Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)

2006-07-01 / 7-8. szám

2006. július-augusztus

Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident

7. oldal

Magyar csillag sorsa

DOMONKOS LÁSZLÓ

Néhai jó Makkai Sándor, Erdély református püspöke - mellékesen kiváló regény- és tanulmányíró - a huszadik század huszas éveinek második felében ezzel a címmel írt egy nagyszabású esszét: Magyar fa sorsa. Alcíme ez volt: A vádlott Ady költészete.

Hajlanék rá, hogy éljek a nagyon is kínálkozó párhuzammal: magyar csillag sorsáról értekezvén, alcímül azt írjam - mert tán még Adyénál is sokszorosabban igaz - A vádlott Erdélyi József költészete. Csakhogy itt nem is csak költészetről - elsősorban éppen hogy nem is arról - kell szólni, ráadásul Magyarországon régen megszokhattuk, hogy költők, írók a napi politika eszközévé, célpontjává, alanyává és állítmányává is válván, mű és emberi tartás, eszme és erkölcs sokszorosan elhalványulni látszik (sőt, a legaljasabb, hazug módon meg is hamisítódik, netán elhallgatódik). Ilyen-olyan politikai szempontok, állítólagos meggondolások-megfontolások, sanda hátsó szándékok, gyáva, szolgalelkű megalkuvások és szánalmas helyezkedési kísérletek (és hasonlók) következményeképpen.

Az 1896-ban született Erdélyi Józsefet a kortársak nemzedéke legnagyobbjai között tartották számon, rá érzem talán legjobban igaznak, amit a költők költőjéről, a Legnagyobbról, azaz József Attiláról írt méltatlanul elfeledett irodalomtörténetében (Nagy vállalkozások kora) Féja Géza: „József Attila félig román származású volt... csakugyan mi vagyunk az elrendelt törzs, »a nagy fa«, melyről Vitkovics Mihály írt s melyben népek és fajták hajtása a legszebben fogan meg?” József Attila „félig román” származása erősen vitatható ugyan, hiszen József Áronról tulajdon fia sem tudta biztosan, nem székely volt-e - keresztneve alapján pláne! - legalább félig, így a sok nagy magyar költő legnagyobbika legföljebb csak ha „negyedvér” szerint lehetett talán román származású.

Ennél jóval fontosabb azonban, hogy Erdélyi József valóban és bizonyíthatóan félig román származású volt, hiszen egy színromán férfiú, bizonyos loan Ardelean és egy magyar asszony gyermekeként látja meg a napvilágot Biharban, Nagyszalontától délkeletre, nagyjából a magyar-román nyelvhatár vidékén - ez a partiumi származás motívumaiban jobban Erdély-széli, mint földijei közül akár Ady, akár Sinka költészete. (Apja román neve, melyet 1906-ban a szó szoros értelmében „magyarítanak", hiszen csak magyarra fordítják - az Ardelean Erdélyit jelent, nyilvánvalóan utalva a „bentről”, kelet felől, azaz Erdélyből érkező család származási vagy korábbi lakhelyére.) Egyik legnagyobb versében, Az utolsó királysasban „királyhágói kék hegyekről síkra szállt” fenséges madárról dalol - a legújabb korban alighanem elsőnek emelvén be ismert versben a magyar köztudatba a régi magyar világ (és a magyar történelem) egyik legjellegzetesebb földrajzi nevezetességét, a történelmi Erdély és Magyarország határát jelentő, magyar néprajzi-településföldrajzi szempontból már jó ötszáz éve a magyarság számára elveszettnek tekinthető Királyhágót.

Erdélyi József egyébként is a magyar vidék kollektív tudattalanjának és kollektív népi emlékezetének csak József Attilához és Sinka Istvánhoz mérhető megszólaltatója: nemcsak génjeiben, hanem sejtjeiben, legapróbb porcikájában is hordozza azt a vidéket, amit egyik legnagyobb szellemünk, Németh László éppen Erdélyi kapcsán így jellemzett: „... táj, amelybe Isten, úgy látszik, sok emlékeznivalót rakott le: Bihar.” Ugyancsak Németh írta róla: „az egész Erdélyi József a magyar föld új beleszólása a nagyon is eleurópaiasodó magyar lírába.” És tegyük hozzá rögtön: nemcsak abba. Hanem - mint kortársainak legjobbjai egytől-egyig - a korabeli magyar életbe is. Mindenestül. Ez pedig már megbocsáthatatlan. Különösen az, ameddig és ahogyan ő el merészkedett menni.

Erdélyi József, származás ide vagy oda, mélyen és reménytelenül magyar volt, ez pedig, lettlégyen bármily meglepő, már a két világháború közötti magyar időszakban sem számított éppen elfogadható dolognak bizonyos hangadó körök részéről. Ez a tiszta hangú, különösen mély érzésű ember őszinte átéléssel és megragadó láttató erővel aggódott vállalt fajtájáért. A reakció: előbb fölényes lesajnálás, gúny, később eszelős, megveszekedetten acsargó gyűlölet, legvégül: teljes elhallgatás, mesterségesen előidézett és fenntartott süket csönd és közöny. Mintha nem is léteznék, mintha soha a világon sem lett volna. (Mindez milyen ismerős, nem?) Amikor pedig a második világháború végén, újra „két pogány között”, a német megszállásból az orosz megszállásba kerülvén, elemi erővel tört fel a magyarság legjobbjaiból a kétségbeesés által sugallt kiáltás-özön, A magyarokhoz című, Tinódi Lantos Sebestyén emlékének ajánlott versében nyíltan a közeledő bolsevik orosz hatalom elleni küzdelemre szólít fel. Ám akármilyen hihetetlen, főbűne mégsem ez lesz: még 1937 augusztusában jelenik meg a legfőbb botránykő, a sok évtizedes billog, amivel, úgy tűnt, elevenbe talált: a Solymosi Eszter vére, amely az ún. tiszaeszlári „vérvádat”, Solymosi Eszter magyar parasztlánynak a vád szerint zsidó rituális gyilkossággal történt megölését elevenítette fel. A felzúdulás szinte elementáris. A jelenkori magyar médiagengsztereknek is dicsőségére vált volna az a totális hadjárat, amelynek példátlan manipulativ ereje alól még a tisztességes szellemű magyarországi baloldali zsidóság

olyan szellemi kiválósága sem tudta kivonni magát, mint a különben ragyogó ízlésű Bálint György...

Amint hát az orosz hódoltság - magyar nyelvű moszkovita-cionista segédlettel - rágördült Magyarországra, Erdélyi József előbb nyugatra menekül, akárcsak hasonló eszmeipolitikai utat bejárt erdélyi írótársai, a székelyföldi Nyírő József vagy a mezőségi Wass Albert. Azonban ő hazaszökik, szülőföldjén, a partiumi Biharban bujkál közel két esztendeig, majd 1947-ben feladja magát a hatóságoknál. Végül „csak” három év börtönt és a magyar kultúrából történő teljes kizárást kap, az első adandó alkalommal, az enyhülés kezdetén azután - nagy kegyesen, állandóan pórázt emlegetve-mi ogatva - engedélyezik visszatérését >z irodalomba.

Egyik kortársa máig kéziratban maradt visszaemlékezésében „az engesztelhetetlennek” nevezi. Igen, hiszen így ír első megjelent, Visszatérés című versében az Irodalmi Újság 1954. február 10-i számában: „Megtérek az ösvényre és az útra, / mit jártam ifjan, árván, hősileg, / semmis legyen lábam minden nyoma, / mely maradni szemeknek hízeleg.../ a magyarnak hűséggel tartozom, -/ az ő éneklő madara vagyok”.

Az a tény, hogy akár az előbb említett, kéziratban maradt visszaemlékezést nyomtatásban megismerhettük, hogy a teljes Erdélyi József-életművet a róla szóló írásokkal, méltatásokkal, bírálatokkal, vádaskodásokkalvádakkal, versekkel és levelekkel, dokumentumokkal és fényképekkel megismerhettük - a Nap Kiadó In memoríam-sorozatának köszönhető, amelyben a nemzeti szellemű magyar kulurális élet egyik legkitűnőbb irodalomtörténésze, a fáradhatatlan filológus és rendíthetetlen elviségű esztéta, a válogató-szerkesztő-összeállító Medvigy Endre hatalmas munkájának köszönhetően előttünk lehet a Magányos csillag című, Erdélyi Józsefről szóló kötet. Ebben nemcsak a fent vázolt dokumentumok vagy versek olvashatók, de jószerével szinte minden, ami csak Erdélyi Józseftől és Erdélyi Józsefről érdemes. Persze ne feledkezzünk meg egy nagyszerű előfutár-vállalkozásról sem, a legfőbb pártoló és eszmetárs, a nagyságát az elsők között felismerő, ma már szintén klasszikus Püski Kiadó kötetéről sem, hiszen Fehér torony címmel 1995-ben kiadott, az első Erdélyi összegyűjtött vreseit tartalmazó pazar kötet alapul szolgált Medvigy Endre művéhez is.

Igazi magyar csillag-sors az Erdélyi Józsefé: ragyogás a sártenger fölött. Miközben aljas és folyamatos a próbálkozások sorozata fakítására, a nyegle megvetés és a léha közöny, az alattomos elnémítás és a farizeus „megértés”. Ha néha meg-meginogva s erőért az alkoholba kapaszkodva is, de állta a próbákat. Temetése után, 1978. október 5-én Illyés ezt írhatta naplójába:” a helyére fog állni. De évtizedek múlva...Úttörő volt: olyan ugaron, melyen egykoron Petőfi és Arany gazdálkodott.” A Medvigy Endre szerkeszette kötet kiváló érzékkel a haláláról szóló írások, az 1978 körüli nekrológok közé illeszti József búcsúja című versét, mely - mivel Thomas Mann emlékének ajánlotta - az ótestamentumi József példázatát idézi ugyan, de olvassuk csak a sorokat:

„Megyek, megyek. Eg veled, Kánaán, megyek, megyek. Egyiptom vár reám: eladnak ott az izmaéliták, eladnak engem, izraélitát, de ott is én - én József maradok! Szépet, nagyot, igazat álmodok; kévém felkel s előtte meghajol kévétek, és Nap és Hold udvarol, hajlong előttem csillag tizenegy... Olyan mindegy, kinek adnak el, kő alatt nő, kinek nőnie kell, s hogy előtte Nap, Hold és tizenegy csillag hajoljon, fel, az égbe megy;

Izrael népe, míg élsz, ne feledj.”

El lehet menni Magyarországról

Gyurcsány Ferenc Magyarország miniszterelnöke úgy látszik rekord időben teljesíteni kívánja a célkitűzést, hogy Magyarország lakossága 6-7 milliónál ne legyen több!!

A meddőségi törvényhez most a választások előtt eltitkolt kormányprogram nyilvánosságra hozatalakor már nyíltan kijelentette: „Akinek nem tetszik, elmehet Magyarországról”.

Ilyen kijelentést még a kínai miniszterelnök sem tesz, ahol a túlnépesedés okoz gondot.

A fenti kijelentés viszont visszacseng egy szerencsére már nem létező diktátor kijelentésében. O is azt mondta, hogy akinek nem tetszik a programja, az hagyja el az országot.

Én ugyan nem olvastam az írásait, de úgy hallottam, hogy az ipari programja, az ország felemelése, a munkanélküliség megszüntetése, az utak építése és még sok más páratlan gazdasági fellendülést eredményezett. Ha nem vétett volna az emberiség ellen, hiszen a magyar kérdés is vagon kérdésnek számított, talán még jó is lett volna. Az ipari programját, és sikerét példaként tanulmányozhatnák a mai gazdasági szakemberek, és politikusok.

Ezzel szemben, Gyurcsánynak nincs hasonló gazdasági programja, O csak elűzi a magyar lakosságot, főleg a gondolkodó képességűeket. A meglévő ipari létesítményeket, miután lerontották, fillérekért eladták a kommunistáknak, akik korábban olyan nagy ellenségeik voltak a magán vagy ónnak. Magában véve még nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy az új tulajdonosoknak eszükben sincs befektetni, fejleszteni, így csak tömeges munkáselbocsátás lett a vége.

A kommunistákból átvedlett szocialisták rosszabbak a kádári idők kommunistáinál, mert azok legalább nem adták idegen kézre a gyárakat és a földet. A lakások, nyaralók, luxusvillák sem váltak a tulajdonukká, csak

kiutalták használatra. Akárhogy volt, legalább nem adhatták el idegeneknek. Az általuk kitalált privatizációval viszont fillérekért megvásárolták amit akartak.

Ne értsenek félre, nem sírom viszsza azt az időt, mert annak a diktatúrának is megvolt az embertelensége, de legalább a színházból hazasétálhatott bárki az utcán, vagy parkon keresztül. Ez pedig nagy kincs, csak most lehet érezni mekkora.

Sajnos már egyre kevesebb olyan ország van, ahol a közbiztonság sérthetetlen, ahol a bűnöst a törvény szigorával származásra való tekintet nélkül megtalálják, és meg is büntetik.

Elmondhatjuk nyugodtan, hogy nem ilyen lovat akartunk. Az 56’-os forradalom még nem ért véget, csak 50 évre elfojtották. Kérdés, hogy melyik megszorító szupercsomag lobbantja újra lángra. Nem kívánok vérontást, de csupán ez adná meg a lehetőséget, hogy a kommunista nómenklatúrát véglegesen ki lehessen zárni a politikai és gazdasági életből.

Demokratikus úton ez lehetetlen, az utóbbi két választás is ezt bizonyítja, melyben a csalás a legnyíltabb arroganciával és erőszakkal párosult az MSZP-SZDSZ részéről.

Szomorú hogy a Szabadságharc 50. évfordulóján a gyilkosok utódjai koszorúzzák az áldozataik sírjait, és ők ünnepelnek, kisajátítva még a gondolatot is.

Rablókapitalizmust senki sem kívánt 56’-ban, és az akkori legfontosabb követelések ma sem jutottak érvényre. Példa erre a szabad sajtó nemlétezése.

Gyurcsánynak nagy esélye van hatalmas szolgálatot tenni Magyarországnak: tűnjön el a siserehadával együtt Magyarországról, a milliárdjaival együtt! Azt ki lehet heverni, de amit a kormányzásával a nép nyakába rak, aligha!

Vinczer S. Péter

CZAKÓ GÁBOR

Magyar-magyar Nagyszótár

A Magyar-magyar Nagyszótár tartalmazza mindazon hazugságok összességét, melyek a modem élet, a Gazdaságkor és a mai Gyurcsány-rendszer gránittalapzatát képezik.

Benne van, ami hazug, undok és elviselhetetlen.

Olyan erősnek és hatalmasnak látszik, mint a Szovjetunió meg a Béketábor örök és megbonthatatlan barátsága, plusz az Egyesült Államok.

A Magyar-magyar Nagyszótár bevezet korunk vallásába, nyelvészetébe, megmutatja, miért nem érti magyar a magyart, ugyanakkor segít eltévedni lelkünk meghitt, benső zűrzavarában is.

Szócikkei házilagosan gyarapíthatók, kiegészíthetők.

Eufémia 1. kijevi hercegnő, Könyves Kálmán felesége, akit csalárdsága miatt a király elkergetett;

2. a csalárdság birodalma és nyelve, nem ismer határokat;

3. a modem élet gránittalapzatát képező hazugságok összessége.

Centrum párti színtelen, szagtalan, átlátszó kommunista.

D-209 a Bm. III. Főcsoportfőnökség által kibocsátott tombolaszám, politikai tisztséget, akár miniszterelnökséget is lehet nyerni vele.

Emberközeli intézkedés - emlékezés július 4-re - állampolgárok arcának, testének haladó, baloldali, szabadelvű és

demokratikus megdolgozása rendőrileg; gumibottal, pajzs élével, csizma orrával stb. tehát sosem vízágyúval, könnygázgránáttal, tömeg közé lövetéssel, etc. Utóbbiak is haladók, baloldaliak, meg demokratikusak és intézkedések, ám nem emberközeliek.

Elvtárs elvtelenek gyüledékében ma is használatos megszólítás.

Európa varázsige

1. a Mennyország új neve, vö.: Kommunizmus;

2. cifra palota, amelyben nem élnek Magyarok;

4. nádpálcás iskolamester, kiképzett gondolatrendőrök vele rémítgetik a népet: mi lesz, ha ~ megtudja?

Európai varázsige, fejlett, tökéletes.

Pl.: amennyiben a prostitúció, a pornográfia, az erőszak, a konzumidiotizmus, a narkománia, a kábítószerkereskedelem stb. ~, akkor üdvözlendő és Magyarországon haladéktalanul bevezetendő.

1956 dicsőséges ellenforradalmi népfölkelés, hagyatékára hóhérai is igényt tartanak. Legötvenhatosabbak az ötvenhetesek - rögtön a rendszerváltás után jelentkeztek a forradalom hagyatékáért.

Euró bevezetése vallás - szentséges bankművelet: a forint centté avatása.

Érdekházasság a meztelen csiga tetszett neki, de a házasat vette el.

Fekvő rendőr pozitív kátyú.

Felelős aki egy árva buznyákot sem akar megtéríteni az általa okozott kárból.

Felelős hazafiság nemzet- és honárulás (Gy. F.)

Keller rablók tolvajkiáltó automatája.

Kellerezés gazságszolgáltatás.

Kocsmafilozófus Max Károly

Kereskedelmi tévé vétkesek közt cinkos, aki nézi.

Kommunikálás beszéd, ami ugyanabból a különös anyagból van gyúrva, mint a kommunisták (J. V. Sztálin).

Narkó a mámorról való lemondás a kábulat kedvéért.

Posztkommunista a rendszerváltozás után is a posztján maradt kommunista.

Privatizáció haza árulás

Szájmagyar nemzetiszín garatszag.

Tudományos világnézet hiszem azt, amit tudnom kellene, és tudni próbálom azt, amiben hinnem kellene.

Nem igen, nemigen, de.

Igen nem, dehogy, mégsem.

Politikailag korrekt beszédetek ne legyen se igen; se nem.

Politikai szatíra három kötetben I. kötet: Magyarország miniszterelnöke Hóm Gyula. II. kötet: Magyarország miniszterelnöke Medgyessy Péter. III. kötet: Magyarország miniszterelnöke Gyurcsány Ferenc.

Sajtó prés, mellyel Igazság levét kinyomják, és közbódításra alkalmassá teszik.

Sajtószabadság a Szocializmusban állami monopólium a közvélemény manipulálására; 2. ma a rendszerváltozás előtti monopolisták monopóliuma a közvélemény manipulálására.

Személyes garanciát vállalok fityisz az orrodra.

Szövegelés Z. azért nem képes abbahagyni, mert nem tudja, hogy miről beszél.

Tejüvegzseb-program (tejelőknek és tejeltetőknek)

Történelem az élet tanítómestere- kár, hogy alig akad növendéke.

M. A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat

Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást.

940 Ogilvy A ve., Montréal,

Qué. 495-8082