Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-11-01 / 11. szám
2006. november Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal Hogyan tovább? UNOKA JÓZSEF Egyik külföldre szakadt és nemrég hazalátogatott hazánkfia, ismerkedve a hazai viszonyokkal kijelentette, hogy ez, ami itt van nem demokrácia csak fél demokrácia. Van úgynevezett szabad választás, de nincs választási esélyegyenlőség, van szólásszabadság, de a nemzeti oldalnak a véleménye közzétételéhez nincs arányos média-hozzáférése. A lakosság jelentős része vidéken és mezőgazdaságból él, de a köztévé és a rádió kizárólagosan a budapesti szocialisták és liberálisok szócsöve, mintha Magyarország Budapest gyarmata, a közmédia pedig a kormány tulajdona lenne, és sorolhatnánk még. Minden bizonnyal azért van fél demokrácia, mert csak fél rendszerváltás volt. Ezt persze nemcsak ő, hanem a lakosság és az értelmiség jelentős része is így látja. A nyugati országokba a szocialista párt is a hazája érdekeit néző hazafias párt, sőt talán még a környező volt szocialista országokban is, például Csehországban az. A magyarországi balliberális pártok viszont az idegen hatalmak és érdekcsoportok kiszolgálói maradtak, csak a nevüket változtatgatják, régi gyalázatos ideológiájukat és identitásukat megtartották. Nálunk a szocialista párt a 45 évig dühöngő kommunista terror fenntartóiból, elnyomó apparátusának a tagjaiból alakult, akik szocialistáknak nevezik ugyan magukat, de semmi közük a dolgozók érdekvédelméhez. Emellett van még egy, a szocialistákkal koalícióban kormányzó hataloméhes, gyűlölködő, magyarellenes, mindent eladni és elherdálni szándékozó neoliberális párt. Ez a két párt a gazdasági- és médiahatalmával visszaélve, a lakosság tájékozatlanabb részének a félrevezetésével igyekszik továbbra is megtartani hatalmát. Korábban a diktatúrával, ma a demokráciára való hivatkozással kötik gúzsba a nemzeti érzelmű emberek kezét. Ráadásul itt van egy, saját bevallása szerint is költekező, osztogató, fosztogató, az országot a csőd szélére juttató, hazudozó, morálisan elfogadhatatlan miniszterelnök, akitől az ország egyszerűen képtelen megszabadulni. Kiderült ugyanis, hogy a miniszterelnököt nem lehet alkotmányos keretek közt, demokratikus módon leváltani. A nép a leváltását követeli, a köztársasági elnök nem rendelkezik a lemondatásához szükséges hatáskörrel, a miniszterelnök foggal körömmel ragaszkodik a bársonyszékéhez, a parlamenti többséget képező elvbarátai, a vele azonos morális szinten álló posztkommunista és liberális kormánykoalíció pedig egyenlőre a maradását támogatják. Most mi a teendő? Civilizált világunkban, amikor állandóan a demokráciára hivatkoznak azok, akik a legkevésbé sem tartják azt be, ha a nép ragaszkodik az elfogadhatatlan miniszterelnök eltávolításához, az őt delegáló párt rendszerint felszólítja őt, hogy mondjon le, s a miniszterelnök általában le is mond. Nem így nálunk, ahol még ma is lépten-nyomon azt hangsúlyozza a kormánykoalíció, hogy itt demokrácia van, és folyton azzal vádolják az ellenzéket, hogy nem demokratikus módon akar változást. Oldják hát meg demokratikusan, csak oldják meg végre! Mert demokrácia az, ahol gátlástalanul ki lehet fosztani az országot, gátlástalanul el lehet herdálni az ország vagyonát anélkül, hogy részletesen elszámolnának vele és felelősségre vonnák a tetteseket? Demokratikusan lehet hazudni, becstelennek lenni, csak egy megbízhatatlanná vált miniszterelnököt nem lehet eltávolítani a hivatalából, ha a cinkosává szegődött pártja ezt nem teszi lehetővé? Valóban ez lenne a demokrácia? Megáll az ember esze, hogy milyen immorális emberek kerülhettek Magyarországon hatalomra? Vajon hol tanultak ezek az emberek erkölcsöt, tisztességet? Nyilván nem ott ahol, a nemzeti oldal tagjai. Az ő erkölcseik ugyanis nem magyar erkölcsök, az ő erkölcseik idegen a magyaremberek értékrendjétől és Magyarország érdekeitől. Sokan nem értik, különösen a külföldiek, hogy miért van ilyen óriási és összeegyeztethetetlen szakadék az ország lakóinak két része között. Hát ezért. Van ugyanis a hatalmon lévő, külföldi érdekeket 60 éve kiszolgáló, nemzetidegen, nemzetellenes erkölcsiségű liberális, posztkommunista konglomerátum, s mögöttük a bevallottan hazugságokkal félrevezetett, rájuk szavazó tömegek, és van a terrorizált magyar identitású nemzet. Ennek a két tábornak az erkölcsi értékrendje és az érdekeltsége összeegyeztethetetlen. A vadkapitalizmust támogató liberálisok és a milliárdos posztkommunista szocialisták azt nézik, hogy mi a külföldiek érdeke és elvárása, mit lehetne még nekik eladni, mit lehetne még elherdálni, miből lehetne még pénzt csinálni, függetlenül az ország, különösen a mezőgazdaságunk érdekeitől. Nyilván azért is ragaszkodnak most annyira a hatalmukhoz és a miniszterelnökükhöz, mert valahol még van valami eladható, és számítanak az Európai Uniótól várható jelentősebb könnyű prédára, mint ahogy a szocialisták legutóbbi értekezletükről ez ki is szivárgott. A nemzeti oldal pedig - és most nem pártokról beszélek -, azt nézi, hogy mi a magyar nemzet érdeke. Azt kutatja, vajon hogyan lehetne a hazai adottságok és a még meghagyott értékeink mellett, az EU támogatás felhasználásával normális életfeltételeket kialakítani, az eddiginél élhetőbb életet biztosítani hazánkban. A magyar nemzeti oldal hazaszeretetre, tisztességre, becsületességre, egyenességre épülő értékrendjével szemben ott áll a szocialista és liberális konglomerátum hazudozásra, félrevezetésre épülő, osztogató-fosztogató, kirekesztő, nemzetellenes és nemzetidegen, internacionalista és kozmopolita értékrendje. Ez a két értékrend érthető okokból kibékíthetetlen egymással. Ugyanis, ahol ez a gyalázatos posztkommunista értékrenddel szövetkezett liberális értékrend felüti a fejét, pláne még ha hatalomra is jut, belső békétlenséget vált ki, és előbb-utóbb az ország pusztulását okozza. Tartós uralmuk Magyarország teljes, morális, politikai és gazdasági pusztulásához, valamint államrendjének felbomlásához vezet. A lehetőség sajnos fennáll, és mindennek az oka az, hogy nem volt igazi rendszerváltás Magyarországon. Ennek a Kossuth téren lévő permanensnek tűnő tüntetésnek is csak akkor van értelme, ha a nyomásgyakorlást állandóan fokozva mindaddig tart, amíg be nem fejezik mindazt amit 1989-90-ben és az első többpárti kormány idején elmulasztottak. Hányszor kell még megalázni a magyar nemzetet, hogy vissza is merjen ütni? A szemünkbe hazudnak, kifosztanak, és még másokat tesznek felelőssé, ha háborog a nép. „Hazudtunk nappal, hazudtunk éjjel és még este is”, harsogta a miniszterelnök a szocialista pártvezetők és a kormánytagok előtt, és nem akadt köztük senki, aki ne vállalta volna vele a cinkosságot. Hát milyen emberek gyülekezete ez, amelynek fontosabb egy immorális miniszter mint a hazája? Lehet e ilyen párttal valamiféle közösséget vállalni? A legnagyobb baj az, hogy nincs a jelenlegi kormánykoalícióval szemben egy igazán ütőképes radikális ellenzéki párt. A korábbi keresztény nemzeti politikai elitet még az elődeik, a Rákosi rezsim lefejezte, deportálta, börtönbe zárta, gyakorlatilag szétverte. A felnövekvő ifjúságot nemzetidegen és nemzetellenes ideológia alapján nevelték, nevelik és sokan még felnőtt korukban sem ébredtek fel ebből a kommunista és vadkapitalista liberális kábulatból. Az MDF jelentéktelen, értékrendjét vesztett párttá forgácsolódott. A MIÉP a rárakott sok, többnyire igazságtalan rágalom és a belső meghasonlások következtében szintén igencsak összezsugorodott. A legnagyobb ellenzéki párt a Fidesz pedig elvesztette a korábbi aktivitását, gyakorlatilag szalonpolitizálást folytató párttá szelídült, a vezetői pedig ma már elsősorban a folyamatosan támadó kormánykoalíció elvárásainak igyekeznek megfelelni. Ahelyett, hogy kezdeményezők lennének, elszámoltatnák a kormányt, és a kampányukban nemcsak a gázáremelkedésről, hanem a kormány által elherdált pénzekről és az ország súlyos gazdasági helyzetéről beszéltek volna. Most pedig ahelyett, hogy a népfelkelőkké hevült tüntetőknek idejében az élére álltak volna, akár úgy is, hogy kitessékelik az oda nem való önjelölt vezetőket is, inkább az elhatárolódást választották. A Fideszt annakidején a nép elfogadta a nemzeti oldal vezetőjének. Egy ilyen hallatlan bizalmat élvező párt választási veresége a magyar nép becsapása, cserbenhagyása, elárulása is. Az a vezető, aki ilyen bizalmat kap egy néptől és a vele szemben támasztott elvárást bármi okból nem tudja tisztességesen teljesíteni - alkalmatlanság, gyávaság, megfélemlítés, vagy kényelem miatt - ne vállalja el, vagy mondja vissza a feladatot. A magyar nemzetnek ilyen erőszakos liberális-baloldali pártok mellett sokkal ütőképesebb ellenzéki pártra és bátrabb vezetőkre lenne szüksége, akik nem hagyják magukat lépten-nyomon megvezetgetni, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól, és győzelemre, a valódi rendszerváltásig viszik a napjainkban országszerte kibontakozó harcot. Ami a rendszerváltó pártokat illeti, az ő felelősségük egyebek mellett, hogy olyan alkotmányt fogadtak el és hagytak ránk, amely lehetővé teszi mindazoknak az igazságtalanságoknak és gazságoknak az elkövetését, amelyeket azóta az ügyeskedők és egyes politikusaink elkövettek. Amely lehetővé teszi, hogy egy miniszterelnököt ne lehessen törvényes keretek között is leváltani, elzavarni, bármilyen súlyosan vét is a tisztesség és a magyar nép ellen. Nem teszi lehetővé, hogy a köztársasági elnök felszólíthassa távozásra a túl sok kárt okozó és nemzetellenes miniszterelnököt. Nem akadályozható meg, hogy a nemzet által fenntartott köztelevízió és rádió csak a kormánykoalíció szócsöve legyen, stb. Ami pedig a köztársasági elnök urat illeti, azt hiszem tőle is és az örökös defenzívában lévő ellenzéki pártoktól is joggal várhatjuk el, hogy legalább most figyeljenek oda a fiatalok ellen folyó eljárásokra, és ne engedjék meg, hogy emiatt a kellemetlen incidens miatt, a hatalmon lévők a Kossuth téri tüntetést a köztörvényesek zavargásává kiáltsák ki, a túllelkesült fiatalokat pedig mint köztörvényeseket ítéljék el és bélyegezzék meg. Elvárható erkölcsi kötelességük továbbá talán az is, hogy az ártatlanul összeszedett fiatalok meghurcolását megakadályozzák, az ellenük folyó eljárást az ellenőrzésük alatt tartsák. Továbbá, hogy körültekintő, tárgyilagos vizsgálat tisztázza, hogyan és miért is alakult így, ahogy alakult a TV székház előtti, majd a későbbi helyzet. Kik is voltak a valódi bűnösök, a lemondani nem akaró miniszterelnök, az inszufficiens alkotmány, a tehetetlen dühöt kiváltó pártok, a székházban lévő TV-vezetők, vagy a provokátorok, esetleg mindez együttvéve okozta megfelelő kezelés híján a spontán robbanást. A megkezdett úton pedig végig kell menni a valódi rendszerváltásig, mert a korábbi nem volt az, és egy megfelelő alkotmányt, valamint egy valóban demokratikus rendszert kell kialakítani, amikor minden párt az, ami, minden és mindenki - értéke, érdeme és értékteremtése arányában - pozitív és negatív diszkrimináció nélkül - a helyére kerülhet. Emlékmű a kommunizmus áldozatainak mosásában érdekelt... Köszönet érte mindannyiuknak, hogy végre leg-Első a világon: A kommunizmus százmillió áldozatának valamint az 1956-os forradalom hőseinek iker-emlékműve Csömörön 2006. október 21-én felavatták a világ első, a kommunizmus százmillió áldozatának és a magyar forradalom és szabadságharc hőseinek emlékét idéző iker-emlékművet Csömörön, a helybéli hősök temetőjében. A rendkívüli eseményre több ezren érkeztek, a határon túlról is sokan. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, volt miniszterelnök, az esemény fővédnöke levélben gratulált a csömöriek példamutató bátorságához.- A múltat is teremteni kell! Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják. Valamirevaló múlt megteremtéséhez néha nagyobb erő kell, mint a jövőjéhez. Mindent pontosan a helyére kell tenni. A rosszul elrendezett, rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan idő meg egyszerűen el sem megy. Ködszerűen üli meg a tájat és az elmét - idézte Orbán Viktor Illyés Gyulát. Majd így folytatta levelében: - Valóban, másfél évtizeddel ezelőtt, a kommunizmus bukása pillanatában úgy gondoltuk, minden tudásunk megvan ahhoz, hogy egy szabad, gyarapodó, önérzetében megerősödő nemzetként végre a saját kezünkbe vegyük a jövőt, sorsunk irányítását és újrakezdjük, új fejezetet nyissunk Magyarország politikai életében... Másfél évtized elteltével be kell ismernünk, hogy nem így történt, és nem úgy van, ahogy akkor gondoltunk. Másfél évtized múltán ezért nem is került minden pontosan a maga helyére... A nemzet egésze nem tud, nem képes együtt gondolkodni, amikor rendre létezik egy ezzel ellentétes szándék, törekvés, amely a múlt tisztázása helyett a múlt tisztára alább Csömörön a helyükre kerültek a dolgok - írta Orbán Viktor. Amikor 1959. február 24-én Winner Máriát életre ítélték, egyben viszszaadták neki az emlékezés hosszú lehetőségét. Elmondása szerint két választás állt előtte: vagy eladja a lelkét a hóhérnak, és nap mint nap elaltatja lelkiismeretét, vagy vállalja a legsötétebb megaláztatást, a megrögzött „ellenforradalmár” jelzőt. Winner Mária szabadságharcos, az emlékmű avató főszónoka megőrizte lelkét. Véleménye szerint „ötvenhat fénylő arcai” előjönnek a fényből, kilépnek az elhazudott történelemkönyv lapjaiból és visszakövetelik feláldozott életük igazságát!- A politikai válság mögött, mely rátelepült országunkra, egy mélyen húzódó erkölcsi válság található - folytatta az ünnepi szónokok sorát Tőkés László református püspök. Hangsúlyozta: - Ezen a napon százmillió áldozatra emlékezünk, s közöttük a kommunizmus magyar áldozataira. De, mint mondta a túlélőket üdvözli a résztvevőkben, akik reménye szerint túlélik a „mai kocsmát” is. A Király hágómelléki Református Egyházkerület püspöke felidézte a Gulág poklát megjáró Szolzsenyicint, aki szerint „a kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embert még nem produkált a történelem. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása kívánja.” Tőkés szerint a kommunizmus egyszerre volt erkölcstelen, vagyis immorális, és erkölcs nélküli, azaz amorális. Bokor Imre hadtörténész ünnepi felszólalásában kijelentette: - Csömör nagyközséget a mai napon arany betűkkel jegyzik az egyetemes világtörténelem lapjai. Világelsők lettek ezzel az impozáns, az emberiség mérhetetlen nagyságrendű tragédiáját, valamint hazánk tragikus, de dicsőséges forradalmát és szabadságharcát szimbolizáló iker-emlékmű felállításával. Csömör történelmi zarándokhely lett. Bokor Imre rámutatott: - A túlélők szent kötelessége, hogy a szörnyű bűntettek ne vesszenek a feledés homályába. Egy ördögien kegyetlen, szocialista, kommunista, bolsevik címkékbe burkolt világrendszer főgurujai százmillió ember élete árán mintegy nyolcvan évig konzerválták uralmukat és soha be nem gyógyuló lelki szenvedést okoztak az áldozatok hozzátartozóinak. Mátyás Sándor, a Gloria Victis Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: az Iker-emlékművet közadakozásból, állami támogatás nélkül építették fel, a szobor alkotója Víg János, gödöllői restaurátor és szobrászművész. Meggyőződésük, hogy az emlékmű felavatása számos túlélőnek jelent majd elégtételt és emlékeztető, felvilágosító, oktató mivoltából fakadóan hozzájárul Magyarország lelki és erkölcsi megújhodásához. Frigyesy Agnes be kell ismernünk, hogy nem tudunk mindent, amit tudnunk kellene, éppen
