést jelentő fólia alatti zöldség- és virágtermesztéssel. Nem tudták fizetni a több tízszeresére drágult energiát. Nem bírták a versenyt a külföldről beözönlő silány minőségű, ámde olcsó dömpingáruval.
